Lemez

Philippe Jordan: Muszorgszkij és Prokofjev

  • - csk -
  • 2017. november 5.

Zene

Az orosz zene nagyságát és gazdagságát jól érzékeltethetjük a nagyjából két évszázados termés sokféleségét említve. Most megjelent egy lemez, amely két mű szembeállításával tálcán kínálja e heterogenitás élményét. Mert valóban: lehet-e két ellentétesebb világú művet elképzelni, mint az itt hallható két slágert, Muszorgszkij Egy kiállítás képei ciklusát (Ravel hangszerelésében) és Prokofjev Klasszikus szimfóniáját? Az egyik ábrázoló szellemű és romantikus, a világ iránti részvét és a jelenségekkel-emberekkel való azonosulás szellemében fogant, míg a másik elvont, abszolút zene, a hűvös-ironikus neoklasszicizmus képviselője. De rokon vonásuk is akad: a kapcsolat a Nyugattal. Muszorgszkij műve hatott a Nyugatra, hiszen hangszerelések sokaságát inspirálta (Ravelé, bár a legismertebb, csupán egy a sok közül), Prokofjev szimfóniája pedig egy nyugati áramlat hatására keletkezett.

A nemrég megjelent CD azért is érdekelheti a lemezhallgatót, mert talán kíváncsi, milyen is az a svájci karmester (a szintén dirigens, néhai Armin Jordan fia), aki berlini, glyndebourne-i, New York-i és bécsi sikerek után a 2020/2021-es évadtól a bécsi opera, a híres Staatsoper főzeneigazgatója lesz. Nos, Philippe Jordan (1974) nemcsak nagyon pontos, kidolgozott és részletgazdag játékra ösztönzi az Opéra national de Paris zenekarát, de kiforrott koncepciója is van mindkét mű megszólaltatásáról. Muszorgszkij művében azt érzi célravezetőnek, ha az előadás a karakterizálás terén „elmegy a falig”, és a tempók, a dinamika és a színvilág jellegzetességeit radikálisan alakítja ki. Ez Ravel kifinomultságát ellensúlyozva visszaad valamit a ciklusnak Muszorgszkij eredendő nyerseségéből. Prokofjev esetében pedig a könnyedség, az elegancia, az áttetsző hangzás és a ritmika feszes, ugyanakkor rugalmas jellege a kulcs.

Mussorgsky: Pictures at an Exhibition; Prokofiev: Classical Sym­phony. Orchestre de l’Opéra National de Paris, Philippe Jordan. Erato, 2017

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.