Rajzfilm - Egy szamár a turkálóból - Jose Pozo: Don Quijote szamarancsa

  • - ts -
  • 2009. november 26.

Zene

Volt annak valaha valami híre, hogy Shrek szamarának - feltehetően derekas szórakoztatási teljesítménye jutalmaként - kinéz valami spin-off. Nos, ha ez lett az (végtére van itt némi produceri szintű összeműködés), az egyik szemünk sír, a másik meg nevet. Egyfelől: megúsztuk ennyivel. Másfelől megúszhattuk volna simán, e nélkül is. Hisz a műremek a szerencsétlen sorsú olasz és spanyol gyerekek 2007-es karácsonyfája alól vergődött - idestova két esztendő alatt - mihozzánkig. Tessék mondani, miért?

Volt annak valaha valami híre, hogy Shrek szamarának - feltehetően derekas szórakoztatási teljesítménye jutalmaként - kinéz valami spin-off. Nos, ha ez lett az (végtére van itt némi produceri szintű összeműködés), az egyik szemünk sír, a másik meg nevet. Egyfelől: megúsztuk ennyivel. Másfelől megúszhattuk volna simán, e nélkül is. Hisz a műremek a szerencsétlen sorsú olasz és spanyol gyerekek 2007-es karácsonyfája alól vergődött - idestova két esztendő alatt - mihozzánkig. Tessék mondani, miért?

Azért, Pistike, mert a rajzfilmekre elviszik a szülők a gyerekeket, hisz' kereken másfél óra nyugság a magadfajtáktól minden pénzt megér - nem lehet bukni vele. Továbbá azért sem lehet bukni vele, mert - jó okkal feltételezzük - ingyen adták, vagy még fizettek is valamit a tekercsek elszállításáért.

Pedig a Don Quijote szamarancsának nem kellene eleve rettenetes fércműnek lennie - mondjuk a magyar címen még kicsit lehetett volna reszelgetni, bár az eredeti is azt feltételezi, hogy egyenest őhozzá varrták a kabátot. Jól is néznénk ki, ha minden szakállas szóvicc mellé állítanánk egy kamerát, bár már történtek ez irányú kísérletek - közel annyi esetben, ahányszor az aranycsinálásra. De mondom, nem eleve, hisz az alapszituáció, mely kvázi folytatása Cervantes hasonló című kísérletének (mely fölött az irodalomban már semmi, de levegő sincs - erre esküszünk) akár ígéretesnek mondható. A széllelbélelt lovag, mert valaki ír róla egy könyvet, hirtelen befut, és sztár lesz meg minden, s menten hamisítani is kezdik. Ál-Don Quijoték tömegei lepik el a poros udvarokat, tereket, s az igazinak - persze Dulcinea kezéért és egyéb nemes testrészeiért - bizonyítania kell, még ha csak a kilétét... Mindeközben ott főkavar a lói babérokra törő shreki szamár és még néhány mellékállat más hollywoodi rajzfilmekből, nem vittük ugyan túlzásba a felismertetést, de láttunk személyt, aki feltűnés nélkül húzódhatott volna meg a Jégkorszakban, és tán az Oroszlánkirályhoz is volt szerencsénk. Ám mindez csak burok vagy keret; ki ne tudná, hány pornóváltozat készült már a szóban forgó klasszikusból, s az egyik televíziós csatornán épp most fut valami főzőműsor, egy konkrét Fernando Rey-hasonmással a fakanálnál: Ha nincs ló, jó a szamár is (avagy Az andalúziai kirántott kutya visszatér) címmel.

Ám most a keret keret, a burok burok marad, nem kerül bele semmi se. Amit láttunk, alig is vicces, de amikor kicsikét ijesztőnek kéne mutatnia magát (reszkessen az aprónép!), ott meg inkább szégyenlős. A Don Quijote szamarancsa olyan, mint a gyorséttermi gyerekmenü: híres figurák műanyagból, ehető fűrészporral körítve.

Forgalmazza a Best Hollywood

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.