Egységes kamuflázs. Zömmel a leghasználtabb, modernkedő comicsok modorában elővezetett ordítozás és hirig, melynek során nevezett főhős, Dante keresztes lovag a Szentföldért vítt csatából megtérvén hullahegyekre lel egykor volt otthona feldúlt terein. Atyja szeméből díszes kereszt figyel ki, de Dante mégis jókor érkezik, mert Beatrice még piheg egy kapitális vértócsában. Maguk nem hiszik el nekem, de tényleg azt kérdezi tőle Dante, hogy jól vagy? Mire a szerencsétlen azonnal meghal (én sem szeretem a hülye kérdéseket, de lehet, hogy ő speciel túlreagálta). Jön is egyből Lucifer, s viszi, ami az övé, Dante meg utána, hogy visszaszerezze nőjének legalább a lelkét. A magyar szinkron istenállat, igaz, hogy egetverő hülyeségeket hordanak benne össze (a felirat csak szikrányit különb), de pont úgy óbégat Lucifer, mint a South Parkban, amikor Szaddám Huszeinnel dugtak minden szabad percükben. Még kiderül az is, hogy Danténak nehéz gyerekkora volt, mert a fater (hallgassák eredeti hangon, mert neki Mark Hamill a hangja, aki már évtizedek óta negatív figurák rajzfilmhangjaként vezekel Luke Skywalker hiteles megformálásáért, és igen jól adja) verte a muttert, aki az öngyilkosságba menekült előle. S azt is, hogy azért-e a felhajtás, mert Dante távollétében Beatrice paktumot kötött Luciferrel, hogy ha épségben visszatér kedvese, akkor viheti az ő gyönge lelkit. S az viszi. Sőt, kétszeresen viszi, mert azért is viszi, amit a Szentföldön Dante művelt (korrupciós alapú bennfentes szex).
Ne is fárasszuk tovább egymást, a Dante: Pokol - Animációs látványorgia pont olyan, mint a címe: bullshit. És aki azt mondja, hogy egy filmre vett képregénynek kiszerelt és vadállatiasan lebutított adaptáció majd rábírja a nézőjét arra, hogy elolvassa az Isteni színjátékot, az - mint kivétel nélkül minden hasonló esetben - csak a környezetét eteti, egyszersmind helyi érzéstelenítéssel szolgál önnön lelkiismeretének.
Forgalmazza az InterCom
