Az apró változás is változás. A Faludy-kiállítás "reklámozása" alig valamennyire üt el a megszokott hirdetésektõl; aki mindennap utazik, nem is nagyon figyel az ilyesmikre, talán ha az alanyi bámészkodóknak (vidékiek, turisták) szemet szúr. Kinek is tûnne fel, hogy épp egy Budapest, 1914 tele címet viselõ Faludy-vers (ugye ismerik, Sötét lakás, háború, hosszú árnyak / komor felnõttek és iszony - talán / négyéves voltam, mikor alkonytájban / megint levitt a parkba nagyapám...) mellé ült le - lehet, azt sem vennénk észre, ha a metró a szokásos kék helyett egy szép napon rózsaszínûre váltana. Ezzel szemben láttam egy kínai férfit, csillogó szemmel bámulta az irományt - vajon mit értett belõle?
Szóval a versek szépek, az ötlet is tetszetõs, ám az utazóközönség hosszas és elmélyült kritikai tanulmányozása után a próbálkozás hatékonysága felõl mégis maradtak bizonyos kételyeink; megítélésünk szerint legközelebb talán csak a peronokra kéne - ötször ekkorában - kiplakátolni az efféléket, várakozás közben az embereknek úgy sincsen jobb dolguk, mint a bámészkodás.
Szeptember 7-ig
****
