Sinatra kezet fog a Keresztapával - Steven Soderbergh: Ocean's Thirteen - A játszma folytatódik (film)

  • - ts -
  • 2007. augusztus 2.

Zene

Az efféle filmek alapsémájával az a fő baj, hogy a folytatásokban csak nehézségek árán vagy épp bizonyos nehézségek leküzdésére alkalmazható csupán. De milyenek is az effélék?

Az efféle filmek alapsémájával az a fő baj, hogy a folytatásokban csak nehézségek árán vagy épp bizonyos nehézségek leküzdésére alkalmazható csupán. De milyenek is az effélék? Olyanok, amik attól vonzók, hogy annyi sztár lép fel bennük, mint a stúdió többi filmjében az egész évben (vagy egy menőbb vegasi hotelben öt év alatt). Az alapséma pedig a (sztár)csapat összetrombitálása - na, azt a harmadik részben már nehézkes tető alá hozni (ha ragaszkodunk a győztesekhez). Vegyünk két emblematikus munkát a hatvanas évek elejéről - nem is kell messzire menni. Az Ocean's Eleven (A dicső tizenegy, 1960; Lewis Milestone - tévésmaci üzeni, hogy aug. 11-én, még szép, 11-én lenyomja délután az m1) például a nem rövid filmidő felét fordítja a sorozásra, de A hét mesterlövész (1963; John Sturges) sem sajnálja ettől a műsorperceket. A dicső tizenegyből előbb remake készült, s csak aztán folytatás(ok), tehát egyfelől volt közben közel negyven jó évünk nélküle, másfelől az alkotók előtt is tisztán állt addigra a minduntalan visszatérő mesterlövészek kudarcsorozata (ők úgy csinálták ugyanis, hogy vagy Yul Brynner vagy Steve McQueen vagy mind a ketten új bandát szerveztek, mert a régi sztárok időközben megfizethetetlenné izmosodtak, ld. Charles Bronson vagy James Coburn). Nos, ez a veszély a legtávolabbról sem fenyegette a remake készítőinek (majd ugyanazon folytatóinak) munkálkodását. Steven Soderberghnek láthatóan hegyekben állt rendelkezésére a színészgázsikra fordítható lovetta. Ugyanakkor semmi más (úgy mehet ez, mint a vállalatoknál, a színészt el lehet számolni költségként). Mint általában, most is leginkább a forgatókönyvírókon kellett spórolni, de szerintem a szokvány Las Vegas-i díszlet sem kerülhet túl sokba.

Azért valami lelemény mégiscsak kellett a dologba. A sztárok közé frissiben fölvett Al Pacino múltja generálta nyilván, és persze az eredetiben játszó Sinatra, hogy keverjük a kulimászba A Keresztapát. Nos, megtörtént kétségkívül. De ettől sem keveredtünk sokkal beljebb.

Az Ocean's Thirteen így is ugyanolyan, mint az előzményei: nagyon unalmas és teljesen ötlettelen, viszont van benne vagy két tucat sztár - sokan fogják megnézni.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.