Sinatra kezet fog a Keresztapával - Steven Soderbergh: Ocean's Thirteen - A játszma folytatódik (film)

  • - ts -
  • 2007. augusztus 2.

Zene

Az efféle filmek alapsémájával az a fő baj, hogy a folytatásokban csak nehézségek árán vagy épp bizonyos nehézségek leküzdésére alkalmazható csupán. De milyenek is az effélék?

Az efféle filmek alapsémájával az a fő baj, hogy a folytatásokban csak nehézségek árán vagy épp bizonyos nehézségek leküzdésére alkalmazható csupán. De milyenek is az effélék? Olyanok, amik attól vonzók, hogy annyi sztár lép fel bennük, mint a stúdió többi filmjében az egész évben (vagy egy menőbb vegasi hotelben öt év alatt). Az alapséma pedig a (sztár)csapat összetrombitálása - na, azt a harmadik részben már nehézkes tető alá hozni (ha ragaszkodunk a győztesekhez). Vegyünk két emblematikus munkát a hatvanas évek elejéről - nem is kell messzire menni. Az Ocean's Eleven (A dicső tizenegy, 1960; Lewis Milestone - tévésmaci üzeni, hogy aug. 11-én, még szép, 11-én lenyomja délután az m1) például a nem rövid filmidő felét fordítja a sorozásra, de A hét mesterlövész (1963; John Sturges) sem sajnálja ettől a műsorperceket. A dicső tizenegyből előbb remake készült, s csak aztán folytatás(ok), tehát egyfelől volt közben közel negyven jó évünk nélküle, másfelől az alkotók előtt is tisztán állt addigra a minduntalan visszatérő mesterlövészek kudarcsorozata (ők úgy csinálták ugyanis, hogy vagy Yul Brynner vagy Steve McQueen vagy mind a ketten új bandát szerveztek, mert a régi sztárok időközben megfizethetetlenné izmosodtak, ld. Charles Bronson vagy James Coburn). Nos, ez a veszély a legtávolabbról sem fenyegette a remake készítőinek (majd ugyanazon folytatóinak) munkálkodását. Steven Soderberghnek láthatóan hegyekben állt rendelkezésére a színészgázsikra fordítható lovetta. Ugyanakkor semmi más (úgy mehet ez, mint a vállalatoknál, a színészt el lehet számolni költségként). Mint általában, most is leginkább a forgatókönyvírókon kellett spórolni, de szerintem a szokvány Las Vegas-i díszlet sem kerülhet túl sokba.

Azért valami lelemény mégiscsak kellett a dologba. A sztárok közé frissiben fölvett Al Pacino múltja generálta nyilván, és persze az eredetiben játszó Sinatra, hogy keverjük a kulimászba A Keresztapát. Nos, megtörtént kétségkívül. De ettől sem keveredtünk sokkal beljebb.

Az Ocean's Thirteen így is ugyanolyan, mint az előzményei: nagyon unalmas és teljesen ötlettelen, viszont van benne vagy két tucat sztár - sokan fogják megnézni.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)