HANGADÓ - A tenor uralmáról

Sziklaszilárd pozíció

Zene

Alárendelt közreműködőből az opera királya, sőt a popkultúra szupersztárja: ez a tenor történelmi útja. Bálvány és két lábon járó közhely, egy előítéletekkel körülsáncolt műfaj jelképe, oly sok rajongás és annyi malícia címzettje. Aki jó esetben kiénekli a magas C-t is.

Valójában a kezdetek persze nem is voltak annyira szerények, hiszen az operatörténet legelső nevesíthető komponistája, Jacopo Peri éppenséggel maga is tenor volt. Ez meg is látszott a 16–17. század fordulóján megszületett műfaj első alkotásain: Peri Euridicéjében éppúgy tenor énekelte a hitveséért az alvilágba is leszálló mitológiai dalnok szerepét, akárcsak pár évvel később Monteverdi Orfeójában. Csakhogy mindeközben beköszöntött Itáliában a kasztrált énekesek kultusza, méghozzá elsősorban a római katolikus egyház révén, amely ugyan fennen kárhoztatta a serdületlen fiúgyermekek kasztrálását, viszont újra és újra tilalmazta az énekesnők szerepeltetését. Így aztán a miskároltak valóságos tömegei léptek az énekesi pályára, s hamar kialakult az a közvélekedés, hogy az angyali hangú kasztráltak az operák férfi főszerepeibe is jól, sőt sokkal jobban beillenek – mint szerelmes ifjak és mint hősök egyaránt.

A kappan végrikoltása

Az operajátszás első nagy felfutása, majd a korán hozzákapcsolódó sztárkultuszos hajcihők sora ilyesformán már csak a másodvonalban találta a tenorokat. Amíg egy-egy nagy castratót az „evviva il coltellino!” (éljen a késecske!) fölkiáltással ünnepelt a lelkes, ám tapintatlan közönség, addig a tenoroknak jobbára be kellett érniük a mellékszerepekkel: apák, intrikusok, vagy épp komikus szolgák lehettek. Ezért hát jócskán feltűnést keltett, amikor Händel az 1720-as évek közepén nekiállt jelentős szerepeket komponálni egy tenor, a Bécs felől Londonba érkező Francesco Borosini számára. Ám innen még nagyjából egy évszázadnak kellett eltelnie ahhoz, hogy a tenor végre átvehesse a hatalmat az operaszínpadokon, ahol a kasztráltak és primadonnáik oly hosszú időn át kitakarták. (Hogy a gall kultúrkörben ezzel egy időben hagyományosan nagy szerep jutott a tenorhangra alapozott és a tenoréneklés egyfajta meghosszabbításaként értelmezhető haute-contre fachnak, az izgalmas kultúrtörténeti és énektechnikai mellékhadszíntérnek tekinthető.)

A 18. század végéhez közeledve azután feltartóztathatatlanul leáldozott a castratiérának: az ízlés- és stílusváltozásoktól éppúgy nem függetlenül, mint a római katolikus egyház tekintélyvesztésétől. Ezt a folyamatot és a tenorok felemás felértékelődésének mindezzel párhuzamosan zajló, de ellentétes irányú tendenciáját a legkézenfekvőbb a Mozart-operákkal illusztrálni. Nála a kasztráltaknak már csak az opera seriákban jutott hely, míg német Singspieljeiben végre a tenoroké a szerelmes ifjú főszerepe. Olasz nyelvű vígoperáiban azonban a mélyebb férfihangoké, mindenekelőtt a baritoné az elsőség, s ha a Figaro házasságára gondolunk, ott egészen a zenemester Basilióig kell lefelé haladnunk a szereplistán, hogy tenorra leljünk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.