Színház - "Rettenetes a kísértés a jóra" - Bertolt Brecht: Kaukázusi krétakör

  • Csáki Judit
  • 2009. október 1.

Zene

"Van színházad, élj vele" - feszülnek a molinók Tatabánya-szerte a főutakon, és tényleg: a felújított Népház (amely a homlokzatán őrzi azért ezt a titulust is) igen impozánsan és hívogatón trónol a bekötőút melletti dombon. Világosszürke összhatása barátságos, parkolója méretes; a csaknem százéves épület fölső szintjei ránézésre eljátszanak a régi motívumokkal, a színes üvegtáblákkal, lent pedig kellemes semlegesség és funkcionalitás uralkodik.

"Van színházad, élj vele" - feszülnek a molinók Tatabánya-szerte a főutakon, és tényleg: a felújított Népház (amely a homlokzatán őrzi azért ezt a titulust is) igen impozánsan és hívogatón trónol a bekötőút melletti dombon. Világosszürke összhatása barátságos, parkolója méretes; a csaknem százéves épület fölső szintjei ránézésre eljátszanak a régi motívumokkal, a színes üvegtáblákkal, lent pedig kellemes semlegesség és funkcionalitás uralkodik.

A nézőtér mozdítható, mármint a székei és szintjei, vagyis - ha jól láttam - variálható a színházi tér. Ezt néhány évvel ezelőtt a Nemzetiben még nem sikerült megoldani (ahogy a parkolót sem), de azóta vagy nagyot lépett előre a világ és a színházépítészet, vagy ezt a tatabányai házat Siklós Mária és Schwajda György nélkül abszolválták a helyiek.

A város mint közönség reménykeltő, a színház vezetése pedig igyekszik megszolgálni a támogatásukat: lesz itt Maszat-hegy, Olivér!, Moliére-komédia és Molnár Ferenc. Az előadás előtt vetített filmben a leendő nézők szólalnak meg - nem a színházról szólnak itt a jelen idők, sem a jövők, csodák viszont mindig vannak.

A színházat Bertolt Brecht Kaukázusi krétakör című darabjával nyitották; az előadást Novák Eszter rendezte, nagyjából azokkal a színészekkel, akik olyan rendszeresen lépnek föl itt, mintha igazi tagok lennének. A tatabányai Jászai Mari Színháznak ugyanis hivatalosan nincsen állandó társulata; nem hivatalosan van. Ez a helyzet nekem például megfelel - nekik szerintem sokkal kevésbé; nekem ugyanis fontos, hogy tudjam: arculatra számíthatok - ők viszont nem tudják biztosan, meddig lesznek arculat.

Néhány évvel ezelőtt Novák Eszter Brechtjével (Koldusopera) búcsúztunk a Székely Gábor-féle Új Színháztól - most egy másik Brechtjével remélhetőleg hoszszú időre nyitottunk Tatabányán. A Kaukázusi krétakörről ezúttal lekopott a keretjáték, bekerült viszont Paul Dessau zenéje, amit sokszor ki szoktak hagyni; például azért, mert Kurt Weill rendesen lenyomta, meg azért is, mert elég nehéz elénekelni. Most is Selmeczi György erős zeneszerzői beavatkozása kell hozzá, és még így is csak keveseknek sikerül - köztük is legjobban Horváth Virgilnek; még szerencse, hogy ő énekel a legtöbbet, ő a mi "idegenvezetőnk".

A játék tere nem áll meg a rivalda vonalánál, a nézőtér is játszik - hol a színészek, hol a fény veszi birtokba. A színpad kezdetben erősen stilizált tér - Zeke Edit fekete alapú műszaki rajzzal bélelte ki a felújításra váró nagyhercegi palotát; de mivel a felújítás helyett romba dőlés következik, fentről jókora kőtömbök potyognak, romok meredeznek, van láng és füst - és egy másik világ, már ami a díszletet illeti. A jelmezek (ugyancsak Zeke Edit tervezte) követik ezt a megosztottságot: az uralkodók fekete-neonzöld elegáns együttese felesel a köznép időtlen-rongyos jelmezeivel.

A rendezés is ingadozik a kétféle stílus - illetve az erős stilizáltság és a "natúr" alakítás - között; Brechtben az ilyesmi általában kevésbé zavarja az embert, de a játék ritmusának nem tesz jót. Olykor ugyanis egyszerre van jelen a kettő - Gruse a kényszeresküvőn egy ilyen stilizált gyász-nászvendég sereg körében éli a maga intenzív belső drámáját -, és inkább egymás ellenében, mintsem egymásra hatnak.

Gruse drámája a legfontosabb itt: mi történik akkor, ha az embert természetes és jó ösztönei sodorják bajba (amire, ugyebár, "rettenetes a kísértés"), és felkap egy ott felejtett csecsemőt. Hogyan küzdi le a következő akadályt - legyen az egy veszélyes függőhíd vagy egy kapzsi paraszt vagy egy vérszomjas vértes. És nem valami fennkölt összemberi eszme jegyében küzd, hanem azért, hogy a csecsemő is megmaradjon, és ő is megkaphassa végre Szimon Csacsavát, a szerelmét.

A feje fölött ide-oda vált a rendszer, jobbra-balra zúg a történelem - és mind ellene dolgozik; neki nincs jó fordulat, nincs jó szcenárió, ő szív és szív és szív. Tóth Ildikó Gruse alakjában ezt a zsigeri, makacs reflexet, az emberi jóságot teszi elénk finoman és erősen, de nem tudatlanul, hisz tudja, mit bukhat el: mindent. Játékának hatását növeli Acdak bíró figurája, akiben ugyanez a belső rend kifordul, és a jó rosszul történik meg. Széles László nagy komédiás, és mélyről hozza Acdak életrevalóságát: kettőjük párjelenete, a tárgyalás az előadás csúcspontja. Valóságos balett, beszédes koreográfiával: egy lépés előre, egy lépés hátra, mintha haladnánk, de mintha mégse.

Több szép és sűrű jelenet van: Szimon (Chován Gábor) és Gruse találkozásai - melyek közül az utolsó, a happy ending erősen stilizáltan, finom tánclépésekkel történik a képzeletben, nyilván - líraiak, Honti György megannyi felbukkanása pengeéles karaktert hoz, Egyed Attila pedig önmagában is a történelem forgószelét és benne a gyors alkalmazkodást játssza el.

Máskor a tézis lenyomja a drámát: tudjuk, hogy baj van manapság a bírósággal, hibádzik "a megfelelő segget a megfelelő székbe" elve, de azért a krétakörjelenet lehetne kevésbé elnagyolt-elkapkodott, a pink-türkiz dámák és Gruse jelenete pedig kevésbé illusztratív.

Gruséval együtt mentjük a bőrünket; "tehettek holnap egy szívességet", énekli a kórus, ez akkor is tetszik, ha nem tudom, kik és kiknek.

Tatabánya, Jászai Mari Színház, szeptember 26.

Figyelmébe ajánljuk

A kávékapszula környezettudatos szemmel

  • Fizetett tartalom

A kávékapszula rendkívüli népszerűsége világszerte kétségtelen, ám a kényelmes és gyors kávézás mögött rejlő környezeti, gazdasági és társadalmi kérdések kevésbé kerülnek reflektorfénybe. Az alábbi írásunkban ezeket a fontos aspektusokat vizsgáljuk meg, hogy egy átfogó képet kapjunk a modern kávéfogyasztás egyik legmeghatározóbb trendjéről.

6 téma, ami ma már egyre kevésbé számít tabunak

  • Fizetett tartalom

A társadalom folyamatosan változik: átalakul, hogy milyen eszközöket használunk, hogy milyen elfoglaltságaink vannak a mindennapokban, hogy milyen tempóban éljük az életünket – és persze az is, hogy milyen témákat beszélünk meg nyíltan. Kétségtelen, hogy embere – és persze kultúrája – válogatja, mi számít tabunak és mi nem, de általánosságban azt láthatjuk, hogy a világ soha nem volt annyira nyitott és szabadelvű, mint ma.

Így válasszunk széket ülőmunkához

  • Fizetett tartalom

Az ülőmunka ugyan kényelmesnek tűnhet, viszont óriási terhet róhat az ízületeinkre és izmainkra is. Éppen ezért ajánlott egy valóban komfortos szék mellett dönteni, hogy még az igazán hosszú munkaórák után se fájjon a gerincünk vagy a derekunk. Hogyan érdemes széket választani az igényeinkhez mérten? Mutatjuk a pontos válaszokat!