Az amszterdami Anne Frank Ház és a Zsidótörténeti Múzeum együttműködéséből született képregény rendhagyó formájú "tankönyv", amely a hozzá járó munkafüzettel a középiskolai holokausztoktatás nehézségeire próbál megoldást nyújtani - úgy tűnik, sikerrel. A kötetet Hollandiában már sikeresen integrálták a középiskolai oktatásba, s a holland diákok tízből átlagosan nyolc és fél pontra értékelték. Most Magyarország, Lengyelország és Németország iskoláin a sor.
Fiktív történet, noha a történelemkönyvből átvett anyagok természetesen valósak, s némely rajz ismertebb korabeli fotográfia alapján készült. Az idős Esther, akinek szüleit Auschwitzban ölték meg, unokájával együtt elindul, hogy meglátogassa a tanyát, ahol a háború alatt rejtőzködött. Az úton elmeséli az unokának mindazt, amire emlékszik, a tanyán pedig megtud szüleiről még néhány információt. Később az unoka az interneten megtalálja Esther tábort túlélő gyerekkori barátjának mostani elérhetőségeit - így a nagymama az ő révén megtudja mindazt szülei sorsáról, amit eddig nem tudhatott; az unoka - és nyilván az olvasó - pedig megismerkedik a világháború tömegpusztító gépezetének történetével.
A mozaikos dramaturgiából fakadó izgalom mindvégig fennáll, s az érzékletes, apró részleteikben is találó rajzok, valamint a közhelyeket kerülő szövegek miatt a témával nem csak most ismerkedő olvasót is megrázza. Az alkotók tisztában voltak azzal, hogy a diákok "megnyeréséhez" nem biztos, hogy elég a szokatlan forma: kell hozzá az is, hogy a diákkorú szereplők ugyanazon a hangon beszéljenek, amilyenen a "célközönség". És valóban, a srácok nem papírszagú stréberek, simán kiröhögik például a nagyit, amikor a gyermekkori szerelmeiről ábrándozik. A dolgozatban is visszakérdezhető adatok - nevek, évszámok - sincsenek szájbarágósan elhelyezve: ha nem tudnánk, hogy mégiscsak tankönyvet lapozgatunk, fel se tűnnének.
Az igazság nyomában és az egész kezdeményezés jelentősége a feldolgozást segítő munkafüzetben a legvilágosabb. Eleinte még "csak" empátiát fejlesztő kérdésekre kell válaszolni (pl. milyen érvei lehettek Esthernek, amikor el kellett döntenie, hogy elhurcolt szülei után menjen-e, vagy legalább ő megpróbáljon elbújni), okos kérdéseken kell gondolkodni. Ám a legbölcsebb feladványok az anyag végére jutottak, s ezek azok, melyek nemcsak mint a képregény kísérői érdemelnek szót, de (sajnos) unikális szemléletet is tükröznek. Ezek a kérdések ugyanis a passzív és aktív elkövetőkről szólnak, a bújtatók és a bújtatást visszautasítók, az Auschwitzba tartó mozdony fűtői vagy a mechanikusan parancsot teljesítő SS-ek motivációit firtatják. Az igazság nyomában ezzel minden tankönyvnél közelebb hozza, emberivé, elhihetővé és így reálissá teszi az eseményeket; a diákokkal is felismerteti, hogy "a történelem" hétköznapokban játszódott, s nem csak a papírlapokon.
Fordította: Rozendaal-Pandur Zsanett. Vertaalbureau Noorderlicht BV. Kiadja az Anne Frank Alapítvány a Zsidótörténeti Múzeummal együttműködésben, ármegjelölés nélkül
