tánc - COMPAGNIE ARIADONE: WAITING

  • - sisso -
  • 2009. január 15.

Zene

A butoh, ha jó, olyan, mint amikor táncolnak a kövek, könnyedén meghajolnak a felhőkarcolók, udvariasan vigyorog a festett halál. A műfaj fiatal, az ötvenes évek Japánjában született, az akkori, nyugati táncot és a no színházat "majmoló" kortárs ellenében.
A butoh, ha jó, olyan, mint amikor táncolnak a kövek, könnyedén meghajolnak a felhõkarcolók, udvariasan vigyorog a festett halál. A mûfaj fiatal, az ötvenes évek Japánjában született, az akkori, nyugati táncot és a no színházat "majmoló" kortárs ellenében. Anarchista mozgásmûvészet, ami õsinek tûnik, mert elemi, azt vallja, hogy táncolni csak belülrõl lehet, témaválasztása pedig maga a társadalmi és természeti tabu a vérfertõzéstõl a mélytengeri titkokig.

Charlotta Ikeda a butoh világszerte ismert képviselõje. Nem olyan alapvetés, mint Kazuo Ono, és nem annyira radikális, mint Ushio Amagatsu (a Sankai Juku társulat alapítója), de most látott koreográfiája 1996 óta járja a világot, önálló univerzum, és amiben újat mond (a nõiségrõl való beszéd a táncban), nem könnyû feladat. Marguerite Duras Indokínában született francia írónõ önvallomása a darab alapja, illetve az írónõ saját, magnetofonról szóló, rekedt hangja indította el a koreográfusban a mozdulatokat. Az otthontalanságról, a furcsa, családon belüli viszonyokról beszél franciául, a fordítás ott van a székeken, szórólapokon. A súlyos mondatokra négy, derékmagasságban felfüggesztett kõ között, fukarul világított színpadon, hüllõlassúsággal táncol Ikeda, kortalan testében Kelet és Nyugat találkozik. Érzéki és fájdalmas elõadás, a nézõi menekülés sem ritka reakció, van, hogy magam is bóbiskolásba kezdenék. Amikor szemem láttára kiürül többször a test, vagy a templombelsõvé váló színpadról ismeretlen jelenlétérzések kúsznak a széksorok közé, az elfojtott, vad vágyakozástól eltorzult arc és a mozdulatok látványa kifejezetten kellemetlen. Nem semmi a nõi életen így végigszánkózni csekély egy óra alatt. Egy kis fellélegzés, amikor a végén, mint egy párizsi kifutón, estélyiben meghajol a táncos, szinte hanyagul. Kedves és multikulturális gesztus, de radikális a többi volt.

Trafó, január 9.

**** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.