Az ABBA feltámadása

Taps után ráadás

Zene

Kevesen hitték volna, hogy a járványidőszak legnagyobb szenzációja lesz a svéd poplegenda, az ABBA feltámadása.

Még úgy is, hogy esetükben azt a körülményt is figyelembe kell vennünk, hogy több forrásból is táplálkozó folyamatos jelenlétüknek köszönhetően úgy érezhetjük, hogy szinte el sem mentek. Furcsa dolog a nosztalgia, pláne a popzenében: némely előadók iránt idővel fakulni látszik a soha el nem tűnőnek hitt rajongás, de az ABBA-nál még fokozódott is az érdeklődés – idővel gigantikusra pumpálva. A feloszlásuk óta eltelt harminc év soha el nem múló, magas lángon tartott ABBA-revivalt hozott, és akkor még nem is szóltunk Mamma Mia! című musicalről, és az abból készült filmről.

A négyes tagjai most látták elérkezettnek az időt, hogy egy új lemezre visszatérjenek a stúdióba, sőt a színpadra is. De nem személyesen, hanem fiatalkori megjelenésük alapján… A 2012-es Tupac Shakur pszeudo-hologramokhoz hasonló technikával megteremtett virtuális avatarjaikat, az ún. ABBAtarokat jövőre láthatja a közönség egy élőben megszólaló zenekar kíséretében. Ám az új lemezt beharangozó, az első meghallgatásra korrekt folytatásnak tűnő dalok nagyon is valódiak, a nagymama korú Anni-Frid/Frida Lyngstad és Agnetha Fältskog énekelte fel, és nyomokban még őrzik a Benny Andersson és Björn Ulvaeus által kiötölt bevált recept zamatát.

 

*

Az ABBA 1974-ben megnyerte az Eurovíziós Dalfesztivált a Waterloo című dalukkal, s ezután úgy lépett elő, mondhatni teljes vértezetben a szélesebb, nem svéd anyanyelvű közönség elé, mint egy popzenei csoda. Úgy tűnt, a dalszerzés minden titkát ismeri az Andersson–Ulvaeus duó, akik úgy játszottak a stílusokkal, mint gyermek a játékával: a rock and roll, a glam, a hagyományos tánc- és slágerzene, a power pop, később pedig diszkó, sőt a new wave/szintipop mind az egyre kiforrottabb, azonnal felismerhető ABBA-hangzást szolgálta; a két énekesnő egyszerre érzéki és kifejező vokálja pedig egyszerűen ellenállhatatlanná tette a produkciót. Az ABBA-dalok olyan melódia-túltengést hoztak magukkal, ami szokatlan volt a maga korában is – sem a hervadó virágkorát élő, irányzatokra bomló rockzene döngölése, sem az ABBA-hoz képest sokszor végtelenül leegyszerűsítettnek tetsző rádiópop nem elégítette ki az ennél többre-jobbra, szárnyaló dallamokra, éteri melódiákra vágyó közönséget.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

„A magyarok az internetre menekülnek a valóság elől”

  • Artner Sisso
Szokolai Róbert korábban ifjúsági szakszervezeti vezető volt, jelenleg az Eötvös10 Művelődési Ház kommunikációs vezetője. Arról kérdeztük, milyen lehetőségei vannak a fiataloknak ma Magyarországon, kire és mire számíthatnak, valamint hogyan használják az internetet, a közösségi médiát, és mire mennek vele.

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.