Az ABBA feltámadása

Taps után ráadás

Zene

Kevesen hitték volna, hogy a járványidőszak legnagyobb szenzációja lesz a svéd poplegenda, az ABBA feltámadása.

Még úgy is, hogy esetükben azt a körülményt is figyelembe kell vennünk, hogy több forrásból is táplálkozó folyamatos jelenlétüknek köszönhetően úgy érezhetjük, hogy szinte el sem mentek. Furcsa dolog a nosztalgia, pláne a popzenében: némely előadók iránt idővel fakulni látszik a soha el nem tűnőnek hitt rajongás, de az ABBA-nál még fokozódott is az érdeklődés – idővel gigantikusra pumpálva. A feloszlásuk óta eltelt harminc év soha el nem múló, magas lángon tartott ABBA-revivalt hozott, és akkor még nem is szóltunk Mamma Mia! című musicalről, és az abból készült filmről.

A négyes tagjai most látták elérkezettnek az időt, hogy egy új lemezre visszatérjenek a stúdióba, sőt a színpadra is. De nem személyesen, hanem fiatalkori megjelenésük alapján… A 2012-es Tupac Shakur pszeudo-hologramokhoz hasonló technikával megteremtett virtuális avatarjaikat, az ún. ABBAtarokat jövőre láthatja a közönség egy élőben megszólaló zenekar kíséretében. Ám az új lemezt beharangozó, az első meghallgatásra korrekt folytatásnak tűnő dalok nagyon is valódiak, a nagymama korú Anni-Frid/Frida Lyngstad és Agnetha Fältskog énekelte fel, és nyomokban még őrzik a Benny Andersson és Björn Ulvaeus által kiötölt bevált recept zamatát.

 

*

Az ABBA 1974-ben megnyerte az Eurovíziós Dalfesztivált a Waterloo című dalukkal, s ezután úgy lépett elő, mondhatni teljes vértezetben a szélesebb, nem svéd anyanyelvű közönség elé, mint egy popzenei csoda. Úgy tűnt, a dalszerzés minden titkát ismeri az Andersson–Ulvaeus duó, akik úgy játszottak a stílusokkal, mint gyermek a játékával: a rock and roll, a glam, a hagyományos tánc- és slágerzene, a power pop, később pedig diszkó, sőt a new wave/szintipop mind az egyre kiforrottabb, azonnal felismerhető ABBA-hangzást szolgálta; a két énekesnő egyszerre érzéki és kifejező vokálja pedig egyszerűen ellenállhatatlanná tette a produkciót. Az ABBA-dalok olyan melódia-túltengést hoztak magukkal, ami szokatlan volt a maga korában is – sem a hervadó virágkorát élő, irányzatokra bomló rockzene döngölése, sem az ABBA-hoz képest sokszor végtelenül leegyszerűsítettnek tetsző rádiópop nem elégítette ki az ennél többre-jobbra, szárnyaló dallamokra, éteri melódiákra vágyó közönséget.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.