Tévésorozat - A jövő elkezdődött - Flashforward - A jövő emlékei

  • - köves -
  • 2009. november 26.

Zene

Áll Joseph Fiennes mélységesen megrendülve egy totálkáros autó horpadt tetején, s épp szemrevételezi a nemrég bekövetkezett világvégét. 9/11-szerű jelenetek mindenhol, ahová csak aggodalmas FBI-tekintete elér, füstölő felhőkarcolók, por és hamu, alkalmi boltfosztogatók és egy kóbor kenguru (ezúton is üdvözöljük a szép emlékezetű 12 majmot) jelzik; mindannyiunk közös ismerősének, a sarkon kántáló hajléktalannak igaza volt, amikor eszelős jóslatában a világvégéről hadovált. Kicsi, kezdő világvége a miénk, gyerek még a nagyok (a mozikban most futó 2012 és társai) között, nem is tart tovább 2 perc 17 másodpercnél. Ebben a két percben viszont alaposan megkavarja a fejeket, a mondott időtartamra ugyanis az emberiség kollektíve eszméletét veszti, s boldog-boldogtalan belepillanthat saját, hat hónappal későbbi jövőjébe. Innen a cím is: a flashback mintájára e kicsiny látomások flashforwardként épülnek be a sorozatban szereplő emberiség köznyelvébe. Mindenkinek van ilyenje, a cukrásztól az elnökig (a kengurut senki sem kérdezi), de a mi legfőbb vezérlő fonalunk Fiennes és b. neje látomása. Előbbiben az FBI-ügynök élete forog veszélyben, utóbbiban az asszony intéz szerelmes szavakat egy félmeztelen idegenhez. Szellemes fogás a koncepció részévé tenni a majdani sorozatfinálé bereklámozását, hisz lépten-nyomon annak a bizonyos végzetes napnak a történéseiből látunk előzeteseket. Itt valóban a végkifejlettel kellett kezdeni a sorozatírást, s onnan visszafelé haladni, ám, hogy milyen messze még a vég, az csakis attól függ, hány évadra sikerül majd megrendelést szerezniük a producereknek.

Áll Joseph Fiennes mélységesen megrendülve egy totálkáros autó horpadt tetején, s épp szemrevételezi a nemrég bekövetkezett világvégét. 9/11-szerű jelenetek mindenhol, ahová csak aggodalmas FBI-tekintete elér, füstölő felhőkarcolók, por és hamu, alkalmi boltfosztogatók és egy kóbor kenguru (ezúton is üdvözöljük a szép emlékezetű 12 majmot) jelzik; mindannyiunk közös ismerősének, a sarkon kántáló hajléktalannak igaza volt, amikor eszelős jóslatában a világvégéről hadovált. Kicsi, kezdő világvége a miénk, gyerek még a nagyok (a mozikban most futó 2012 és társai) között, nem is tart tovább 2 perc 17 másodpercnél. Ebben a két percben viszont alaposan megkavarja a fejeket, a mondott időtartamra ugyanis az emberiség kollektíve eszméletét veszti, s boldog-boldogtalan belepillanthat saját, hat hónappal későbbi jövőjébe. Innen a cím is: a flashback mintájára e kicsiny látomások flashforwardként épülnek be a sorozatban szereplő emberiség köznyelvébe. Mindenkinek van ilyenje, a cukrásztól az elnökig (a kengurut senki sem kérdezi), de a mi legfőbb vezérlő fonalunk Fiennes és b. neje látomása. Előbbiben az FBI-ügynök élete forog veszélyben, utóbbiban az asszony intéz szerelmes szavakat egy félmeztelen idegenhez. Szellemes fogás a koncepció részévé tenni a majdani sorozatfinálé bereklámozását, hisz lépten-nyomon annak a bizonyos végzetes napnak a történéseiből látunk előzeteseket. Itt valóban a végkifejlettel kellett kezdeni a sorozatírást, s onnan visszafelé haladni, ám, hogy milyen messze még a vég, az csakis attól függ, hány évadra sikerül majd megrendelést szerezniük a producereknek.

Ami pedig a mi kis világvégénket illeti, egy idő után mintha elmaradoznának a (nyilván drága utómunkát igénylő) látványos külsérelmi nyomok, mint például a Capitolium megrongált sipkája, s sokasodnak a lehasznált sorozatdíszek, az FBI-termek és a kórházi folyosók. Az alapötlet is elég hamar veszít az első randi bájából, s nem igazán sikerül kiaknázni az ismert warholi aranyköpés kifordításának (egy kicsit mindenkiből lehet próféta) abszurd dimenzióit sem, mert az nem az, hogy az FBI-feleség épp férjétől kapja ajándékba azt a neglizsét, amiben - talán - jól megcsalja a jövőben. Az angol Fiennes FBI-nézése sem esélyes az FBI-nézések top 10-ébe, mindazonáltal amit látunk, a maga nemében tökéletes kikapcsolódás, s kikapcsolt állapotban mi is megpillanthatjuk a jövőt: jövő hétfőn ugyanitt, ugyanígy bámuljuk Fienneséket.

AXN; hétfő, 21.00

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.