Az immár tizenkét éve működő Horrors talán a legtöbb tudatos váltáson átesett zenekar, de eddig az összes mutáció jót tett a pályafutásuknak, a Sheena Is a Parasite pár perces garázsrock-zúzásától magabiztosan jutottak el a későbbi albumok posztpunk, kraut, shoegaze és szintipop hatásokat asszimiláló világáig.
A sztárproducer Brian Epworth hathatós közreműködésével most megjelent és jó vastagon megszólaló V minden szerzeménye egy-egy manifesztum, s a tartalmuk nagyjából ez: „Látjátok, ezt is tudjuk, meg ezt is – és anyanyelvi szinten!” Ráadásul ez nem mindig derül ki az első hangok után – így lesz például a diszkréten lüktető Hologramból retró szintihangokkal fűszerezett, savazástól bugyborékoló acid-rock döngetés. Noha a gazdagon adagolt textúrák olykor árulkodók – a Press Enter to Exit Jah Wobble dub-rockját idézi, a Machine motorikus-fémes ritmusalapjaira érett Cure-t pakoltak fagylaltos kanállal, a Point of No Reply űrbe startoló posztpunk-diszkó, a Something to Remember Me By euforikus fináléja New Order-tribute-nak is beillik –, a titok mégis inkább abban rejlik, hogy a négy remek zenész és Faris Badwan énekes nagyon tud valami olyat, amitől ez az egész sokkal több lesz, mint a rockzene precízen datált archeológiai rétegeinek egymásra halmozása. És aki még most sem hiszi el nekik, annak további bizonyítékokért a fesztiválok nagyszínpadainak tövébe kell állnia, hiszen ők már ott játszanak, megérdemelten.
Wolf Tone, 2017
