Lemez

The Horrors: V

  • - minek -
  • 2017. november 5.

Zene

Az immár tizenkét éve működő Horrors talán a legtöbb tudatos váltáson átesett zenekar, de eddig az összes mutáció jót tett a pályafutásuknak, a Sheena Is a Parasite pár perces garázsrock-zúzásától magabiztosan jutottak el a későbbi albumok posztpunk, kraut, shoegaze és szintipop hatásokat asszimiláló világáig.

A sztárproducer Brian Epworth hathatós közreműködésével most megjelent és jó vastagon megszólaló V minden szerzeménye egy-egy manifesztum, s a tartalmuk nagyjából ez: „Látjátok, ezt is tudjuk, meg ezt is – és anyanyelvi szinten!” Ráadásul ez nem mindig derül ki az első hangok után – így lesz például a diszkréten lüktető Hologramból retró szintihangokkal fűszerezett, savazástól bugyborékoló acid-rock döngetés. Noha a gazdagon adagolt textúrák olykor árulkodók – a Press Enter to Exit Jah Wobble dub-rockját idézi, a Machine motorikus-fémes ritmusalapjaira érett Cure-t pakoltak fagylaltos kanállal, a Point of No Reply űrbe startoló posztpunk-diszkó, a Something to Remember Me By euforikus fináléja New Order-tribute-nak is beillik –, a titok mégis inkább abban rejlik, hogy a négy remek zenész és Faris Badwan énekes nagyon tud valami olyat, amitől ez az egész sokkal több lesz, mint a rockzene precízen datált archeológiai rétegeinek egymásra halmozása. És aki még most sem hiszi el nekik, annak további bizonyítékokért a fesztiválok nagyszínpadainak tövébe kell állnia, hiszen ők már ott játszanak, megérdemelten.

Wolf Tone, 2017

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.