Lemez

The Horrors: V

  • - minek -
  • 2017. november 5.

Zene

Az immár tizenkét éve működő Horrors talán a legtöbb tudatos váltáson átesett zenekar, de eddig az összes mutáció jót tett a pályafutásuknak, a Sheena Is a Parasite pár perces garázsrock-zúzásától magabiztosan jutottak el a későbbi albumok posztpunk, kraut, shoegaze és szintipop hatásokat asszimiláló világáig.

A sztárproducer Brian Epworth hathatós közreműködésével most megjelent és jó vastagon megszólaló V minden szerzeménye egy-egy manifesztum, s a tartalmuk nagyjából ez: „Látjátok, ezt is tudjuk, meg ezt is – és anyanyelvi szinten!” Ráadásul ez nem mindig derül ki az első hangok után – így lesz például a diszkréten lüktető Hologramból retró szintihangokkal fűszerezett, savazástól bugyborékoló acid-rock döngetés. Noha a gazdagon adagolt textúrák olykor árulkodók – a Press Enter to Exit Jah Wobble dub-rockját idézi, a Machine motorikus-fémes ritmusalapjaira érett Cure-t pakoltak fagylaltos kanállal, a Point of No Reply űrbe startoló posztpunk-diszkó, a Something to Remember Me By euforikus fináléja New Order-tribute-nak is beillik –, a titok mégis inkább abban rejlik, hogy a négy remek zenész és Faris Badwan énekes nagyon tud valami olyat, amitől ez az egész sokkal több lesz, mint a rockzene precízen datált archeológiai rétegeinek egymásra halmozása. És aki még most sem hiszi el nekik, annak további bizonyítékokért a fesztiválok nagyszínpadainak tövébe kell állnia, hiszen ők már ott játszanak, megérdemelten.

Wolf Tone, 2017

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.