Lemez

Titokban Hongkongban

Blur: The Magic Whip

Zene

A fáma szerint a britpopnak a This Is Hardcore című Pulp-album tette be a kaput, bár a legtöbb együttes utána még (legalább egy darabig) együtt maradt – a Blur is, de ők sem sokáig.

A 2003-as Think Tank album már nagyjából trió felállásban készült, aztán pedig – bár soha nem jelentették be a feloszlást – öt éven keresztül semmit sem csináltak együtt. 2008-ig bírták: ekkor jött a bejelentés, hogy újra összeállnak Graham Coxon gitárossal – természetesen csakis élő fellépések erejéig. Be is indult a gépezet: a koncertek mellett kaptunk válogatáslemezt, dokumentumfilmet, koncertalbumot, újrakiadásokat és egy-két új dalt is elszórva, így már tényleg csak egy friss stúdióalbum hiányzott a sorból. Erről viszont ellentmondásos hírek érkeztek; sokan már le is mondtak volna róla, mígnem idén februárban jött a vonatkozó bejelentés, és most már ténylegesen megérkezett maga a nagylemez is.

A 16 év után újra az eredeti felállást prezentáló The Magic Whipnek érdekes története van. Tavalyelőtt a zenekarnak törölték egy japán koncertjét, ők meg, ha már a környéken jártak és ráértek, öt napra kibéreltek egy stúdiót Hongkongban. Az ottani zenélés eredménye egy darabig dobozban maradt; Damon Albarn csinált közben egy szólóalbumot, majd visszament inspirációért a kungfufilmek fővárosába, hogy meglegyenek a szövegek is a visszatérő munkára, amely ízig-vérig nagyvárosi album lett. A végeredmény ezen túl olyan, mintha el sem telt volna 16 év azóta, hogy a Blur utoljára ebben a felállásban albumot rögzített. Rá­adá­sul ezek a zenészek csak fejlődtek az eltelt idő során, így nem meglepő, hogy a Magic Whip a zenekar legjobb albuma az 1995-ös The Great Escape óta – talán azért is, mert Albarnék nem vacakoltak sokat vele.

Minden itt van, ami miatt a Blurt szeretni lehet: a dalok egyszerre lazák és feszesek, elszállósak és pörgősek, egyszerűek, mégis összetettek. A Lonesome Street tisztára There’s No Other Way, az Ice Cream Manben erőteljesen ott van a Gorillaz, a Mirrorball totális Morri­cone-flash westerngitárral, az észak-koreai fővárost megéneklő Pyongyang pedig egy fiatalabb zenekar, az Elbow előtt tiszteleg (Kim Dzsongun véleménye az ügyben nem ismert). És akkor emeljünk ki csúcsdalokat is: a Go Out a Song 2 kibontakoztatottabb változata, a Thought I Was A Spaceman igazi epikus darab, a There Are Too Many Of Usnak pedig ugyanolyan sokat használnak a vonósok, mint a húsz évvel ezelőtti The Universalnak. A Magic Whip nem hibátlan album, visszatérő lemeznek azonban nagyszerű – remélhetőleg nem ez lesz a Blur utolsó munkája.

 

Parlophone/Magneoton, 2015

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Fűző nélkül

Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.