„Már két hete dolgoznak szellemem és ujjaim, mint két megszállott ördöngös: Homérosz, a Biblia, Platón, Locke, Byron, Hugo, Lamartine, Chateaubriand, Beethoven, Bach, Hummel, Mozart és Weber mind itt vannak körülöttem. Hevesen tanulmányozom őket, ezen felül 4–5 órát gyakorolok, terceket, szexteket, oktávokat, tremolókat, repetíciókat, cadenzákat stb. Oh, ha csak meg nem bolondulok, művészt lelsz bennem, ha eljössz!” – írta Liszt Ferenc egy svájci pianista kollégának 1832-ben, miután Paganini példáján fellelkesülve elhatározta, hogy olyan virtuóza lesz a zongorának, mint a hegedűs a saját hangszerének.
Az idei Liszt-ünnep számos megközelítéssel szolgál a magyar származású zeneszerző életművéhez. Mit értékeljünk benne? A virgonc ujjú virtuózt, a világpolgárt, az újítót, aki Wagnert is túlszárnyalta merészségben, a szoknyavadászt, a papot, a különcöt, aki újra és újra, de mindig másképpen került a romantikus művészegyéniség szerepének bűvkörébe? A nyitókoncertet a Modern Art Orchestra adja, Fekete-Kovács Kornél együttese a klasszikus Liszt-művek átértelmezését kínálja (Szent István-bazilika, október 7., fél kilenc). A Jézus Szíve jezsuita templomban orgonaművek hangzanak el (október 8., tíz órától egészen estig), ugyanaznap a Magyar Zene Házában pedig cigányzene szól ifjabb Sárközi Lajos prímás vezetésével (fél nyolc). Másnap Plácido Domingo szülőhazája, Spanyolország saját gyártású operettműfajával, a zarzuelával ismerteti meg a közönséget a Nemzeti Filharmonikusok kíséretével (Müpa, október 9., fél nyolc). A fesztivál egyik várva várt programja Michael Volle baritonestje lesz, aki Bayreuthtól New Yorkig Wagner-szerepekben vált ismertté, és ezúttal is a nagy operistától énekel: a Hollandi monológját, Wotan búcsúját és a Tűzvarázst. Partnere hazánk egyik legszebb hangú mezzoszopránja, Schöck Atala lesz (Müpa, október 10., fél nyolc).
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
