Visszhang: koncert

Kings of Convenience

Visszhang

Erlend Øye és Eirik Glambek Bøe minden csinnadratta nélkül vonult be a Müpa színpadára.

Az elején az volt az érzésünk, hogy egy szimplán jó koncertet kapunk, hiszen a norvég duó remek dalokkal töltötte meg az eddigi négy lemezét. A 2001-es Quiet Is the New Loud, a három évvel későbbi Riot on an Empty Street és a 2009-ben kiadott Declaration of Dependence után igencsak sokat, 12 évet kellett várnunk a Peace or Love című legutóbbi munkájukra. Állítólag többször is kukába dobták a komplett albumot, mire végre elkészültek azzal a változattal, amelyikkel teljesen elégedettek lettek. Mit lehet az ilyen egyszerű hangszerelésű dalokon annyit tökölni – gondolhatnánk, de itt újra előjön a kérdés, ami a dalok és a fellépés esetleges egyszerűségét illeti. Aztán persze kiderül: itt sokkal többről van szó: Øye gitárja alaposan meg van effektezve, és néha olyan érzésünk van, hogy amit hallunk, azt legalább négy-öt ember szólaltatja meg. Közben a két zenész anekdotázik, folyamatosan bevonja a közönséget a produkcióba, és ezek a nyugis, meditatív, szomorkás folkdalok szép lassan tánczenébe torkollnak. A koncert kétharmadánál feljön a színpadra egy latin-amerikai ritmusszekció, a közönség egy része ekkor már az ülőrészek között táncol, az I’d Rather Dance With You alatt pedig vagy kéttucatnyi nézőt hívnak fel maguk mellé a zenészek. A ráadást ismét a duó felállás adja elő, az pedig eléggé valószínű, hogy ha egy sci-fi készülék agyhullámok révén kiderítené, hogy melyik volt életem legjobb hétfő estéje, akkor ez lenne a győztes.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”