Az elején az volt az érzésünk, hogy egy szimplán jó koncertet kapunk, hiszen a norvég duó remek dalokkal töltötte meg az eddigi négy lemezét. A 2001-es Quiet Is the New Loud, a három évvel későbbi Riot on an Empty Street és a 2009-ben kiadott Declaration of Dependence után igencsak sokat, 12 évet kellett várnunk a Peace or Love című legutóbbi munkájukra. Állítólag többször is kukába dobták a komplett albumot, mire végre elkészültek azzal a változattal, amelyikkel teljesen elégedettek lettek. Mit lehet az ilyen egyszerű hangszerelésű dalokon annyit tökölni – gondolhatnánk, de itt újra előjön a kérdés, ami a dalok és a fellépés esetleges egyszerűségét illeti. Aztán persze kiderül: itt sokkal többről van szó: Øye gitárja alaposan meg van effektezve, és néha olyan érzésünk van, hogy amit hallunk, azt legalább négy-öt ember szólaltatja meg. Közben a két zenész anekdotázik, folyamatosan bevonja a közönséget a produkcióba, és ezek a nyugis, meditatív, szomorkás folkdalok szép lassan tánczenébe torkollnak. A koncert kétharmadánál feljön a színpadra egy latin-amerikai ritmusszekció, a közönség egy része ekkor már az ülőrészek között táncol, az I’d Rather Dance With You alatt pedig vagy kéttucatnyi nézőt hívnak fel maguk mellé a zenészek. A ráadást ismét a duó felállás adja elő, az pedig eléggé valószínű, hogy ha egy sci-fi készülék agyhullámok révén kiderítené, hogy melyik volt életem legjobb hétfő estéje, akkor ez lenne a győztes.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
