Visszhang: koncert

Kings of Convenience

Visszhang

Erlend Øye és Eirik Glambek Bøe minden csinnadratta nélkül vonult be a Müpa színpadára.

Az elején az volt az érzésünk, hogy egy szimplán jó koncertet kapunk, hiszen a norvég duó remek dalokkal töltötte meg az eddigi négy lemezét. A 2001-es Quiet Is the New Loud, a három évvel későbbi Riot on an Empty Street és a 2009-ben kiadott Declaration of Dependence után igencsak sokat, 12 évet kellett várnunk a Peace or Love című legutóbbi munkájukra. Állítólag többször is kukába dobták a komplett albumot, mire végre elkészültek azzal a változattal, amelyikkel teljesen elégedettek lettek. Mit lehet az ilyen egyszerű hangszerelésű dalokon annyit tökölni – gondolhatnánk, de itt újra előjön a kérdés, ami a dalok és a fellépés esetleges egyszerűségét illeti. Aztán persze kiderül: itt sokkal többről van szó: Øye gitárja alaposan meg van effektezve, és néha olyan érzésünk van, hogy amit hallunk, azt legalább négy-öt ember szólaltatja meg. Közben a két zenész anekdotázik, folyamatosan bevonja a közönséget a produkcióba, és ezek a nyugis, meditatív, szomorkás folkdalok szép lassan tánczenébe torkollnak. A koncert kétharmadánál feljön a színpadra egy latin-amerikai ritmusszekció, a közönség egy része ekkor már az ülőrészek között táncol, az I’d Rather Dance With You alatt pedig vagy kéttucatnyi nézőt hívnak fel maguk mellé a zenészek. A ráadást ismét a duó felállás adja elő, az pedig eléggé valószínű, hogy ha egy sci-fi készülék agyhullámok révén kiderítené, hogy melyik volt életem legjobb hétfő estéje, akkor ez lenne a győztes.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."