Visszhang: koncert

Kings of Convenience

Visszhang

Erlend Øye és Eirik Glambek Bøe minden csinnadratta nélkül vonult be a Müpa színpadára.

Az elején az volt az érzésünk, hogy egy szimplán jó koncertet kapunk, hiszen a norvég duó remek dalokkal töltötte meg az eddigi négy lemezét. A 2001-es Quiet Is the New Loud, a három évvel későbbi Riot on an Empty Street és a 2009-ben kiadott Declaration of Dependence után igencsak sokat, 12 évet kellett várnunk a Peace or Love című legutóbbi munkájukra. Állítólag többször is kukába dobták a komplett albumot, mire végre elkészültek azzal a változattal, amelyikkel teljesen elégedettek lettek. Mit lehet az ilyen egyszerű hangszerelésű dalokon annyit tökölni – gondolhatnánk, de itt újra előjön a kérdés, ami a dalok és a fellépés esetleges egyszerűségét illeti. Aztán persze kiderül: itt sokkal többről van szó: Øye gitárja alaposan meg van effektezve, és néha olyan érzésünk van, hogy amit hallunk, azt legalább négy-öt ember szólaltatja meg. Közben a két zenész anekdotázik, folyamatosan bevonja a közönséget a produkcióba, és ezek a nyugis, meditatív, szomorkás folkdalok szép lassan tánczenébe torkollnak. A koncert kétharmadánál feljön a színpadra egy latin-amerikai ritmusszekció, a közönség egy része ekkor már az ülőrészek között táncol, az I’d Rather Dance With You alatt pedig vagy kéttucatnyi nézőt hívnak fel maguk mellé a zenészek. A ráadást ismét a duó felállás adja elő, az pedig eléggé valószínű, hogy ha egy sci-fi készülék agyhullámok révén kiderítené, hogy melyik volt életem legjobb hétfő estéje, akkor ez lenne a győztes.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.