A szerk.

Akire rámondják

A szerk.

Magyar Péter feljelenti Orbán Viktort – lelke rajta, a jobboldalon mindig is nagy becsben tartották az ország hagyományait, az ilyesminek tényleg van itt csőstül (ti. hagyománya). Amíg viszont tövig rágjuk a körmünket, hogy a tisztelt hatóságok hazavágják-e a miniszterelnököt az aljas indokból, nagy nyilvánosság előtt elkövetett, jelentős érdeksérelmet okozó rágalmazásaiért, a feljelentés tartalmi része módot ad mindannyiunknak egy pillantást vetni jelen közállapotainkra. Továbbá a jövő kecsegtető ígéreteire is.

Magyar Péter ugyanis azért jelenti (vagy már jelentette is) fel a miniszterelnököt, mert Orbán és minden irányú kis vazallusai folyton leháborúpártizzák en général az ellenzéket. Márpedig sem ő, sem a pártja, sem a szimpatizánsai nem háborúpártiak.

Magyar ezen állítását két okból is kénytelenek vagyunk elfogadni. Az egyik az, hogy ami­óta az eszünket tudjuk, nem láttunk olyan élő magyar politikust, aki azzal igyekezett volna kivívni a szavazópolgárok bizalmát, hogy azt kiabálta volna, szavazzatok rám, s elintézek nektek egy háborút, újraválasztásom esetén többet is. Igény, meglehet, lenne az efféle tempóra.

A másik meg az, hogy alig bő egy hónapja pont ezeken a hasábokon jeleztük, hogy Magyar Péter bizonyos mondásai Ukrajnáról, s az ország honvédő háborújáról, nos, egy az egyben csengenek össze a legendásan „békepárti” Fidesz vonatkozó közléseivel. Ám ettől nekik még Magyar háborúpárti. Idézünk: Ukrajna „semmiben nem felel meg az európai uniós értékeknek, előírásoknak”, illetve a háború előtt Ukrajna lakosságának a többsége oroszul beszélt. De mondott olyat is (mármint Magyar), hogy Ukrajna földjének jelentős része nyugati kézben van, s persze az amerikai rakétatelepítés legendáját sem mulasztotta el valóságként prezentálni. Idézet vége, pedig tudnánk folytatni, de ebben a feljelentési történetben nem az a dermesztő, hogy milyen párti Magyar Péter, háború-, béke-, Tisza-, akármi, tök mindegy. S még csak nem is a feljelentés ténye. Hanem az, ahogy a feljelentés hírére üstöllést előcsúszott valahonnan az említett kicsiny vazallusok egyike a magasabb polcok egyikéről, a miniszterelnök politikai igazgatója, hah, Orbán Balázs, hogy sietve szögezze le: márpedig itt az háborúpárti, akire ők azt mondják.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.