A szerk.

Akire rámondják

A szerk.

Magyar Péter feljelenti Orbán Viktort – lelke rajta, a jobboldalon mindig is nagy becsben tartották az ország hagyományait, az ilyesminek tényleg van itt csőstül (ti. hagyománya). Amíg viszont tövig rágjuk a körmünket, hogy a tisztelt hatóságok hazavágják-e a miniszterelnököt az aljas indokból, nagy nyilvánosság előtt elkövetett, jelentős érdeksérelmet okozó rágalmazásaiért, a feljelentés tartalmi része módot ad mindannyiunknak egy pillantást vetni jelen közállapotainkra. Továbbá a jövő kecsegtető ígéreteire is.

Magyar Péter ugyanis azért jelenti (vagy már jelentette is) fel a miniszterelnököt, mert Orbán és minden irányú kis vazallusai folyton leháborúpártizzák en général az ellenzéket. Márpedig sem ő, sem a pártja, sem a szimpatizánsai nem háborúpártiak.

Magyar ezen állítását két okból is kénytelenek vagyunk elfogadni. Az egyik az, hogy ami­óta az eszünket tudjuk, nem láttunk olyan élő magyar politikust, aki azzal igyekezett volna kivívni a szavazópolgárok bizalmát, hogy azt kiabálta volna, szavazzatok rám, s elintézek nektek egy háborút, újraválasztásom esetén többet is. Igény, meglehet, lenne az efféle tempóra.

A másik meg az, hogy alig bő egy hónapja pont ezeken a hasábokon jeleztük, hogy Magyar Péter bizonyos mondásai Ukrajnáról, s az ország honvédő háborújáról, nos, egy az egyben csengenek össze a legendásan „békepárti” Fidesz vonatkozó közléseivel. Ám ettől nekik még Magyar háborúpárti. Idézünk: Ukrajna „semmiben nem felel meg az európai uniós értékeknek, előírásoknak”, illetve a háború előtt Ukrajna lakosságának a többsége oroszul beszélt. De mondott olyat is (mármint Magyar), hogy Ukrajna földjének jelentős része nyugati kézben van, s persze az amerikai rakétatelepítés legendáját sem mulasztotta el valóságként prezentálni. Idézet vége, pedig tudnánk folytatni, de ebben a feljelentési történetben nem az a dermesztő, hogy milyen párti Magyar Péter, háború-, béke-, Tisza-, akármi, tök mindegy. S még csak nem is a feljelentés ténye. Hanem az, ahogy a feljelentés hírére üstöllést előcsúszott valahonnan az említett kicsiny vazallusok egyike a magasabb polcok egyikéről, a miniszterelnök politikai igazgatója, hah, Orbán Balázs, hogy sietve szögezze le: márpedig itt az háborúpárti, akire ők azt mondják.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.