A szerk.

Akire rámondják

A szerk.

Magyar Péter feljelenti Orbán Viktort – lelke rajta, a jobboldalon mindig is nagy becsben tartották az ország hagyományait, az ilyesminek tényleg van itt csőstül (ti. hagyománya). Amíg viszont tövig rágjuk a körmünket, hogy a tisztelt hatóságok hazavágják-e a miniszterelnököt az aljas indokból, nagy nyilvánosság előtt elkövetett, jelentős érdeksérelmet okozó rágalmazásaiért, a feljelentés tartalmi része módot ad mindannyiunknak egy pillantást vetni jelen közállapotainkra. Továbbá a jövő kecsegtető ígéreteire is.

Magyar Péter ugyanis azért jelenti (vagy már jelentette is) fel a miniszterelnököt, mert Orbán és minden irányú kis vazallusai folyton leháborúpártizzák en général az ellenzéket. Márpedig sem ő, sem a pártja, sem a szimpatizánsai nem háborúpártiak.

Magyar ezen állítását két okból is kénytelenek vagyunk elfogadni. Az egyik az, hogy ami­óta az eszünket tudjuk, nem láttunk olyan élő magyar politikust, aki azzal igyekezett volna kivívni a szavazópolgárok bizalmát, hogy azt kiabálta volna, szavazzatok rám, s elintézek nektek egy háborút, újraválasztásom esetén többet is. Igény, meglehet, lenne az efféle tempóra.

A másik meg az, hogy alig bő egy hónapja pont ezeken a hasábokon jeleztük, hogy Magyar Péter bizonyos mondásai Ukrajnáról, s az ország honvédő háborújáról, nos, egy az egyben csengenek össze a legendásan „békepárti” Fidesz vonatkozó közléseivel. Ám ettől nekik még Magyar háborúpárti. Idézünk: Ukrajna „semmiben nem felel meg az európai uniós értékeknek, előírásoknak”, illetve a háború előtt Ukrajna lakosságának a többsége oroszul beszélt. De mondott olyat is (mármint Magyar), hogy Ukrajna földjének jelentős része nyugati kézben van, s persze az amerikai rakétatelepítés legendáját sem mulasztotta el valóságként prezentálni. Idézet vége, pedig tudnánk folytatni, de ebben a feljelentési történetben nem az a dermesztő, hogy milyen párti Magyar Péter, háború-, béke-, Tisza-, akármi, tök mindegy. S még csak nem is a feljelentés ténye. Hanem az, ahogy a feljelentés hírére üstöllést előcsúszott valahonnan az említett kicsiny vazallusok egyike a magasabb polcok egyikéről, a miniszterelnök politikai igazgatója, hah, Orbán Balázs, hogy sietve szögezze le: márpedig itt az háborúpárti, akire ők azt mondják.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.