A szerk.

Akire rámondják

A szerk.

Magyar Péter feljelenti Orbán Viktort – lelke rajta, a jobboldalon mindig is nagy becsben tartották az ország hagyományait, az ilyesminek tényleg van itt csőstül (ti. hagyománya). Amíg viszont tövig rágjuk a körmünket, hogy a tisztelt hatóságok hazavágják-e a miniszterelnököt az aljas indokból, nagy nyilvánosság előtt elkövetett, jelentős érdeksérelmet okozó rágalmazásaiért, a feljelentés tartalmi része módot ad mindannyiunknak egy pillantást vetni jelen közállapotainkra. Továbbá a jövő kecsegtető ígéreteire is.

Magyar Péter ugyanis azért jelenti (vagy már jelentette is) fel a miniszterelnököt, mert Orbán és minden irányú kis vazallusai folyton leháborúpártizzák en général az ellenzéket. Márpedig sem ő, sem a pártja, sem a szimpatizánsai nem háborúpártiak.

Magyar ezen állítását két okból is kénytelenek vagyunk elfogadni. Az egyik az, hogy ami­óta az eszünket tudjuk, nem láttunk olyan élő magyar politikust, aki azzal igyekezett volna kivívni a szavazópolgárok bizalmát, hogy azt kiabálta volna, szavazzatok rám, s elintézek nektek egy háborút, újraválasztásom esetén többet is. Igény, meglehet, lenne az efféle tempóra.

A másik meg az, hogy alig bő egy hónapja pont ezeken a hasábokon jeleztük, hogy Magyar Péter bizonyos mondásai Ukrajnáról, s az ország honvédő háborújáról, nos, egy az egyben csengenek össze a legendásan „békepárti” Fidesz vonatkozó közléseivel. Ám ettől nekik még Magyar háborúpárti. Idézünk: Ukrajna „semmiben nem felel meg az európai uniós értékeknek, előírásoknak”, illetve a háború előtt Ukrajna lakosságának a többsége oroszul beszélt. De mondott olyat is (mármint Magyar), hogy Ukrajna földjének jelentős része nyugati kézben van, s persze az amerikai rakétatelepítés legendáját sem mulasztotta el valóságként prezentálni. Idézet vége, pedig tudnánk folytatni, de ebben a feljelentési történetben nem az a dermesztő, hogy milyen párti Magyar Péter, háború-, béke-, Tisza-, akármi, tök mindegy. S még csak nem is a feljelentés ténye. Hanem az, ahogy a feljelentés hírére üstöllést előcsúszott valahonnan az említett kicsiny vazallusok egyike a magasabb polcok egyikéről, a miniszterelnök politikai igazgatója, hah, Orbán Balázs, hogy sietve szögezze le: márpedig itt az háborúpárti, akire ők azt mondják.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.