Korábban az járta, hogy tíz év alatt csak egyetlen tiszabői fiatal tudott leérettségizni, 2012-ben pedig „hivatalosan” is az ország legszegényebb településének tartották Tiszabőt. Ám az elnöki vizit idején, a kormány Felzárkózó Települések elnevezésű programjának anyagi hátszelével afféle mintafalu lett. Még sportcsarnok is épült, amit az elmúlt száz év legnagyobb fejlesztésének neveztek. „A tiszabőiek bebizonyították, hogy van kiút a szegénységből” – jegyezte meg akkor Novák Katalin, ám elég volt csak egy pillantást vetni arra a fényképre, amelyen a mosolygó exelnök megszeppent gyerekek között áll, hogy lássuk: ami Tiszabőn zajlik, az nem a kiút a szegénységből, legfeljebb pislákoló fény az alagút mélyén.
A falu nyomorúságát nem csak szocioriportokban örökíti meg az országos sajtó. Például 2006-ban azért lett nevezetes Tiszabő, mert a néhány önkormányzati képviselőjelölt becenévvel – Csudi, Szopi, Kubu, Postás stb. – szerepelt a hivatalos névjegyzékben. Tíz évvel később meg azért, mert az ún. migráns-népszavazáson a szavazásra jogosultak több mint 75 százaléka vett részt, minden szavazat érvényes volt, és mindenki ugyanarra szavazott. „Ebben a faluban, mindenki fideszes, velem az élen” – jelentette ki akkor Bruna László polgármester (a választási névjegyzékben: Törpe), amiben már csak azért sem kételkedhetett senki, mert Bruna akkora fideszes volt, hogy 2013-ban feloszlatta magát a szintén fideszes polgármester vezette képviselőtestület. Hogy Brunát választhassák meg.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
