A szerk.

Az ellenség közelsége

A szerk.

Buzifejű – megvan ez a kifejezés? Minden­esetre nem haszontalan megjegyezni, ha ugyanis Magyarország kormányának – úgy egy hónapja szakadatlan – magvetői igyekezete termőre fordul, bőségesen lesz módunk találkozni vele. És azt megemlegetjük.

Nincs már hátra egy év sem a következő parlamenti választásig, az ellenzék az előválasztásra készül, tagadhatatlanul kampányidőszakot élünk. Nem mintha Orbán Viktornak különösebben szüksége lenne választásokra a kampányoláshoz, hisz 2010-es hatalomra kerülése óta folyamatos kampányban van, de az csupán napi harc. Nem szolgál egyebet, mint a permanens hazugság helyzetéből valamiféle hidat verni a való világba, ahol a választók élnek, elfedni az egyszemélyes kormányzat disznóságait, kártételeit, ballépéseit, de legtöbbször mégiscsak a lopást.

De a választási kampányok többet jelentenek ezeknél a napi trükköknél. Mintha a választásból Orbán egyedül a kampányt venné még létező dologként számba – a többi tulajdonképpen el van intézve. A körzetek átrajzolva, az erőforrások a megfelelő helyre csoportosítva, a szavazatokat Mészáros cége dolgozza fel, a pálya annyira lejt, hogy azt már a vak is látja, pláne, ha megpróbál felfelé haladni rajta. De kampányolni azt kell, sőt, nagyon kell, választás közeledtével nagyot, a szokottnál nagyobbat kell mondani, a választáshoz ellenség kell, s bár már nagyon régóta ellenség az ellenzék, nála nagyobb kell, valami, ami felette áll, ami bábként mozgatja. Választási kampánytermék volt Soros, Brüsszel és a menekültek démonizálása – s ezek mind itt maradtak velünk. Ezek a nagy mondások nem múlnak ki, nem múlnak el a választásokkal, ránk ragadnak kórságként sokáig.

Ezért különösen tragikus Magyarországra nézve az a praxis, amelyet most Orbán Viktor folytat. Ezért szörnyű a buzizás.

Soros György a Marson él, olyan messze innen, ahová már el sem látunk. Valahol egy távoli galaxisban, az is lehet, hogy egy burokban, a vagyona burkában. Mindegy: Soros György elérhetetlen; gyakorlatilag egy fikció. Aki az öklét rázza rá, egy fikcióra rázza. (Vagy kódoltan zsidózik, de arra számos egyéb formula is rendelkezésre áll.) Brüsszel egészen pontosan Brüsszelben van, vagy éppenséggel Strasbourgban, Brüsszelnek (Strasbourgnak) is abban a szegletében, ameddig a brüsszelezéssel felheccelt magyar polgárok ökölrázása nem talál el. Ilyenformán Brüsszel is merő fikció. A menekültek meg? A szörnyűséges, vér­ivó, erőszaktevő „migránsok” köszönik szépen, sohasem Magyarországon terveztek vért inni. Egyszerűen nincsenek kéznél az egyre véresebb szájú kormányzati migránsozással felheccelt magyar polgároknak sem Budapesten, sem vidéken. Igen, az állam e téren sokat magára vállalt talpas hadai reszortjából, a határon a legjobb tudása szerint nyírta, éheztette, verte, hajította ki a menedékkérőket. Ám mindezzel csak a fikciót erősítették, a távol tartott szörnyetegét – tőlünk akkor is messze vannak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Megint vinnének egy múzeumot

Három évvel ezelőtt a Múzeumok Nemzetközi Tanácsa, az ICOM hosszas viták után olyan új múzeumi definíciót alkotott, amelyről úgy vélték, hogy minden tekintetben megfelel a kor követelményeinek. Szerintük a társadalom szolgálatában álló, nem profitorientált, állandó intézmények nevezhetők múzeumnak, amelyek egyebek közt nyitottak és befogadók, etikusak és szakszerűek…

A vezér gyermekkora

Eddig csak a kerek évfordulókon – először 1999-ben, a rejtélyes okból jócskán túlértékelt első Orbán-kormány idején – emlékeztek meg szerényen arról, hogy Orbán Viktor egy nem egész hét (7) perces beszéddel 1989-ben kizavarta a szovjet hadsereget Magyarországról.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."