A szerk.

Az ellenség közelsége

A szerk.

Buzifejű – megvan ez a kifejezés? Minden­esetre nem haszontalan megjegyezni, ha ugyanis Magyarország kormányának – úgy egy hónapja szakadatlan – magvetői igyekezete termőre fordul, bőségesen lesz módunk találkozni vele. És azt megemlegetjük.

Nincs már hátra egy év sem a következő parlamenti választásig, az ellenzék az előválasztásra készül, tagadhatatlanul kampányidőszakot élünk. Nem mintha Orbán Viktornak különösebben szüksége lenne választásokra a kampányoláshoz, hisz 2010-es hatalomra kerülése óta folyamatos kampányban van, de az csupán napi harc. Nem szolgál egyebet, mint a permanens hazugság helyzetéből valamiféle hidat verni a való világba, ahol a választók élnek, elfedni az egyszemélyes kormányzat disznóságait, kártételeit, ballépéseit, de legtöbbször mégiscsak a lopást.

De a választási kampányok többet jelentenek ezeknél a napi trükköknél. Mintha a választásból Orbán egyedül a kampányt venné még létező dologként számba – a többi tulajdonképpen el van intézve. A körzetek átrajzolva, az erőforrások a megfelelő helyre csoportosítva, a szavazatokat Mészáros cége dolgozza fel, a pálya annyira lejt, hogy azt már a vak is látja, pláne, ha megpróbál felfelé haladni rajta. De kampányolni azt kell, sőt, nagyon kell, választás közeledtével nagyot, a szokottnál nagyobbat kell mondani, a választáshoz ellenség kell, s bár már nagyon régóta ellenség az ellenzék, nála nagyobb kell, valami, ami felette áll, ami bábként mozgatja. Választási kampánytermék volt Soros, Brüsszel és a menekültek démonizálása – s ezek mind itt maradtak velünk. Ezek a nagy mondások nem múlnak ki, nem múlnak el a választásokkal, ránk ragadnak kórságként sokáig.

Ezért különösen tragikus Magyarországra nézve az a praxis, amelyet most Orbán Viktor folytat. Ezért szörnyű a buzizás.

Soros György a Marson él, olyan messze innen, ahová már el sem látunk. Valahol egy távoli galaxisban, az is lehet, hogy egy burokban, a vagyona burkában. Mindegy: Soros György elérhetetlen; gyakorlatilag egy fikció. Aki az öklét rázza rá, egy fikcióra rázza. (Vagy kódoltan zsidózik, de arra számos egyéb formula is rendelkezésre áll.) Brüsszel egészen pontosan Brüsszelben van, vagy éppenséggel Strasbourgban, Brüsszelnek (Strasbourgnak) is abban a szegletében, ameddig a brüsszelezéssel felheccelt magyar polgárok ökölrázása nem talál el. Ilyenformán Brüsszel is merő fikció. A menekültek meg? A szörnyűséges, vér­ivó, erőszaktevő „migránsok” köszönik szépen, sohasem Magyarországon terveztek vért inni. Egyszerűen nincsenek kéznél az egyre véresebb szájú kormányzati migránsozással felheccelt magyar polgároknak sem Budapesten, sem vidéken. Igen, az állam e téren sokat magára vállalt talpas hadai reszortjából, a határon a legjobb tudása szerint nyírta, éheztette, verte, hajította ki a menedékkérőket. Ám mindezzel csak a fikciót erősítették, a távol tartott szörnyetegét – tőlünk akkor is messze vannak.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

A végtelenített Simonka-per a bírói függetlenség árnyékában

A Simonka-per bírája, Laczó Adrienn lemondása nem a politikus elleni büntetőperről szól, de azt (is) nagymértékben befolyásolja. Egyrészt a szemünk előtt játszódik le egy irreálisan elhúzódó elsőfokú bírósági eljárás, másrészt a bírósági szervezet súlyos rendszerhibái mutatják, hogy egy tárgyalás hogyan fordul bohózatba és mi lesz a bírói autonómiával.