A rendőrminisztérium alá kényszerített közoktatás dolgozóinak módszeres megfélemlítése a tanév kezdete óta tart, több iskolában is hasonló figyelmeztetéseket kaptak tanárok. Az egyenszöveg szerint az érintettek jogszerűen, azonnali hatállyal elbocsáthatók, ha folytatják a tavasszal megkezdett polgári engedetlenségüket, többek között azért, mert veszélyeztetik a gyerekek tanuláshoz való jogát. Pedig a tanuláshoz való jogot nem azok a pedagógusok veszélyeztetik, akik a gyerekek jobb oktatásáért küzdenek, s ezért néhány tanóra erejéig demonstrálnak a mind lehetetlenebb körülmények ellen, hanem az Orbán-rezsim.
Az elbocsátott kölcseys tanárok bíróságra mennek a kirúgásuk miatt. Noha a kétharmad bármely jogszabályt szemrebbenés nélkül változtat meg, ha kell, saját Alaptörvénye módosítása árán is (a közoktatásban is tett már hasonlót), a durva, 1990 óta példátlan pénteki fellépés így sem állja ki majd a törvényesség próbáját. Bár Orbán és Pintér eljáró alattvalói a jogra hivatkozva támadják a tanárokat, politikai ukázokat hajtanak végre.
A pedagógustársadalom 2015 végén induló és 2016-ra kiteljesedő ellenállása, esetenként ezreket megmozgató demonstrációi az elejétől komoly fejfájást okoznak a rezsimnek. A tanárok az abszurditásig fokozott centralizáció, az iskolák maradék döntési szabadságának fokozatos megszüntetése, a tantervek diákot és pedagógust egyaránt túlterhelő, ostoba megváltoztatása ellen keltek fel. És természetesen a megalázó bérük miatt. Hogy a NER-világ tetején mit gondoltak erről – és úgy általában a közoktatás szereplőiről –, azt pontosan mutatta a volt felsőoktatási államtitkár egyik első, hírhedté vált kirohanása: „Olyan pedagógusokra van szükség, akik okosak, erkölcsösek, és ezeket az értékeket adják át a diákoknak. Ezért vagyok pipa, ha a tévében nézem, hogy borotválatlan, kócos, kockás inges tanári kar grasszál.” S amikor a kiszolgált professzor a korábbi „szabadosságot”, azaz a tanári önállóságnak, kreativitásnak teret adó, azt bátorító gyakorlatot ostorozta, azt is világossá tette, hogy 2010 óta az oktatáspolitika ugyanarra a fundamentumra épül, mint az orbánizmus maga: kétely és kérdés nélkül elfogadni és végrehajtani a felülről érkező előírásokat, s a parancsoknak maradéktalanul megfelelni.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
