A szerk.

Az iskolapénz

A szerk.

Múlt pénteken öt, a polgári engedetlenségi akciósorozatban részt vevő fővárosi középiskolai tanárt rúgtak ki a fővárosi Kölcsey Ferenc Gimnáziumból. E hét elején az illetékes tankerület vezetője személyesen adott át írásbeli figyelmeztetést a zuglói Szent István Gimnázium három pedagógusának.

A rendőrminisztérium alá kényszerített közoktatás dolgozóinak módszeres megfélemlítése a tanév kezdete óta tart, több iskolában is hasonló figyelmeztetéseket kaptak tanárok. Az egyenszöveg szerint az érintettek jogszerűen, azonnali hatállyal elbocsáthatók, ha folytatják a tavasszal megkezdett polgári engedetlenségüket, többek között azért, mert veszélyeztetik a gyerekek tanuláshoz való jogát. Pedig a tanuláshoz való jogot nem azok a pedagógusok veszélyeztetik, akik a gyerekek jobb oktatásáért küzdenek, s ezért néhány tanóra erejéig demonstrálnak a mind lehetetlenebb körülmények ellen, hanem az Orbán-rezsim.

Az elbocsátott kölcseys tanárok bíróságra mennek a kirúgásuk miatt. Noha a kétharmad bármely jogszabályt szemrebbenés nélkül változtat meg, ha kell, saját Alaptörvénye módosítása árán is (a közoktatásban is tett már hasonlót), a durva, 1990 óta példátlan pénteki fellépés így sem állja ki majd a törvényesség próbáját. Bár Orbán és Pintér eljáró alattvalói a jogra hivatkozva támadják a tanárokat, politikai ukázokat hajtanak végre.

A pedagógustársadalom 2015 végén induló és 2016-ra kiteljesedő ellenállása, esetenként ezreket megmozgató demonstrációi az elejétől komoly fejfájást okoznak a rezsimnek. A tanárok az abszurditásig fokozott centralizáció, az iskolák maradék döntési szabadságának fokozatos megszüntetése, a tantervek diákot és pedagógust egyaránt túlterhelő, ostoba megváltoztatása ellen keltek fel. És természetesen a megalázó bérük miatt. Hogy a NER-világ tetején mit gondoltak erről – és úgy általában a közoktatás szereplőiről –, azt pontosan mutatta a volt felsőoktatási államtitkár egyik első, hírhedté vált kirohanása: „Olyan pedagógusokra van szükség, akik okosak, erkölcsösek, és ezeket az értékeket adják át a diákoknak. Ezért vagyok pipa, ha a tévében nézem, hogy borotválatlan, kócos, kockás inges tanári kar grasszál.” S amikor a kiszolgált professzor a korábbi „szabadosságot”, azaz a tanári önállóságnak, kreativitásnak teret adó, azt bátorító gyakorlatot ostorozta, azt is világossá tette, hogy 2010 óta az oktatáspolitika ugyanarra a fundamentumra épül, mint az orbánizmus maga: kétely és kérdés nélkül elfogadni és végrehajtani a felülről érkező előírásokat, s a parancsoknak maradéktalanul megfelelni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.