A Fővárosi Törvényszék elutasította a pedagógusok Külső-pesti Tankerülettel szembeni keresetét. A tanárok – Horváth Brigitta, Nemes Mária, Ősi Judit, Rábai János, Pfeiffer Norbert, Velényi Dóra – szerint eltávolításuk célja a megfélemlítés, a példastatuálás volt; valójában a szabad véleménynyilvánításukért büntették őket, ezért formális jogellenesség, az egyenlő bánásmód megsértése, joggal való visszaélés miatt perelték a tankerületet, és fejenként egymillió forint sérelemdíjat követeltek. A tankerület képviselője, valamint a vezetője – utóbbi egy volt XX. kerületi fideszes önkormányzati képviselő, Rábel Krisztina – viszont azzal érvelt, hogy objektív szempontok (például a nem megtartott órák száma) alapján mérlegeltek; a retorzió nem a véleményszabadság elfojtására irányult, és az engedetlen tanárok veszélyeztették a gyerekeknek a tanuláshoz való alkotmányos alapjogát.
A több tárgyalási nap után ítéletet hirdető Halmos Szilvia bírónő azt mondta az indoklás során, hogy bár döntése „fekete-fehér”, maga az ügy nem az. S már-már elnézést kérően egyebek közt azt is megjegyezte, hogy a tanárok polgári engedetlensége békés és arányos akció volt, és vannak helyzetek, amikor az ember egy nagyobb cél érdekében kockázatot vállal, de „a szabály az szabály” akkor is; és a jelenlegi jogszabályok közepette más döntést ő nem hozhat. Megjegyeznénk, hogy a bírónő szakmai előélete imponálónak tűnik, vagyis ítélete bizonyosan mindenben megfelel a törvény betűjének.
Az előzményeket, bár nagyjából ismertek, talán nem árt röviden fölidézni. 2022 január végén tiltakozási hullám kezdődött (s az év márciusában tetőzött) a közoktatásban a jobb körülményekért és a tisztességes bérekért több tízezres tüntetéssel, látványos élőláncokkal, sztrájkokkal, polgári engedetlenségi akciókkal. Bár mindez országos jelentőségű volt, országos méretűvé nem duzzadt, elsősorban a főváros, és néhány vidéki város pedagógusai vettek részt benne. A központi hatalom mindent bevetett a kezdetben a társadalom általános rokonszenvét kiváltó akciósorozattal szemben, leghatásosabb fegyvere a tankerületeken keresztüli informális nyomásgyakorlás volt, illetve a 2010 óta folyamatosan korlátozott sztrájkjog emlegetése, hogy ti. ha a tanárok nem tartják be e szabályokat, törvénytelenséget követnek el. A kiherélt sztrájktörvény azonban éppen az érdemi sztrájkot – a pedagógustársadalomnak az ún. jogállamokban az egyetlen igazán erős eszközét – lehetetlenítette el. A sztrájkok megakadályozására és letörésére önkényesen, mindenféle társadalmi egyeztetés nélkül kialakított szabályok, valamint az időközben megszaporodott kormányzati megfélemlítő akciók ellen, és természetesen a közoktatás lankadatlanul romló állapota miatt több helyen is polgári engedetlenségi akciókkal tiltakoztak a tanárok.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
