Az egyik az, hogy ezúttal nem soroljuk fel, hogy amúgy mennyi bajunk van az Orbán-rendszer ellenfeleivel. Legfőképp azért, mert úgy véljük, hogy olyan törvényi erővel nehezített pályán, olyan leküzdhetetlen financiális és médiahátrányból indulva próbálkoznak e pártok és a jelöltjeik – kitéve önmagukat és a családjukat annak is, hogy alantas kormányzati rágalomhadjárat, hatósági vegzálás célpontjai lesznek –, hogy a hétköznapi igazságérzet, valamint az uralomvágytól és a vele párosuló gátlástalan agresszivitástól irtózó ép erkölcsi érzék okán sem tehetünk mást.
A másik tisztázandó dolog az, hogy kit is tekintünk az orbánizmus ellenzékének.
Az elmúlt hónapokban egy sor cikkben foglalkoztunk olyan szervezetekkel, amelyek jellemzően a kormánypártok ambicionálta álcivil kreatúrák. Tapasztalataink szerint helyben többnyire tisztában vannak a választók azzal, hogy mi e szerveződések valódi célja. A képlet ezek esetében világos, ahogyan a néhány nagyobb településen és a fővárosban is létező régebbi, de hasonló indítékú formációknál is (például a Megoldás Mozgalom). A Fidesz csendestársára és szélsőjobboldali előőrsére, a csak pro forma ellenzéki Mi Hazánkra szintén nem pazarolnánk több betűt.
A helyhatósági választásokon két olyan szerveződés indul, amely csak Budapesten állított listát: az egyik a Tisza Párt, a másik Vitézy Dávid csapata (és farvizén az LMP).
A Tisza gyors felfutása sok mindennel, így többek között a NER-rel szembeni tömeges elégedetlenséggel is magyarázható. Tényleges vezetőjük nyilatkozataiból leszűrhető, hogy egy Orbán nélküli, megreformált orbánizmusban gondolkodik. Jelen állás szerint a Fővárosi Közgyűlésben a mérleg nyelve is lehet a Tisza esetleges frakciója, miközben semmit nem tudni arról, hogy akár Magyar, akár a jelöltjei mit gondolnak a fővárosról – egyáltalán gondolnak-e róla bármit is. „Ügyek mentén” szavaznak majd, nyilván. Az alapján, amit pillanatnyilag tudni lehet róluk, nagy biztonsággal csak az állítható, hogy minél több képviselőjük lesz a közgyűlésben, annál instabilabb lesz Budapest következő vezetése. Így a rájuk adott szavazatok nem az Orbán-Magyarországgal szembeni politikai erőket segítik.
Ugyanez a helyzet Vitézy Dávid esetében is. Róla és a fővárosi elképzeléseiről persze sok mindent lehet tudni – a Narancsban is beszélt a terveiről –, de a legnagyobb jóindulattal is csak az állítható róla, hogy a szándékaitól és akaratától függetlenül használja fel őt Karácsony Gergellyel szemben Orbán és a Fidesz. (Feltűnő például az a, hogy is mondjuk, pozitív semlegesség, amellyel a propaganda kezeli a személyét.) Ha el is tekintenénk eddigi pályájától, vagy attól, hogy legfőbb támogatója, Ungár Péter mennyire függ egzisztenciálisan a NER uraitól, amellett már nehezebb lenne elmenni, hogy Vitézy alapvetése döntően hamis. (Csak az áldott jó modorunk tart vissza attól, hogy ne a félrevezető, sunyi, hazugság kifejezéseket használjuk.) A pártpolitika helyett várospolitikát szlogenje azért fals, mert Orbán Viktor politikai bosszúja, ti. a főváros pénzügyi lehúzása tette a pártpolitizálás kiemelt terepévé Budapestet. Ráadásul két nem egyenlő fél áll szemben egymással: az alkotmányozó többségével és az irányítása alatt álló állami intézményrendszerével bármit keresztülvinni képes Orbán, és a kormányzati pártpolitizálás révén folyamatosan nyomás alatt tartott, egyre eszköztelenebb Városháza és a főpolgármester.
A főpolgármester az a legmagasabb közjogi méltóság, akit közvetlenül választanak a polgárok; a poszt súlyát mindenekelőtt ez adja. Orbán Budapest lojalitását nem tudta megvenni, pedig volt erre két olyan ciklusa is, amikor ő mozgatta az akkori főpolgármestert. A demokratikus és valóban szabad – szuverén! – Magyarország elemi érdeke, hogy ez mandinerből se sikerüljön neki. Hogy az Orbán-Magyarországgal szembeni legerősebb ellenállítás, a főváros politikai pozíciója ne változzék. Mi ezért szavazunk június 9-én Karácsony Gergelyre.
S hogy az aktuális fővárosi választási rendszerben (a közgyűlést októbertől nem a győztes polgármesterek és a kompenzációs listáról bejutottak, hanem a pártlistákról mandátumot szerzők alkotják majd) az ellenzéki polgármesternek biztos háttere legyen, az lenne kívánatos, hogy a liberális Momentum és a Karácsonyt jelölő DK–MSZP–Párbeszéd adja a városházi többséget. Akinek pedig a „pártpolitikamentes” pártpolitizálás a vonzó és nem akar a „hagyományos ellenzékre” szavazni (egyik felfogással sem értünk egyet), az se hezitáljon, adja voksát a Kutyapártra. Az ő szándékaik felől (ellentétben a Tiszával és Vitézyékkel) nincs kétségünk, mert ha nem lennének is formális szövetségesei Karácsonynak, a város érdekében kiszámítható együttműködés várható tőlük. Hasonló megfontolásból ajánljuk e három párt (de elsősorban a Momentum) támogatását a főváros kerületeiben is.
