A demonstráció napján reggel 5-kor a Blikk honlapján megjelent egy cikk, amelyben a belügy sajtóosztálya megerősítette azt az információt, hogy a „Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság kilenc fővel kötött peren kívüli egyezségi megállapodást, akiknek mindösszesen 154 millió forintot fizetett ki”. Az áldozatok, ahogyan a lap fogalmaz, „szabad szemmel is jól látható összeget” kaptak kártérítésként, a legtöbbet az az immár fiatal férfi, akinek a feljelentése nyomán derült ki idővel ország-világ számára, milyen szörnyű gaztetteket követtek el velük szemben egyes nevelőik és az intézmény igazgatója.
Az állami fenntartó peren kívül egyezett meg az áldozatokkal, a kártérítést mindannyian megkapták. Megjegyeznénk, hogy az elkövetett pedofil bűncselekmények megtörténtét jogerősen is kimondó bírósági ítélet után az áldozatok hiába fordultak kártérítésért az illetékes hivatalokhoz, mindenhonnan elhajtották őket. Feljelentés kellett ahhoz, hogy – a teljes történet nyilvánosságra kerülését alighanem megakadályozandó – az állam peren kívül oldja meg a helyzetet. Az áldozatoknak titoktartási kötelezettséget kellett vállalni – amit mindannyian meg is tettek.
Most viszont „valakik” a kormányban vagy annak tájékán úgy látták jónak, hogy megállapodás meg titoktartás ide vagy oda, itt az ideje a szivárogtatásnak. Az Orbán-kormányok és mindenkori környezetük amúgy sem arról ismertek, hogy amennyiben a pillanatnyi érdekük azt diktálja, bármilyen kölcsönös megállapodást magukra nézve is kötelezőnek tartsanak. Márpedig a bicskei pedofilügyet, mely azok után vált a nyilvánosságban fő témává, hogy az egyik bűnsegédnek kegyelmet adott Orbán köztársasági elnöke, a Fidesz február eleje óta képtelen levakarni magáról, tegyük hozzá, érdeme szerint.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
