A szerk.

Végjáték

A szerk.

Túlzás nélkül sorsdöntő hetek következnek a magyar kormány és az Európai Bizottság közötti tárgyalássorozatban, amelynek kimenetelén nem kevesebb múlik, mint hogy Magyarország hozzáfér-e a 2021–2027-es költségvetési ciklus uniós támogatásaihoz.

A kormány augusztus 22-én küldte el utolsó észrevételeit az ún. költségvetési feltételességi eljárásban (leánykori nevén ez volt a jogállamisági mechanizmus). A Bizottságnak szeptember 22-ig kell eldöntenie, hogy a jogállamiság visszatérő megsértése miatt javaslatot tesz-e a Magyarországnak járó pénzek teljes vagy részleges visszatartására, a tagállami kormányok képviselőiből álló Tanácsnak pedig legfeljebb három hónapja lesz rá, hogy igent vagy nemet mondjon erre a javaslatra. Év végéig kellene elfogadtatni a Bizottsággal és a Tanáccsal a magyar kormány helyreállítási tervét is, különben véglegesen elbukjuk az uniós Helyreállítási alap 5,8 milliárd eurónyi vissza nem térítendő támogatásának körülbelül a 80 százalékát.

Ebben a játékban dobtak be újabb téteket Orbánék szeptember 6-án a független korrupcióellenes hatóság, a felerészt civil képviselőkből álló korrupcióellenes munkacsoport és egy közbeszerzési teljesítményértékelési rendszer ígéretével. Jogszabály még egyikről sincs, csak elvi kormányhatározat. A parlament előtt van viszont az a törvénymódosítás, amely – szintén a Bizottsággal való megegyezés érdekében – korrupciós ügyekben megnyitná a bírósági felülvizsgálatot az ügyészség feljelentést elutasító vagy nyomozást megszüntető határozataival szemben, és végső soron lehetővé tenné, hogy ha az ügyészség nem emel vádat korrupt hivatalnokok vagy politikusok ellen, akkor ezt (bírói engedéllyel) bármely magánszemély megtegye.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.