A szerk.

Végjáték

A szerk.

Túlzás nélkül sorsdöntő hetek következnek a magyar kormány és az Európai Bizottság közötti tárgyalássorozatban, amelynek kimenetelén nem kevesebb múlik, mint hogy Magyarország hozzáfér-e a 2021–2027-es költségvetési ciklus uniós támogatásaihoz.

A kormány augusztus 22-én küldte el utolsó észrevételeit az ún. költségvetési feltételességi eljárásban (leánykori nevén ez volt a jogállamisági mechanizmus). A Bizottságnak szeptember 22-ig kell eldöntenie, hogy a jogállamiság visszatérő megsértése miatt javaslatot tesz-e a Magyarországnak járó pénzek teljes vagy részleges visszatartására, a tagállami kormányok képviselőiből álló Tanácsnak pedig legfeljebb három hónapja lesz rá, hogy igent vagy nemet mondjon erre a javaslatra. Év végéig kellene elfogadtatni a Bizottsággal és a Tanáccsal a magyar kormány helyreállítási tervét is, különben véglegesen elbukjuk az uniós Helyreállítási alap 5,8 milliárd eurónyi vissza nem térítendő támogatásának körülbelül a 80 százalékát.

Ebben a játékban dobtak be újabb téteket Orbánék szeptember 6-án a független korrupcióellenes hatóság, a felerészt civil képviselőkből álló korrupcióellenes munkacsoport és egy közbeszerzési teljesítményértékelési rendszer ígéretével. Jogszabály még egyikről sincs, csak elvi kormányhatározat. A parlament előtt van viszont az a törvénymódosítás, amely – szintén a Bizottsággal való megegyezés érdekében – korrupciós ügyekben megnyitná a bírósági felülvizsgálatot az ügyészség feljelentést elutasító vagy nyomozást megszüntető határozataival szemben, és végső soron lehetővé tenné, hogy ha az ügyészség nem emel vádat korrupt hivatalnokok vagy politikusok ellen, akkor ezt (bírói engedéllyel) bármely magánszemély megtegye.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.