„Csak menjen el a polgármesteri hivatal előtt, vagy próbálkozzon hátulról. Ha ott látja a polgármester sötét Hondáját, akkor bent van, nem tagadhatják le” – ad jó tanácsot egy asszony. Az utóbbi hetekben több tucatszor kerestem Varga Lajos (Fidesz–KDNP) polgármestert a dombegyházi önkormányzat telefonszámán, mindannyiszor sikertelenül. Hol nem volt bent, hol telefonált, hol tárgyalt, hol értekezletet tartott, hol kiment terepre – legalábbis ilyen válaszokat kaptam. Úgy látszik, a kevesebb mint 2 ezres lélekszámú, a román határ közelében lévő viharsarki falucska első embere elfoglaltabb, mint az amerikai elnök és Ferenc pápa együttvéve.
A 35 fokos forróságban lassan elhajtok az önkormányzati hivatal előtt, a polgármester autójának láttán visszafordulok, leparkolok mellé. Az épületben elém toppanó munkatársnak elmondom, hogy a polgármesterrel szeretnénk beszélni, látom is, hogy bent van, itt áll az épület előtt a kocsija. Nem tagadják le a „főnököt”, s kisvártatva Varga Lajossal állok szemben. „Tudunk-e tíz percet beszélni?” „Nem!” „Fontos ügyben jöttem, messziről, telefonon már rengetegszer kerestem.” Hallja, de nem válaszol. Elindul a folyosón, majd bemegy az irodájába. Az iratkupacok között turkál, én pedig azt kérdezem tőle, megfelel-e a valóságnak, hogy az önkormányzat nevében levelet írt az Országgyűlésnek és a technológiai és ipari miniszternek, hogy egyedi méltányosságból csökkentsék Dombegyházon a víz, de különösen a szennyvíz tarifáját. (A súlyos következményekkel járó víziközmű- és szennyvízcsatorna-beruházásról lásd keretes anyagunkat, illetve korábbi cikkünket: A rezsicsökkentés korlátai, Magyar Narancs, 2022. május 12.) Ezt Sebők Évától, a Momentum Orosházán élő parlamenti képviselőjétől tudom, aki pár nappal ezelőtt járt a községben, és hasonló módszerrel csípte el a polgármestert. Varga Lajos elmondta neki: a szennyvízelvezetés köbméterenként majd’ 900 forintos árát 500 forintra kérte mérsékelni.
„Igen, írtam!” – válaszol Varga. „Igaz, hogy csaknem a felére kéri mérsékelni a tarifát?” „Nem.” „Hanem mennyire?” „Kevesebbre.” „A 800 forint is kevesebb, de az még mindig iszonyatosan magas, az itteni embereknek ez aligha lesz megoldás.” „Értse meg, nincs időm. Fél egyre Medgyesegyházára kell mennem egy megbeszélésre” – csattan fel a fideszes polgi, és néhány papírral a kezében kimegy a szobájából. A folyosón a nyomába szegődök. A víz- és szennyvíztarifa ügyében a május elején megtartott falufórumon kiderült, hogy a helyi emberek többsége nem tudja majd fizetni a megemelt víziközmű-díjakat, azóta pedig elszabadult az infláció, az élelmiszerárak az egekben, és az átlagfogyasztás felett durván megemelték az áram és különösen a gáz árát – sorolom. A tetejébe az aszály miatt alig lesz termés kukoricából, napraforgóból, ami csak növeli a veszteségeket a faluban, ahol amúgy is szerény jövedelmű emberek élnek. Méghozzá rosszul szigetelt és többnyire rossz hatásfokú gázkonvektorral fűtött Kádár-kockákban.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
