Hivatali packázás a hadiárva-ellátást igénylő idős emberrel

A megtalált eltűnt

Belpol

Nyolcévesen látta utoljára a háborúba induló apját, és 85 évesen tudta meg róla, hogy az egyik harkovi tömegsírba temették el 1946-ban. A hadiárváknak járó szerény apanázs folyósítását eddig kétszer tagadták meg tőle, de a férfinak az fáj a legjobban, hogy szerinte csalással is meggyanúsították.

„Édesapámat a II. világháborúban veszítettem el. Az egész életemet drága apám nélkül kellett félárván, nélkülözésben leélnem! A magyar államtól a családom soha, semmiféle rendszeres ellátásban nem részesült e súlyos veszteség miatt. Édesapám a magyar államtól kapott katonai behívóparancsnak engedelmeskedve 1944. szeptember 7-én vonult be katonai szolgálatra a II. világháborúba. Én akkor 8 éves voltam! Drága apámat ezután soha többé nem láttam! Sem a magyar hadügyminisztérium, sem pedig más magyar hatóság hivatalos értesítést, igazolást részünkre nem adott apám elvesztéséről! Teltek, múltak az évek, és nekünk a háborút követő időszakban az életben maradásért kellett küzdeni: segítséget sem akkor, sem azóta a magyar államtól soha nem kaptunk!” – áll abban a levélben, amelyet az akkor 79 éves Novák Béla 2016 májusában küldött Simicskó István honvédelmi miniszternek.

Édesapja, Novák György az akkor Bihar (ma Békés) megyéhez tartozó Geszten született 1907-ben. A 37 éves földművest az elkerülhetetlen vereség árnyékában, 1944. szeptember elején sorozták be Csorvásról. A német és a magyar csapatokat üldöző Vörös Hadsereg 1944. szeptember végén lépte át a mai magyar határvonalat a Csorváshoz közeli Battonyánál. Novák Györgyről a család legközelebb – és évtizedekig utoljára – 1947-ben hallott, amikor egy Csorvásra hazaérkező egykori társa mesélte el, hogy a férfi a bevonulása után nem sokkal fogságba esett, és a Szovjetunióba vitték egy hadifogolytáborba; a hazatérő közelebbit nem tudott mondani arról, hogy hol volt a hadműveleti terület, Novák mikor esett hadifogságba, s melyik orosz városba vitték.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.