„A pénz ebből a szempontból másodlagos”

Grósz Andor, a Mazsihisz új elnöke a Sorsok Házának sorsáról és a zsidó vallási szervezetek versenyéről

Vallási szervezet, amely számít a nem hívőkre is; korrekt kapcsolatot ígér a kormánynak, amelynek egyúttal azt javasolja, hogy tegyen le egy új, második holokauszt­kiállítás tervéről, mert egy is elég. Figyel Izraelre, ahol válságát éli a demokrácia. Ilyen most a Magyar­országi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz), amelyet május óta Grósz Andor kecskeméti orvos­professzor, nyugállományú dandártábornok vezet.

Magyar Narancs: Amikor megnyerte az elnökválasztást, azt mondta, szeretné felszámolni az ellentéteket a szervezeten belül (erről lásd cikkünket: Imádkozhatnak, Magyar Narancs, 2023. május 25. – a szerk.). Ez hogyan megy a közösségi média korában, amikor sok, a zsidóságon belüli konfliktus is követhető a nyilvánosságban? Mit mond a szemben álló feleknek?

Grósz Andor: Azt, hogy ebben a zaklatott világban legalább az egyházon belül legyen nyugalom és béke, különben a közösségeink nem tudják rendesen megélni a hitüket. Békére van szükség a rabbikarban, a hitközségekben; mindez nem zárja ki a másik törekvést, hogy tisztán kell beszélni. Ezt mondom el a személyes találkozókon is. Minden ellentétet nem lehet feloldani, de arra kell törekedni, hogy az álláspontok közeledjenek egymáshoz. Úgy jöttem ide, hogy pontosan tudtam, milyen nézetel­térések vannak a közösségben. Az is célom, hogy a Mazsihisz jobban figyeljen ezentúl a vidéki hitközségekre, azoknak erősebb legyen a kapcsolatuk a budapesti központtal. Elnöki megbízottja lett ennek a feladatnak. Ifjúsági osztályt hoztunk létre, amely minden korosztállyal foglalkozik, az általános iskolásoktól 35 éves korig. Programokat szervezünk nekik, fórumot a beszélgetésre és a találkozásra. Én is felkeresem a hitközségeket, vidéken és Budapesten, minden héten máshová megyek el, hogy tudjam, hol milyen problémákat kell megoldani. Az eddigi visszajelzések alapján látszik, nem csak azok értették meg a szándékomat, akik támogattak, de azok is, akiknek nem én voltam a favoritjuk.

MN: Korábban említette, hogy elődjével, Heisler Andrással még nem találkozott. Azóta sikerült beszélniük?

GA: Találkoztunk. Nem volt elmélyült a beszélgetés, de csak azért, mert először szeretném fölmérni, milyen tennivalók vannak. Ezután ülünk le, számítok a véleményére és a tanácsaira. A Mazsihisz elnöke egyben a Zsidó Világkongresszus és az Európai Zsidó Kongresszus alelnöke is, ezt a feladatkört átvettem tőle.

MN: Azt is kimondta, amikor megválasztották, hogy a Mazsihisz vallási szervezet, nem politizálhat. Sokan nem is a mindennapi köz­életi megnyilvánulásokra kíváncsiak, hanem arra, hogyan szólítja meg ezután a szervezet a vallásos zsidók mellett az „identitászsidókat”, a „titokzsidókat”, a „kultúrzsidókat” – mindazokat, akik családilag vagy szimpátiából kötődnek a zsidósághoz.

GA: A törvény és a mindennapi gyakorlat szerint is vallási szervezet a Mazsihisz. Történelmi egyház, egy népet és egy vallást is képvisel, és fontos kimondani, ez a vallás tartotta meg ezt a népet évezredeken át. A vallás a súlypont, de a népet a kultúrája, a nyelve, az érdeklődése, az életformája és a mentalitása, a konyhája, a tudományban viselt szerepe is jellemzi, továbbá a kapcsolatai. Én is azt gondolom, kapcsolatban kell maradni azokkal az embe­rekkel, akik a zsidóságukat nem vallásként élik meg, hanem a zsidó kultúrához való viszonyukban, abban, ahogy velünk szimpatizálnak. Számukra koncerteket, színházi előadásokat, egyéb programokat szervezünk.

MN: Vári György rabbi arról nyilatkozott a Szombat.org-on, hogy a vegyes házasságban élő nem zsidók nélkül, és azok nélkül, akiket valami megérintett a zsidóságból, ma már nem lehet zsidó közösségeket építeni. Egyetért ezzel?

GA: Ez pontos megfogalmazás. A zsinagógába járó, vallásos zsidóság a teljes magyarországi zsidóságnak 10–15 százaléka. Ezt kell figyelembe vennie a Mazsihisznek, ha Európa harmadik legnépesebb zsidó közösségének jövőjéről gondolkodik.