„A résztvevők kikerülnek a saját buborékjukból”

Bördős Éva, a DemNet Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány igazgatója a közösségi gyűlésekről

Véletlenszerűen, ám demográfiai mutatók alapján kiválasztott idegenek ülnek le egymással beszélgetni, majd több alkalom után – szakértők segítségével – konkrét javaslatokat tesznek le a helyi önkormányzat asztalára. Ez a közösségi gyűlés, a közügyek intézésének új útja. A szabályairól és itthoni alkalmazásáról a módszer hazai szakértőjét kérdeztük.

Magyar Narancs: Az önkormányzatok rendszeresen tartanak lakossági fórumokat és közmeghallgatásokat olyan témákban, amelyek megosztják, illetve fokozottan érdeklik a közvéleményt. A közösségi gyűlés miben tud mást nyújtani?

Bördős Éva: A közösségi gyűlés elmélete néhány évtizeddel ezelőtt abból az igényből indult ki, hogy jobban és hatékonyabban kellene bevonni az embereket a közös ügyeinkről folytatott gondolkodásba. Az látszott ugyanis, hogy a részvétel a közügyekben egyre inkább egy privilegizált csoportnak, jellemzően a magasabb iskolai végzettséggel rendelkező, jobb módú állampolgároknak a kiváltságává válik, míg a társadalom többi része egyre apolitikusabb lesz. Az általános állampolgári hit és bizalom megingott a demokratikus intézményrendszerben, egyre többen érzik úgy, hogy nincs semmilyen ráhatásuk arra, hogy akár a közvetlen környezetükben milyen irányba mennek a dolgok. Az eddig használt részvételi eszközök nagyon alacsony hatékonysággal működnek. A sokszor káoszba forduló közmeghallgatásokra, önkormányzati fórumokra általában csak a közösség hangadói mennek el, vagy azok, akik az épp terítéken lévő témát valamilyen irányba szeretnék terelni; az önkormányzatoknak jellemzően nincs kapcsolatuk a politikából és a közügyekből kiábrándult állampolgárokkal. Így ezek az alkalmak nem feltétlenül a közösséget szolgálják. A közösségi gyűlés módszere alkalmas arra, hogy elérje ezeket a választókat is, így ők is részesei lehetnek a közös gondolkodásnak.

A közösségi gyűlés tagjainak a kiválasztása ugyanis több lépcsőben, véletlenszerűen történik. Az eddigi itthoni gyakorlat alapján az önkormányzat először lekérte az adott településen élő tízezer, a Népesség-nyilvántartó által véletlenszerűen kiválasztott lakos adatait, akiknek meghívót küldött a gyűlésre. A meghívóra válaszolók közül sorsoltunk ki ötven embert úgy, hogy ők korcsoportra, nemre, iskolai végzettségre és lakóhelyre nézve reprezentatív módon leképezzék a város 18 év feletti lakosságát. Ők lettek a közösségi gyűlés résztvevői. Ezek 40–200 fősek szoktak lenni, attól függően, hogy mi a téma, mekkora az adott település, régió vagy az ország – mert külföldön van példa számos országos szintű gyűlésre is.

MN: Magyarországon eddig három városban volt közösségi gyűlés, először 2020-ban Budapesten, majd 2021-ben Miskolcon és idén tavasszal Érden. Mi alapján választottak települést?

BÉ: Minden megyei jogú várost megkerestünk azzal a javaslattal, hogy szervezzünk közösen közösségi gyűlést. Végül csak ezzel a három településsel sikerült végigvinnünk az egyeztetéseket, és megszervezni ezeket az alkalmakat. Bár a módszer itthon és a kelet-közép-európai régióban még új, más országokban egyre népszerűbbé válik. A döntéshozók mind több helyen ismerik fel, hogy az ilyen fórumok hasznosak nekik is, hiszen megtudhatják, hogy egy-egy kérdésben mit gondolnak, hogyan priorizálnak az emberek – nem egyénenként, hanem közösségként.

MN: Volt olyan település, amely kifejezetten elutasította a kezdeményezést?

BÉ: Sok helyről választ sem kaptunk, s voltak kifejezetten elutasítók is. Több településről jelezték azonban, hogy az ötlet figyelemre méltó, azonban a járvány miatti elvonások nyomán az önkormányzatoknak szorosabbra kellett húzniuk a nadrágszíjat, így a közösségi gyűlés megvalósítása most nem fér bele a büdzsébe.