A Mathias Corvinus Collegium egyre bővülő birodalma

A sok jóból jó sokat  

Miután az állam gálánsan megtámogatta, a Mathias Corvinus Collegium immár saját forrásaiból terjeszkedni kezdett. Cél a 10 ezer diák, és bár ettől még messze van az intézmény, pénzt nem kímélve építi ki vidéki hálózatát.

„Az MCC a Kárpát-medence legjelentősebb tehetséggondozó intézménye szerepét kívánja betölteni” – nyilatkozta lapunknak 2020 májusában Szalai Zoltán, a Mathias Corvinus Collegium (MCC) akkori ügyvezető igazgatója, jelenlegi főigazgatója (lásd: A holnap ifjú serege, Magyar Narancs, 2020. május 21.). Akkor azért foglalkoztunk a mára kormányközeli üzletemberré avanzsált Tombor András családja által alapított, jobboldali elköteleződésű magán-szakkollégiummal, mert a kormány körülbelül 260–280 milliárd forint értékű Mol- és Richter-részvényekből álló csomaggal támogatta meg az intézményt. A cél az volt, hogy az addigi 24 éves története során összesen mintegy 5 ezer diákkal foglalkozó kollégium szakmai és földrajzi értelemben is megsokszorozza a kapacitásait, jelen legyen minden nagyobb városban, általános és középiskolás, illetve egyetemi programjain pedig évente legalább 10 ezren tanuljanak.

Az elmúlt két évben az MCC nagyszabású tervei nagyvonalú támogatóra találtak a kormányban: még 2020-ban az eredeti alapító Tihanyi Alapítványhoz csatlakozott az állam is, a kuratórium elnöke Orbán Balázs, a miniszterelnök „politikai igazgatója” lett; MCC Alapítványra változtatták a nevet, majd bevették a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok sorába, és némi ingatlanvagyonnal is megdobták. Miután az indulását hatékonyan megtámogatták, az MCC önjáró lett: terjeszkedni kezdett, ma pedig ott tart, hogy szinte minden nagyobb magyar városban megszerzett egy lehetőség szerint ikonikus és pati­nás épületet, amelyek a kormánypárti megyei lapok szalagcímei szerint „a tehetséggondozás otthonai” lehetnek.

„Az MCC a vidéki központjai létrehozásával értékeket is ment. Azzal, hogy tehetséggondozó centrumokat hoz létre, felújítja, megóvja a nagy múltú, de sok esetben rossz állapotú, elhanyagolt vagy használaton kívüli épületeket” – indokolja honlapján az intézmény, hogy miért reprezentatív palotákat szemel ki magának országszerte.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit.