Interjú

„Megnyomnám a vészcsengőt”

Ujhelyi István, az MSZP európai parlamenti képviselője

Belpol

Egyre valószínűbb, hogy Magyarország elesik az uniós forrásoktól, és ha így lesz, Orbánnak nem marad más választása, mint kilépni az EU-ból – véli Ujhelyi István. A szocialista politikust arról is kérdeztük, miért adta fel pártelnöki ambícióit.

Magyar Narancs: Az MSZP választmányi tagjainak küldött múlt heti levelében arról írt, hogy nem küzd tovább a párt társelnöki posztjáért. Nyilvános bejelentése ugyanakkor hétfőig, interjúnk napjáig nem volt erről. Végleges a döntése?

Ujhelyi István: A politikában soha semmi nem végleges, ez egy ilyen műfaj. De a szombati választmányi ülésünk után is azt érzékelem, hogy megosztották a szervezetet a javaslataim. Radikális újjászületési programmal léptem föl, és ha erre nem áll készen a párt, akkor kár belekezdeni.

MN: Feltétlenül probléma, hogy megosztott a szervezet? A verseny, a vita pozitív hatású is lehet.

UI: A viták ettől még napi szinten zajlanak, én sem álltam le. Múlt héten a brüsszeli munkám mellett Sopronban és Kiskunhalason jártam, ezen a héten is több rendezvényem lesz. Tényleg abban hiszek, hogy valami egészen mást kellene csinálni. A programomért harcoltam volna, azt viszont elvesztegetett időnek tartom, hogy az október 22-i kongresszusig házon belüli csatákat folytassunk. Ezzel többet rombolnék, mint építenék, így inkább bele sem kezdek.

MN: Úgy érzi, ha megválasztanák társelnöknek, akkor sem tudná átvinni az elképzeléseit?

UI: Pontosan. Ha nincs teljes egyetértés, akkor lehetetlen bármit változtatni például az MSZP alapszabályán. Van úgy, hogy egy közösség egy része a status quót biztonságosabbnak érzi, mint valami újat. Nekem olyan a habitusom, hogy szeretek bátran belevágni új dolgokba. Azt viszont nem ambicionálom, hogy a jelenlegi működési struktúrájú MSZP-nek legyek az elnöke.

MN: A szervezeti kérdésekre vonatkoztak azok a változtatási javaslatai, amiket a párt egy része ellenzett?

UI: Alapvetően igen.

MN: Mert a nyilvánosságban a legnagyobb visszhangot az keltette, hogy az MSZP-t átnevezné Esély közösséggé.

UI: Nem a névváltozás a legfontosabb, az csak a vége, a szimbolikus lezárása lehetett volna az újjászületésnek. Az alapszabályt, a teljes belső struktúrát, az erőforrás-megosztást és persze a külcsínt is átszabtam volna. A politikai tartalomban egyébként nagy vitáink nincsenek, pontosan tudjuk, hogy a bérből és fizetésből élők pártja kell hogy legyünk. Nem szeretem az olyan mondatokat, hogy forduljunk balra vagy menjünk még balrább. Ahol most vagyunk, azt kell tudnunk sokkal profibb eszközökkel képviselni.

 
Fotó: Sióréti Gábor

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."