Magyar Narancs: Az MSZP választmányi tagjainak küldött múlt heti levelében arról írt, hogy nem küzd tovább a párt társelnöki posztjáért. Nyilvános bejelentése ugyanakkor hétfőig, interjúnk napjáig nem volt erről. Végleges a döntése?
Ujhelyi István: A politikában soha semmi nem végleges, ez egy ilyen műfaj. De a szombati választmányi ülésünk után is azt érzékelem, hogy megosztották a szervezetet a javaslataim. Radikális újjászületési programmal léptem föl, és ha erre nem áll készen a párt, akkor kár belekezdeni.
MN: Feltétlenül probléma, hogy megosztott a szervezet? A verseny, a vita pozitív hatású is lehet.
UI: A viták ettől még napi szinten zajlanak, én sem álltam le. Múlt héten a brüsszeli munkám mellett Sopronban és Kiskunhalason jártam, ezen a héten is több rendezvényem lesz. Tényleg abban hiszek, hogy valami egészen mást kellene csinálni. A programomért harcoltam volna, azt viszont elvesztegetett időnek tartom, hogy az október 22-i kongresszusig házon belüli csatákat folytassunk. Ezzel többet rombolnék, mint építenék, így inkább bele sem kezdek.
MN: Úgy érzi, ha megválasztanák társelnöknek, akkor sem tudná átvinni az elképzeléseit?
UI: Pontosan. Ha nincs teljes egyetértés, akkor lehetetlen bármit változtatni például az MSZP alapszabályán. Van úgy, hogy egy közösség egy része a status quót biztonságosabbnak érzi, mint valami újat. Nekem olyan a habitusom, hogy szeretek bátran belevágni új dolgokba. Azt viszont nem ambicionálom, hogy a jelenlegi működési struktúrájú MSZP-nek legyek az elnöke.
MN: A szervezeti kérdésekre vonatkoztak azok a változtatási javaslatai, amiket a párt egy része ellenzett?
UI: Alapvetően igen.
MN: Mert a nyilvánosságban a legnagyobb visszhangot az keltette, hogy az MSZP-t átnevezné Esély közösséggé.
UI: Nem a névváltozás a legfontosabb, az csak a vége, a szimbolikus lezárása lehetett volna az újjászületésnek. Az alapszabályt, a teljes belső struktúrát, az erőforrás-megosztást és persze a külcsínt is átszabtam volna. A politikai tartalomban egyébként nagy vitáink nincsenek, pontosan tudjuk, hogy a bérből és fizetésből élők pártja kell hogy legyünk. Nem szeretem az olyan mondatokat, hogy forduljunk balra vagy menjünk még balrább. Ahol most vagyunk, azt kell tudnunk sokkal profibb eszközökkel képviselni.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
