Interjú

„Megnyomnám a vészcsengőt”

Ujhelyi István, az MSZP európai parlamenti képviselője

Belpol

Egyre valószínűbb, hogy Magyarország elesik az uniós forrásoktól, és ha így lesz, Orbánnak nem marad más választása, mint kilépni az EU-ból – véli Ujhelyi István. A szocialista politikust arról is kérdeztük, miért adta fel pártelnöki ambícióit.

Magyar Narancs: Az MSZP választmányi tagjainak küldött múlt heti levelében arról írt, hogy nem küzd tovább a párt társelnöki posztjáért. Nyilvános bejelentése ugyanakkor hétfőig, interjúnk napjáig nem volt erről. Végleges a döntése?

Ujhelyi István: A politikában soha semmi nem végleges, ez egy ilyen műfaj. De a szombati választmányi ülésünk után is azt érzékelem, hogy megosztották a szervezetet a javaslataim. Radikális újjászületési programmal léptem föl, és ha erre nem áll készen a párt, akkor kár belekezdeni.

MN: Feltétlenül probléma, hogy megosztott a szervezet? A verseny, a vita pozitív hatású is lehet.

UI: A viták ettől még napi szinten zajlanak, én sem álltam le. Múlt héten a brüsszeli munkám mellett Sopronban és Kiskunhalason jártam, ezen a héten is több rendezvényem lesz. Tényleg abban hiszek, hogy valami egészen mást kellene csinálni. A programomért harcoltam volna, azt viszont elvesztegetett időnek tartom, hogy az október 22-i kongresszusig házon belüli csatákat folytassunk. Ezzel többet rombolnék, mint építenék, így inkább bele sem kezdek.

MN: Úgy érzi, ha megválasztanák társelnöknek, akkor sem tudná átvinni az elképzeléseit?

UI: Pontosan. Ha nincs teljes egyetértés, akkor lehetetlen bármit változtatni például az MSZP alapszabályán. Van úgy, hogy egy közösség egy része a status quót biztonságosabbnak érzi, mint valami újat. Nekem olyan a habitusom, hogy szeretek bátran belevágni új dolgokba. Azt viszont nem ambicionálom, hogy a jelenlegi működési struktúrájú MSZP-nek legyek az elnöke.

MN: A szervezeti kérdésekre vonatkoztak azok a változtatási javaslatai, amiket a párt egy része ellenzett?

UI: Alapvetően igen.

MN: Mert a nyilvánosságban a legnagyobb visszhangot az keltette, hogy az MSZP-t átnevezné Esély közösséggé.

UI: Nem a névváltozás a legfontosabb, az csak a vége, a szimbolikus lezárása lehetett volna az újjászületésnek. Az alapszabályt, a teljes belső struktúrát, az erőforrás-megosztást és persze a külcsínt is átszabtam volna. A politikai tartalomban egyébként nagy vitáink nincsenek, pontosan tudjuk, hogy a bérből és fizetésből élők pártja kell hogy legyünk. Nem szeretem az olyan mondatokat, hogy forduljunk balra vagy menjünk még balrább. Ahol most vagyunk, azt kell tudnunk sokkal profibb eszközökkel képviselni.

 
Fotó: Sióréti Gábor

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Vegetál, bezárt, költözik

Az elmúlt másfél évtizedben szétfeslett a magyar múzeumi rendszer szövete. Bizonyára vannak olyan intézmények, amelyek érintetlenek maradtak a 2010 óta zajló átalakulásoktól: vidéken egy-egy helytörténeti gyűjtemény, vagy Budapesten a Bélyegmúzeum – de a rendszer a politikai, s ezzel összefüggő gazdasági szándékokból, érdekekből kifolyólag jelentősen átrajzolódott.