„Nem hiszem, hogy az emberek felfogják, mekkora a humánerőforrás-hiány, egy külső szemlélőnek ez nem is nyilvánvaló. Nem tudják, hogy egy ápoló vagy egy műtőssegéd mennyit túlórázik, egy orvos hányat ügyel pluszban, hány szakrendelés lesz rövidebb vagy ritkábban elérhető azért, mert nincs személyzet. Vagy, hogy hány ágyat kell üresen hagyni, mert nem tudnak mellé ápolót kiállítani. Ezek a problémák akkor szoktak bekerülni a köztudatba, amikor a helyzet tarthatatlan lesz, például ha valahol nem lehet szülni vagy megszűnik az ügyelet. Magam is kíváncsi vagyok, hány helyen van az országban olyan pattanásig feszült helyzet, hogy ha két ember kiesik, vége mindennek” – foglalja össze tapasztalatait egy budapesti kórházban dolgozó orvos.
Folyamatos, lassú elszivárgás
Az elmúlt hetekben többször is azzal szembesülhettünk, hogy bizonyos ellátások szünetelni fognak: például Várpalotán, Mohácson, Szolnokon, a fővárosi Uzsoki Utcai Kórházban a szülészet, a Békés Megyei Központi Kórházban a gyermek intenzív, Karcagon a fül-orr-gégészet. Ezek azok az esetek, amelyek elérték a sajtót, holott forrásaink szerint ennél sokkal több helyen vannak bajok. A nyár rendszerint a legnehezebb időszak az egészségügyben, a szabadságolások és a helyettesítések miatt előfordulhat, hogy időszakosan leállnak osztályok, de mára a helyzet egyre tarthatatlanabb lett a humánerőforrás-hiány miatt.
Mindennek ráadásul még csak nem is az az oka, hogy június 1-jével megszűnt az egészségügyi dolgozók felmondási tilalma. A koronavírus-járvány miatt elrendelt veszélyhelyzet idején a kormány megtiltotta, hogy orvosok, ápolók és egyéb egészségügyi dolgozók munkahelyet váltsanak. A rendelet 2020 novemberében lépett életbe, és csak egyszer szakadt meg néhány hónapra: 2021 júniusa és novembere között, 2021 novemberével viszont ismét élesedett. Ennek lett vége idén május 31-ével, amikor ugyan elrendelte a kormány a háborús veszélyhelyzetet, de a felmondási tilalmat nem hosszabbította meg.
Arról, hogy a tilalom megszűnése után hányan mondtak fel, megkérdeztük a kamarákat és a szakszervezeteket, de mindenhonnan az Országos Kórházi Főigazgatósághoz (OKFŐ) irányítottak, mivel erről ott gyűjtik az adatokat. Mint megtudtuk, „az OKFŐ eseti adatszolgáltatásból származó adatai alapján – a felmondási tilalom megszűnését követően – 2022. június 7-ig a 110 398 fő egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személyből mindösszesen 330 fő, vagyis a dolgozók csupán 0,3 százaléka közölte az egészségügyi szolgálati jogviszonyának felmondás útján történő megszüntetésére irányuló szándékát. Ezen belül összesen 18 705 orvosból 35 fő, 72 433 egészségügyi szakdolgozóból pedig 230 fő jelezte felmondási szándékát.” Balogh Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) elnöke szerint ebben kora ősszel fogunk tisztábban látni, mert egyrészt ha valaki felmondott is, még a felmondási idejét tölti, másrészt sokan megvárják a nyár végét a felmondással; ha ugyanis munkahelyet váltanak, a próbaidő alatt nem mehetnek szabadságra. Egyébként ő sem számít hirtelen tömeges felmondásra, úgy véli, inkább a hosszú évek óta tartó, folyamatos és lassú elszivárgás folytatódik majd. Ezt mutatja a jóhírnév-igazolási kérelmek száma is (amely a külföldi munkavállaláshoz szükséges): a MESZK elnökéhez átlagosan heti 5–8 kérelem fut be, az elmúlt másfél hónapban ez a szám 1–2-re csökkent.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
