Az öt magyar sportoló athéni doppingvétségéről több mint másfél év után is csak részigazságokat tudunk. Úgy tűnik, a honi versenysport összes, a felkészülési időszak kokszolásainak meggátolásáért, illetve az olimpiai doppingvétségek felderítéséért és szankcionálásáért felelős intézménye megbukott. A hivataloktól és szövetségektől tényfeltáró munka helyett jobbára csak a mosakodásra futotta: az esetek miatt sport- és állami vezetőket, orvosokat, edzőket, szövetségi elnököket szakmai, elvi és morális felelősség nem terhel, s a hazai doppingvizsgálatok irányítóit sem. Mert nem ismerték, nem tudták, sőt be sem bizonyosodott.
Előtte: ki ellenőriz?
A magyarországi doppingellenes tevékenység szervezése és kivitelezése évek óta a kormány, azon belül is a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium (GYISM) kompetenciája. Ezt előbb egy 2001-es, majd egy 2004-es kormányrendelet rögzítette. Ahogy korábban a GYISM, úgy jelenleg a kváziminisztérium Nemzeti Sporthivatal (NSH) diszponál a doppingellenes tevékenységre fordítható összegekkel (2004-ben úgy 70 millió forinttal).
A doppingellenőrök munkáját azonban természetesen nem irányíthatta közvetlenül a kormányhivatal: ezt a munkát "kiszervezték". A kormányrendelet értelmében a mintavételi csoport irányításáról és működtetéséről egy félig-meddig civil ernyőszervezetnek kellett volna gondoskodnia, a szép nevű Nemzeti Doppingellenes Koordinációs Testületnek (NDKT). Csakhogy nem így történt. Mire az NDKT 2004 júniusára összeállt, addigra a sporttárca már szerződést is kötött a Magyar Sporttudományi Társasággal (MSTT) a doppingellenes tevékenység operatív teendőinek elvégzésére. Az MSTT feladata az adminisztrációs anyagok beszerzésétől kezdve a doppingminták tárolóhelyiségének biztosításán át a felvilágosításig, illetve a szakértőkkel történő szerződéskötésekig terjedt - tulajdonképpen az összes gyakorlati tevékenységet a Frenkl Róbert vezette társaság végezte. Csakhogy az ellenőrök sze-mélyének a kijelölését és a munkájuk kontrollját a szaktárca megtartotta magának. Egész pontosan a sportügyekért felelős helyettes államtitkárságnak, amelynek élén akkoriban Füleky András állt. Az ellenőri csapatot, a Magyar Antidopping Csoportot (MACS) Bakanek György, a minisztérium doppingügyi szakértője vezette.
A bürokratikus útvesztőben nem könnyű megállapítani, hogy pontosan ki miért felelt. Füleky András lapunknak úgy nyilatkozott: "Az Athén előtt vizsgálódó, egyébként WADA-akkreditált doppingellenőrök kilétéről az MSTT-n belül működő Magyar Antidopping Csoport vezetője döntött." Ami annyiban igaz, hogy a MACS formailag valóban az MSTT-hez tartozott, azaz a társaság kötött szerződést a csapat tagjaival, és valóban annak vezetője, azaz Bakanek György határozott a szakértők kilétéről - ám mind a tagok, mind Bakanek megbízó-levelét Füleky szignózta. S hogy a dolog még jobban meg legyen bolondítva, Bakanek nemcsak a MACS-ot dirigálta, de ő lett az NDKT elnöke is. (E posztját ez év elején Füleky vette át.)
Nem tudták
A MACS 2004 első háromnegyed évében mintegy 400 vizsgálatot végzett az olimpikonokon, a nem kerettagokat is beszámítva összesen 1200-at. Ezeken mindössze egy az olimpiai kvalifikációt ki sem harcoló utánpótlás sportoló akadt fenn. A hol a GYISM, hol a szövetségek megrendelésére levett mintákat vagy a Sportkórház doppinglaborjában, vagy a Doppingellenes Világszervezet (WADA) által akkreditált siebersdorfi (Ausztria) intézményben analizáltatták.
Mégpedig rendre negatív eredménnyel - derül ki Bakanek György jelentéseiből (például egy 2004 júliusában keltezettből) és abból a tényből, hogy Annusék és Gyurkovicsék indulhattak az olimpián. Az atlétákat háromszor, a súlyemelőket kétszer vetették alá az olimpia előtt doppingkontrollnak; ezenkívül egyszer-kétszer megvizsgálta őket maga a WADA is.
A WADA a saját vizsgálatainak eredményeiről a hazai szerveket nem, csak a nemzetközi szakszövetségeket, tehát a Nemzetközi Atlétikai Szövetséget (IAAF) és a Nemzetközi Súlyemelő Szövetséget (IWF) tájékoztathatta. Ezekről mindmáig nincs információnk. A hazai ellenőrzés keretében produkált leletek hitelét azonban az athéni bukták minimum megkérdőjelezik. Az érintett sportolókról azt feltételezzük - jóllehet erre csak közvetett bizonyítékok állnak bárki rendelkezésére -, hogy azért nem pisiltek, illetve azért nem a saját vizeletüket adták, mert a felkészülés során kokszoltak. (Azaz különféle anabolikus szteroidokat használtak. E szerek testépítő, -fejlesztő hatása kitűnő, egyetlen hátulütőjük, hogy könnyű őket kimutatni. Szedni rendszeresen érdemes ezeket, hisz így épülnek be a szervezetbe - viszont akár két évre visszamenőleg is felfedezhetők.) Ha ez igaz, akkor az ez idő tájt végzett doppingvizsgálatok eredményét valakik manipulálták. A sportolók maguk; egyedül, esetleg orvosaik és edzőik és/vagy a minták vételekor, elemzésekor közreműködő szakemberek társaságában.
Bakanek a botrány után azzal védekezett: az öntést (lényege, hogy a szervezetben előzetesen elhelyezett, negatív vizeletet tartalmazó fiolából produkál a versenyző), amellyel az atlétákat és a súlyemelőket is gyanúsították, ő s az általa vezetett ellenőri csapat nem ismerte. A civilben egyébként nőgyógyász szakember Athén után úgy nyilatkozott, hogy az interneten látta először a végbélből kivezetett műpéniszálcát. Igaz, nem csak ő volt "tájékozatlan". Azt az IAAF-hoz és a Nemzetközi Olimpiai Bizottsághoz (NOB) is eljuttatott, Magyarországról feladott, angolul íródott öntésleleplező levelet, amelynek a szerzője részletesen elemzi a magyar nehézatléták manipulációs szokásait, Rábold Gusztáv, a Magyar Atlétikai Szövetség (MASZ) elnöke - a szövetségre később visszatérünk - azért nem ismerte, mert az tudomása szerint akkor íródott, amikor ő még nem állt a MASZ élén. A Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) meg azért nem, mert neki nem szóltak. (A nemzetközi sajtó hetekig azon köszörülte a nyelvét, hogy a lúzer magyar atléták a 80-as években lecsengett öntés finomított változatával kísérleteznek.)
Az NSH doppingszakértője állításának némiképp ellentmond Frenkl Róbert beszámolója, aki a Gallov Rezsővel írt Mi történt Athénban? című könyvében kitér arra: Bakanek Athén előtt "fontolgatta, ne forduljon-e a nyilvánossághoz, mivel értesült a legújabb öntési módszerekről, és erősen aggódik a szombathelyi dobóatléták és úgy általában a súlyemelők miatt. Kétségtelen, hogy saját ellenőrzéskor nem tudtak semmilyen manipulációt bizonyítani, a minták negatívak lettek, de aggodalma erős."
Az itthon végzett WADA-vizsgálatok jegyzőkönyveinek másolatát - Bakanek későbbi magyarázatai szerint - többször is kérte a GYISM, ám a világügynökség illetékesei semmit sem küldtek. De Bakaneknek azt is tudnia kellene, hogy a WADA a vizsgálódásainak az eredményét a nemzetközi szövetségekhez juttatja el, s így a doppingkontrollt végző kormányzati szervnek a tisztánlátás érdekében az IAAF-hoz és az IWF-hez kellett volna fordulnia.
A saját ellenőrzések hatékonyságával kapcsolatos kételyeket csak fokozza, hogy 2004. június 25-én a dokumentumok szerint egy - manipulálhatatlan - vértesztet is végeztek Annuson és Fazekason. A GYISM által megrendelt eljárás eredménye - hasonlóan a többihez - negatív lett. A rejtélynek négy megoldása lehet. Egy: az atléták tiszták voltak. Kettő: rajtuk és az ellenőrökön kívül más is volt a kontrollteremben (a hazai doppingszabályzat megengedi, hogy a versenyző által kiválasztott gyúró vagy orvos is jelen legyen), és az ő vére került a bevizsgálandó kémcsőbe. Három: Annus és Fazekas a saját vérét adta le, amely a la-borban tiszta leletre cserélődött. Négy: a leadott pozitív minta eredményét a GYISM-ben negatívként könyvelték el.
A gyanút, hogy hazai szemek előtt előnyösebb pisilni, a két szombathelyi atléta itthon, a lebukás után rendezett cirkusza is erősíti. Amikor Annus hazaérkezett Athénból, sem másnap, sem később nem akart vizelni a WADA-nak, arra hivatkozva, hogy rossz az idegállapota. Erről később orvosi igazolást is kapott. Ugyanebben a pszichés kondícióban a MASZ megbízásából eljáró hazai doppingellenőröknek augusztus 27-én reggel sikerrel csurgatott. Lelete és a Fazekastól vett minta is "negatívan jött vissza" Siebersdorfból. Ezzel az "eredménnyel" persze semmire sem ment a két versenyző. (Rábold Gusztáv szerint a szövetség a maga megnyugtatása végett tesztelte a két atlétát.) Augusztus 30-án Gyurkovicséktól is vizeletet vett a honi gárda, mindhármuké negatív lett. Az fel sem merült, hogy a doppinggyanúba keveredettektől vért vegyenek. (A súlyemelőket még az olimpia előtt sem idegesítették a szurkálásokkal.)
Amikor az NSH-nál arról érdeklődtünk, hogy az elmúlt másfél évben végeztek-e az athéni olimpiáig tartó időszak doppingellenőrzésére vonatkozó vizsgálatot, Füleky Andrástól a következő tájékoztatás érkezett: "A GYISM, illetve jogutódja, a Nemzeti Sporthivatal hatásköre a vonatkozó kormányrendelet alapján három feladatra, a doppingellenes tevékenységhez szükséges költségvetési források biztosítására, a nemzetközi kapcsolattartásra és a doppingellenes tevékenységgel kapcsolatos nyilvántartások vezetésére terjed ki a doppingellenes tevékenység területén." Informális úton kaptunk egy rövidebb választ is: nem. Ám ha vizsgálat nem is, személyi változások azért történtek. Bakanek egy tavaly januári jelentése szerint "a dopping-mintavételi csoport 60 százaléka lecserélésre került, a létszám négy orvossal bővült, és a csoport élére az ellenőrzésben jártas, független orvos került". Ez az ellenőrzésben jártas (a torinói gárdát is irányító) orvos Bakanek György athéni jobbkeze, Tiszekker Ágnes volt.
A rendszer tehát nem mutatott ki semmit. Sem a doppingolásról, sem arról, hogy miért nem mutatott ki semmit a doppingolásról. Bakanek szerint az ellenőröket ún. supervisorok, felügyelők is figyelték - ám ezek munkájáról és kilétéről az általa készített és lapunk birtokába jutott jelentések többet nem árulnak el. A MACS-ot részben kicserélték ugyan, ám a vezetőjét vagy az ő megbízását a GYISM-ben szignózó személyt senki sem vonta kérdőre.
Utána: ki büntet?
A doppingvétségek büntetése a vonatkozó kormányrendelet szerint a sportági szakszövetségek feladata. Ahhoz azonban, hogy ők ítélkezni tudjanak egy-egy lebukott versenyző fölött, először nyilvánvalóan vizsgálódniuk kell. Athén után erre szólította fel őket a Magyar Olimpiai Bizottság is. A MASZ e feladatot az események kronológiai felsorolásával, az esetekről szóló orvosi jelentés és az ügyekkel összefüggő eljárások és szabályok ismertetésével vélte elvégezni. A szövetség fegyelmi bizottsága a versenyzőket első fokon a kormányrendelet mintaszolgáltatási kötelezettségre vonatkozó előírá-sának, illetve a MASZ fegyelmi szabályzatának a megsértése miatt 2004. szeptember végén 2-2 évre eltiltotta. Két hónappal később azonban (és akkor még úgy tűnt, jogerősen) Annust felmentette, Fazekasra pedig egy évet szabott. Az enyhe ítéletet Rábold elnök azzal indokolta, hogy óvatossá váltak a versenyzők ügyvédjének, Eva Maria Barkinak az érvelésétől, aki a doppingbehívók, idézések, hivatalos értesítések tisztázatlansága miatt polgári peres eljárást indíthatott volna a szövetség ellen. "Bizonytalanok voltunk a két ember megítélését illetően. Az IAAF is csak akkor perelte be a MASZ-t az erősebb szankció végett, amikor már szinte bizonyossá vált a NOB várható döntése, hiszen többek között Annusnak már vissza kellett adnia az aranyérmét." Az IAAF azzal fenyegetőzött, hogy ha nincs keményebb ítélet, az (eredményektől függő) évi 15-20 milliós támogatást is megvonhatják a MASZ-tól. Végül 2005 áprilisában a korábbi hatá-rozatot hatályon kívül helyezve a MASZ elnöksége Annust ez év szeptember 30-ig, Fazekast szeptember 7-ig tiltotta el a versenyzéstől. Indoklásul azonban már nem a kormányrendelet vonatkozó paragrafusa szolgált, hanem a Nemzetközi Atlétikai Szövetség dopping-szabályzatának (a mintavétel szolgáltatására vonatkozó pontjának) a megsértése.
A súlyemelők (Gyurkovics és Kecskés) helyzete egyértelműbb, hisz ők Athénban szabályosan lebuktak: oxandrolont találtak a vizeletükben, míg Kovács Zoltán a kért időpontban nem szolgáltatott mintát. Bár az akkori szövetségi elnök, Dolovai Tamás beszámolójában az athéni labor eljárási hibáinak sorozatával magyarázta a "női szer" jelenlétét a versenyzők szervezetében, Gyurkovicsot és Kovácsot két-két évre eltiltották, míg a "visszaeső" Kecskést örökre eltanácsolták a versenyzéstől. A Legfőbb Ügyészség (LÜ) azonban néhány hete törvénytelennek ítélte az athéni olimpiai doppingvétségek elkövetői ellen lefolytatott eljárásokat, és az eltiltások hatályon kívül helyezését indítványozta. Az LÜ szerint ugyanis a Magyar Súlyemelő Szövetség (MSSZ) nem volt jogosult eljárni a súlyemelőkkel szemben. Az MSSZ eleget tett az LÜ egyébként nem kötelező ajánlásának, s frissen megalakult doppingbizottsága február 7-én hatályon kívül helyezte a tavaly júniusi elmarasztaló döntéseket. De ez csak az MSSZ döntésére vonatkozik: a nemzetközi szövetség által rájuk mért büntetés érvényben marad. Ezért jelenthette ki a szövetség, hogy az "MSSZ fegyelmi bizottsága fent említett határozatainak hatályon kívül helyezésével a három érintett súlyemelő helyzete nem változott, azaz téves minden olyan állítás, ami ezzel ellentétes".
Sovány következmények
A hazai doppingkontroll sem az atléták, sem a súlyemelők szervezetéből sem az olimpia előtt, sem az után nem tudta kimutatni az ajzószereket. Nagy megkönnyebbülés lehetett ez sokaknak. Hisz ha nincs pozitív minta, nincs tettestárs sem. Csak doppingvétség. A MASZ vizsgálata nem is állapította meg sem az atléták edzőjének, Vida Józsefnek, sem Pikó Károlynak, Fazekasék kizárólagos orvosának érintettségét. A MOB orvosi bizottsága sem feszegette nagyon Pikó doktor szerepét, aki egyébként - szövetségi szerződés hiányában - csak a két atléta közbenjárására utazhatott az olimpiára. Mezőfi Miklósnak, a súlyemelők Athén után lemondott keretorvosának ténykedését sem vizsgálta senki, s a posztjáról leköszönt László Imre súlyemelő-alelnöktől is beérték annyival, hogy otthagyta MOB- és NOB-béli orvosi bizottsági tagságát. A két sportág gyúróinak és orvosainak felelősségét csak egy évvel később kezdte firtatni a Sportegészségügyi Szakmai Kollégium, amikor tavaly júniusban etikai vizsgálat lefolytatását kezdeményezte az Egészségügyi Minisztériumnál. "Kizárható, hogy edzők és orvosok tudta, segítsége nélkül lenne doppingolás" - állt az indoklásban. Csakhogy "etikai vizsgálatot az Egészségügyi Minisztérium nem folytathat, mert arra csak a Magyar Orvosi Kamara (MOK) etikai bizottsága jogosult. A tárca egyetért a vizsgálat lefolytatásával, hiszen csak ez tisztázhatja véglegesen a kérdést " - válaszolta megkeresésünkre a szaktárca. Ismereteink szerint a kollégium nem címezte át kérvényét a megfelelő bizottsághoz, s egyetlen szervezet vagy magánszemély sem kezdeményezte a MOK-nál az eljárás lefolytatását.
Ama felvetésre, miszerint a '88-as doppingesetekhez hasonlóan (amikor két súlyemelő, Szanyi Andor és Csengery Kálmán bukott) közös tényfeltáró bizottságot kellett volna létrehoznia a tárcának és a MOB-nak, Füleky András, az NSH elnökhelyettese így reagált: "Akkoriban nem volt az állami és a MOB-vezetés különválasztva, mindkettőnek ugyanaz a személy volt az elnöke. Míg akkoriban nem volt sporttörvény, és a szövetségek a sporthivatal szervezeti egységeiként működtek, addig mára a szervezetek helyzete megváltozott, a sport civil jellege jelentősen megerősödött." De nem annyira, hogy az NSH ne írta volna elő, hogy a szövetségek által felosztható műhelytámogatásokból mely szak-osztályok nem részesülhetnek. A MASZ és az MSSZ "athéni büntetésként" tavaly 4-4 millió forinttal oszthatott szét kevesebbet.
Orosházi Csilla
Így buktunk
A diszkoszvetésben győztes Fazekas Róbert a verseny utáni doppingvizsgálaton a kötelező 75 milliliter helyett csak negyed decit produkált, aztán semmit. A kínlódással pár óra múlva felhagyott, s a figyelmeztetések ellenére lelépett. 't még az eredményhirdetés előtt diszkvalifikálták. A kalapácsvetés bajnoka, Annus Adrián sikerrel vette ugyan az ellenőrzést, meg is kapta a maga aranyát, ám a WADA újabb vizsgálatra rendelte vissza. Ennek Annus már nem tett eleget. A NOB pár nap múlva megfosztotta elsőségétől. A két atléta később a lausanne-i Nemzetközi Választott Sportdöntőbírósághoz fordult. 2004. október végén Annus visszaadta az aranyát. 2005 áprilisában a nemzetközi döntnökök elutasították Annus és Fazekas keresetét. Annus és Fazekas jelenleg gőzerővel edz, reményeik szerint szeptemberben visszatérnek.
A súlyemelő Kecskés Zoltán a 69 kg-osok mezőnyében rajthoz sem állhatott, mert az előellenőrzés során oxandrolont találtak a vizeletében. Gyurkovics Ferenc ezüstérmet nyert a 105 kilósok között, ő az ezt követő vizsgálaton bukott meg, szintén oxandrolonnal. A szintén 105 kilós Kovács Zoltán az első szakítása után könyöksérülés miatt visszalépett, majd (ellátatlan fájdalmai miatt) mintaadás nélkül távozott a doppingvizsgálatról. Pár órával később többször is próbálkozott, ám akkor már nem akarták tesztelni.
A MOB szerepe
A Magyar Olimpiai Bizottságnak a felkészülés során nincs sok szerepe a doppingellenőrzésben, bár minden egyes, a versenyzőkön végzett teszt eredményéről másolatban értesül. Ám az már felettébb kérdéses, hogy a doppingvétségek szankcionálásakor a MOB eszköztelen lenne. Az olimpikonok vele szerződnek, s egyebek mellett vállalják, hogy a doppingellenőrzés során együttműködnek az őket ellenőrző szakemberekkel, azok kéréseit maradéktalanul végrehajtják, betartják a hazai és nemzetközi doppingellenes szabályokat, illetve nem alkalmaznak tiltott módszereket. Ha úgy tetszik, mind az öt versenyző szerződést szegett a MOB-bal szemben, amely akár vissza is perelhette volna mindazon juttatásokat, amelyeket a felkészülés során biztosított: a pénzbeli, az orvosi és tudományos háttér adta támogatást, a sportösztöndíjakat, az olimpia előtti edzőtábor, a vitaminok és tápszerek, az utazás, a szállás, a formaruhák és egyéb kiegészítők pénzbeli értékét, a napidíjakat. Ehelyett annyi történt, hogy Schmitt Pál több hónapos könyörgés és egyeztetés után nagy nehezen visszacsaklizta Annus aranyát.
Géntérkép, Btk.
Az NSH elnöke, Ábrahám Attila nemrégiben géntérkép elkészíttetését javasolta a kétes hírbe keveredett és a kétes hírbe keveredés látszatát kerülni kívánó versenyzők részére. A DNS-t vizsgáló módszert először épp a hivatal doppingügyi szakértője, Bakanek György javasolta közvetlenül Athén után, majd tett erre elhamarkodott ígéretet tavaly januárban, amikor 40 kerettag (súlyemelő és atléta) hajszál-, illetve nyálmintájából készített géntérkép létrehozását tervezte. Ám egy ilyen adattár létesítése a sport világában még nem bevett módszer, sem hazai, sem nemzetközi jogszabály nem vonatkozik rá. Nem is kapott a lehetőség után egyik athéni legény sem. Igaz, az ezüstéremtől elesett Gyurkovics Ferenc épp azt sajnálta, hogy a Nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS) a géntérkép készíttetésére vonatkozó beadványát nem vizsgálta - de ő most vissza van vonulva.
Athén után a másik visszatérő, Füleky által is előszeretettel emlegetett sláger a jogszabály-módosítás kérdése lett. Mára azonban a MOB egyedül maradt abbéli felvetésével, hogy a doppingolás és az abban való közreműködés a Btk.-ban nevesítve legyen mint "visszaélés teljesítményfokozó szerrel vagy módszerrel", ahogy az volt 1999. március 1. és 2000. december 14. között. Az Alkotmánybíróság a szűk két évig élő törvényt a jogbiztonság sérelmére való hivatkozással hatályon kívül helyezte.
