Magyar Narancs: Hogyan foglalná össze röviden a kisgazdák választási üzenetét? Aki a koalíció ellen akar szavazni, az miért az FKgP-t válassza?
Lányi Zsolt: Mi abból indulunk ki, hogy a Független Kisgazdapárt mindig is elsősorban a kisemberek pártja volt, és helyzetbe akarta hozni a nemzet nagy részét. Hármas jelszavunkból, az Isten, Haza, Családból ma a családot kell kiemelnünk, hiszen a családok helyzete kilátástalan Magyarországon.
MN: Az MDF és a Fidesz is a család fontosságát hangsúlyozza.
LZS: Mindenki a családot hangsúlyozza, de a kisgazdák ezt már jóval a többi ellenzéki párt előtt megtették. A kétkamarás parlament ötlete is most kezd népszerű lenni, pedig amikor három-négy éve először fölvetettük, harsány nevetés volt a válasz. Vagy itt van a reprivatizáció, amelyről most már MSZP-sek is kijelentik, hogy talán jobb lett volna, mint az a kárpótlási mód, amit annak idején kitaláltak.
MN: A reprivatizációról azonban a kisgazdák is lehátráltak.
LZS: Nem hátráltunk le, csak az a helyzet, hogy sokkal nehezebb nyolc évvel később megcsinálni. Pedig a reprivatizáció nemcsak az erkölcsi igazság, hanem gazdasági szempontból is fontos lett volna. Ezért nem mondtunk le róla, továbbra is keressük a módját, hogy a volt kistulajdonosok helyzetbe kerüljenek - legfeljebb nem így nevezzük.
MN: Na de a kárpótlás folyamata már lezajlott.
LZS: Persze, de a kárpótlást arra találták ki, hogy akitől a Rákosi-időszakban elvették a földjét, műhelyét, kisüzemét, az egyszeri alkalommal valamit kapjon helyette. Az nem kárpótlás, hogy a jegyeket valakik felvásárolják. Rengeteg a méltánytalanság. Ugyanakkor hangsúlyoznám, hogy mi nem kívánjuk újra vizsgálni a kárpótlással szerzett alanyi jogú földtulajdonokat.
MN: És a privatizációs szerződéseket megvizsgálnák, ha hatalomra kerülnének?
LZS: Mi csak a stratégiai iparágak privatizációs szerződéseit szeretnénk felülvizsgálni, így például az energiaipart vagy a mezőgazdaság feldolgozóiparát, a cukorgyárakat, olajgyárakat, növényipari vállalatokat érintő szerződéseket, valamint a korrupciógyanús tulajdonszerzéseket.
MN: Ezekbe a szerződésekbe azonban valószínűleg nehéz lesz jogilag belekötni.
LZS: Természetesen. Felelőtlenség lenne azt mondani, hogy mindent a helyére lehet tenni. A filozófiánkba meg a gazdaságpolitikánkba se fér bele az államosítás. Mi a magántulajdont szentnek tartjuk, de vannak olyan területek, leginkább az agrárium, ahol a jogi környezet megváltoztatásával, gazdasági szabályzók működtetésével meg akarjuk akadályozni, hogy a kisemberek, a termelők kiszolgáltatott helyzetbe kerüljenek.
MN: Gazdaságpolitikai téziseik között sok az ígéret meg az állami elosztás. Hogyan lehet egyszerre háromféle adót csökkenteni és közben a családi támogatások rendszerét bővíteni, a lakásépítést fellendíteni?
LZS: Csak úgy léphetünk előre, ha adót csökkentünk. Ma a vállalkozások nyolcvan százaléka adót csal, egyszerűen azért, mert egy forintból 13 fillérük marad, abból nem lehet megélni, nem lehet fenntartani a vállalkozást. Ha tehát az adó kibírható, és még biztosítja a megélhetést, akkor a vállalkozó be fogja fizetni az adóját. Ha az adó megfizethető, az nagyon komolyan meg fogja emelni az adózási morált. Nézze meg, honnan folynak be a legnagyobb összegek: mind az alkalmazottak fizetik. A nagyvállalkozók mit vallanak be? A létminimum környékén jelentik be magukat. Alapvetően ezen kell változtatni. A másik az, hogy le kell végre bontani a szocialista tervgazdaság idejéből fennmaradt hatalmas apparátusokat, bürokráciákat. Ha mindezt végrehajtjuk, lesz pénz a szociális ellátások fenntartására is.
MN: Önök megszüntetnék a tandíjat a felsőoktatásban. Miért?
LZS: Nézze, a tandíjbevételek alig számottevőek a költségvetésben. Később, ha majd javulnak az emberek kereseti lehetőségei, át lehet terhelni bizonyos költségeket a lakosságra, de ma a létminimum környékén él az ország nagy része. Ma minden ilyen teher gyengíti a nemzet előbbrejutását, a tehetséges, de szerény anyagiakkal rendelkező családok gyermekeinek továbbtanulását.
MN: Az EU-integráció szempontjából milyen külpolitikája lenne egy olyan kormánynak, amelyben az FKgP is részt vesz? Gondolok például az európai határok kérdésére, hiszen Trianon a kisgazdák régi traumája.
LZS: Ezzel kapcsolatos véleményünk akkor volt látható, amikor a kisgazdapárt az összes alapszerződés ügyében nemmel szavazott, hiszen ezek a szerződések a határok sérthetetlenségét mondták ki. Mi viszont azt mondtuk, nincs jogunk lemondani olyan lehetőségekről, a békés, tárgyalásos útról, amelyekkel a határon túli magyar területek egy nap visszakerülhetnek az anyaországhoz. Ez egy olyan munkálkodás, amelyről sosem szabad lemondani, de nem szabad erőszakkal sem megoldani. Előadódhat olyan helyzet a jövőben, hogy a nagyhatalmak lehetőséget adnak a békés határmódosításra.
MN: Az európai egyesülési folyamat azonban mintha arról is szólna, hogy már nem a nagyhatalmak döntenek Európáról.
LZS: Igen, de különbséget kell tenni az európai gazdasági integráció és a nemzetállamok közti kapcsolat között. Azt, hogy az európai, ezeréves nemzetállamok veszítenek súlyukból, csak azok gondolják, akik az Európai Unióban ezt sugallják. Félreértés ne essék: én egyáltalán nem ellenzem az európai gazdasági integrációt, de meg kell őrizni a nemzeti sajátosságokat is. Nem kell szégyellni azt, hogy mi magyarok vagyunk, hogy történelmünk és múltunk van.
MN: Hogyan lépnének a határon túli magyarok ügyében?
LZS: Nekünk mindent el kell követnünk, hogy a magyar anyanyelvű, önmagukat magyarnak valló kisebbségiek ugyanolyan állampolgárok legyenek, mint a többségi nemzethez tartozó állampolgárok, a románok vagy a szlovákok. Természetesen minden esetben támogatnunk kell azokat az autonómiatörekvéseket, amelyeket az ott élő magyar pártelit, a magyar vezetőréteg célul tűz ki.
MN: A belpolitikában az elmúlt év egyik jelentős elmozdulása volt, hogy a Fidesz a legtöbb kérdésben átvette a kezdeményezőszerepet a kisgazdáktól, még a külföldiek földszerzése ügyében is. Az EU-csatlakozással kapcsolatban is Orbán Viktor, nem pedig Torgyán József nyilatkozott arról, hogy milyen kivételezést kérünk a mezőgazdaság területén. Miért vesztette el a lendületét a kisgazdapárt?
LZS: Nem a kisgazdapárt vesztette el a lendületét, hanem sajnos a sajtó elhatározta, hogy a Fideszt kell futtatni. A parlamenti jegyzőkönyvekben utána lehet nézni, hogy Torgyán József a föld elidegenítésével és a többi kérdéssel kapcsolatban már évekkel ezelőtt beadott olyan képviselői módosító indítványokat, amelyekkel ma a Fidesz villog. Az első munkahelyhez jutás, az első lakáshoz jutás jogát is először az FKgP fogalmazta meg, jóval a Fidesz rámozdulása előtt. Mi mondtuk ki először a polgárság létrejöttének, a tulajdon biztonságának fontosságát is, amikor 1990-ben javasoltuk, hogy a kormány adjon évente 100 milliárd forintot a mezőgazdaságra. Azt reméltük, hogy a mezőgazdaságon keresztül az egész gazdaságot fejlődő pályára állíthatjuk, a kis- és középvállalkozásokat is, nemcsak a nagybefektetőket - mindezt azonban a média elhallgatja.
MN: Torgyán arra az egyre nem panaszkodhat, hogy nem szerepel eleget a médiában.
LZS: Igen, de csak negatívan közelítenek felé. Ha valaki tényszerűen utánamenne annak, hogy mikor milyen témához nyújtott be önálló képviselői vagy módosító javaslatot, akkor rádöbbennénk, hogy a Fidesz tanúsít követő magatartást. A kisgazdapártot nem szereti a média - most nem személyekről vagy a Magyar Narancsról van szó, de minket állandóan lejáratnak. Valahogy nem vagyunk elfogadottak.
MN: Ha a kisgazdák ezzel a médiahátránnyal indulnak a versenybe, hogyan próbálják ezt kompenzálni? Milyen kampányban gondolkodnak?
LZS: Olcsó kampányra számítunk, mindennap járjuk az országot, és mondjuk a magunkét, mint az őskeresztények. Hetente háromszor-négyszer tartunk előadásokat vidéken, ismertetjük a programunkat. Az elnököm ezen a héten, azt hiszem, hat különböző helyen lép fel.
MN: Elég furcsa, hogy a kisgazdapárt azóta esik vissza, amióta Torgyán mérsékeltebb hangot üt meg, a szélről, ugye, csak ordibálni lehet. Mennyire viselte meg önöket a Maczó-féle kör kiválása, illetve az Új Szövetség vidéki megszerveződése?
LZS: Nemigen vesszük észre Maczó Ágnes hatását vidéken, de nagyon rosszul esett nekünk a kiválás. Nem amiatt, mert esetleg választókat veszíthettünk (ez százalékban alig kifejezhető), hanem mert nem értettük, miért csinálta. Ráadásul választások előtt néhány hónappal új pártot alapítani nem túl okos politikusi húzás, legfeljebb a Csurkáéktól vesz el egy-két százalékot.
MN: A kisgazdabázis azonban valószínűleg még így is radikálisabb, mint Torgyán jelenlegi politikája. A Narancs közölte nemrég a Marketing Centrum felmérését, amely szerint arra az állításra, hogy a rendszerváltás több kárt, mint hasznot okozott az országnak, a kisgazda-támogatók 68 pontot adtak a százfokú skálán. Ezek a voksok nem mennek át az Új Szövetséghez?
LZS: Nem hiszem. Ha Maczó Ágnes erre számított, akkor rosszul gondolkodott. A kisgazdapárt meghatározó része nem szélsőséges, ahogy a magyar társadalom sem az. Ha választani megy, akkor a mérsékeltebb vonalat preferálja. A kisgazdapárt népszerűségéről szóló felméréseket cáfolja a sok telefon és levél, amit kapunk, a kopogtatócédulákat ezerszámra gyűjtik a jelöltjeinknek. A kisgazdapárt nagyon megerősödött mostanában.
MN: Ehhez képest hozzánk még a múlt héten is becsöngetett egy kisgazda bácsi.
LZS: Jó, az más dolog, hogy még mindig járnak az emberek. De Budapesten mind a 32 jelöltnek megvan a szükséges 750 ajánlószelvénye, ami sem ´90-ben, sem ´94-ben nem volt meg.
MN: A stratégiai jelentőségű 1996-os vasszécsényi tanácskozáson Torgyán József azt mondta, "az úgynevezett listás gondolkodásmód helyett az egyéni választókerületi szempontok előtérbe kerülése" a fő csapásirány. Mi ennek a realitása? 1994-ben a huszonötből egy képviselőjük jutott be egyéni körzetből.
LZS: Igen. A jelenlegi képviselőjelöltjeinket egy, az elnökség tagjaiból álló szűkebb csapat rostálta meg, választókerületenként átlagosan öt jelölt közül választottuk ki a legalkalmasabbat. Ezeknek a nagy része felsőfokú végzettségű, nyelveket beszélő, a nemzeti középosztályhoz tartozó ember: állatorvosok, közgazdászok, pedagógusok. Úgy látom, komoly esélyünk van arra, hogy az egyéni választókerületből sokkal több mandátumot szerezzünk, mint négy éve. Még Budapesten is. Nagyon jónak tartom a kisgazdapárt felhozatalát, a kabinetjeinkben is sok a szakértő.
MN: Amikor vidéken az emberek rákérdeznek az FKgP koalíciós elképzeléseire, ön mit mond nekik?
LZS: Én elvetem a negatív kampányt. Mint volt sportember, ellenfélnek, nem pedig ellenségnek tekintem a másik felet, és inkább azt keresem, mik lehetnek azok a közös pontok, amelyek mentén leválthatnánk az MSZP-kormányt. Egy bizonyos: a Független Kisgazdapárt országos választmánya hozott egy olyan egyhangú döntést, hogy az MSZP-vel és az SZDSZ-szel nem lépünk koalícióra a következő választásokon.
MN: Pedig a kisgazdáknál is akad, aki nem zárná ki az MSZP-vel való pragmatikus összefogást.
LZS: Ha van is ilyen, én nem tartozom közéjük. A többi ellenzéki párttal kapcsolatban, amelyek szintén le akarják váltani a kormányzatot, semmi olyan határozat nincs, amely megakadályozná a velük való együttműködést. Az egy dolog, hogy most Torgyán József és Orbán Viktor közelít vagy nem közelít - ha meg akarunk szabadulni az MSZP-kormánytól, a kommunizmus utódpártjától, akkor kénytelenek leszünk koalíciót kötni olyan pártokkal is, amelyek nem a mi filozófiánkat vallják.
MN: A kisgazdák régóta hirdetik a nemzeti pártok összefogását, de nincs rá nagy fogadókészség.
LZS: Mi azt mondjuk, hogy csak a második forduló előtt van értelme együttműködésről beszélni, addigra elválik például, hogy átlépi-e az ötszázalékos küszöböt mindegyik ellenzéki párt. Sokféle megoldás elképzelhető a koalíció leváltására, például a visszalépés egymás javára, egymás jelöltjeinek támogatása.
MN: A KDNP-vel való együttműködés gyakorlatilag kudarctörténet, nem? Vezető KDNP-sektől hallani: attól félnek, hogy az FKgP bedarálja őket.
LZS: Mi tettünk egy ajánlatot a KDNP-nek, ami a pártot megfelelő módon a parlamentbe juttatta volna, a KDNP ezt megtárgyalta, és elvetette, mert úgy érezte, hogy ezzel elveszítené önállóságát. Ez az ő döntésük volt, én ezt nem kívánom vitatni, de azt hiszem, nem a mi hibánk, ha ez a szorosabb együttműködés nem jött össze.
MN: Mindenesetre ellenzéki oldalon a kisgazdapárt már nem önálló pólusképző erő. Már nem hozzá képest, hanem a Fideszhez képest határozzák meg magukat az ellenzéki pártok - így maga a kisgazdapárt is.
LZS: A közvélemény-kutatások ezt mutatják, de azért várjuk meg az első fordulót. Majd eldől. Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy az MDF-Fidesz-összekapcsolódás a Fidesznek előnyös, de az MDF mint párt ezzel teljesen feladta magát. Én azt hiszem, hogy májusban a kisgazdapárt szerepel majd jobban, mint a Fidesz, és mi hívjuk majd őket koalícióba, hogy leváltsuk a Horn-kormányt.
MN: És fordított esetben? A kisgazdák adnának minisztereket egy Fidesz-MDF-kormányba?
LZS: Nincs olyan határozatunk, hogy ezt megtiltsuk. Minden elképzelhető.
Seres László
