Bonyhád lekörözte Orbán Viktort: míg a volt miniszterelnök csak az idei választási bukta után hirdette meg a haza polgárikörösítésének programját, a Tolna megyei városban már 1994 óta működik az egykor Szellemi Kármentő Polgári Körnek, ma már csak Kármentő Polgári Körnek nevezett szerveződés. A kör múlt hét péntekre tiltakozó akciót hirdetett a 6-os út mentén, a változatosság kedvéért az áprilisi választáson leadott szavazatok újraszámlálását, Medgyessy Péter lemondását, továbbá azt követelve, hogy valaki adjon nyomdát a Magyar Nemzetnek, de üstöllést.A6-os út Tolna megyei szakaszán négy-öt fős csoportokból álló "élő láncot" alkotó, körülbelül százhúsz demonstráló szigorú taktikai útmutatással felvértezve kezdte meg tiltakozását. A szórólapon terjesztett felhívás többek között a rendőrökkel történő együttműködésre, "a KRESZ összes előírásának betartására", illetve a tüntetés előtti és alatti alkoholfogyasztás mellőzésére szólította fel a résztvevőket.
Budapest felől érkezve néhány perccel déli tizenkettő előtt pillantottuk meg az első, nemzeti színű zászlókkal és "D-209" feliratú piros szemétlapátokkal felszerelkezett csoportot. A három középkorú úr és egy pirospozsgás hölgy által alkotott sejt egyik tagja sietve leszögezte, hogy legnagyobb sajnálatára
nem mondhat semmit
A demonstráció szervezői arra kérték a résztvevőket, hogy tegyenek lakatot a szájukra, a nyilatkozattételt bízzák Szőts Bélára, a helyi polgári kör ügyvivőjére. Társából, egy csontsovány, rendkívül megviseltnek látszó úrból mégis ömleni kezd a szó az áprilisi "gyalázatos választási csalás" olyan intimitásairól, mint a "környékbeli cigányok" szavazatainak két-három ezer forint ellenében történt felvásárlása, továbbá az Izraelből charterjáratokon ezerszámra hazánkba szállított kettős állampolgárok utaztatása. Érdeklődésünket, hogy az esetleges visszaélések hogyan kerülhették el az akkori kormányzat figyelmét, Tóth Zoltán államtitkári kinevezésének firtatásával hárítja el. Tóth Zoltánnak semmi köze nem volt az idei választáshoz, próbálkozunk, de mindhiába; magabiztos "dehogyisnem" a válasz. A viharvert forradalmár Gyuricza Bélát emlegeti; bátortalanul vetjük közbe, hogy ő az Orbán-kormány államtitkára volt, és három éve halott, "akkor is", csattan fel, aztán javít: Ficzere Lajosra gondolt. Végül a Magyar Nemzet számára nyomdát követelő transzparensről kérdezzük, amire Orbán-kritika a válasz: az exkormányfő "most bezzeg sír", pedig négy évig építgethette volna a jobboldali médiabirodalmat.
Bonyhád és a baranyai megyehatár között
Pécsről érkezett mozgalmárok
integetnek az autósoknak, előőrsük egy negyven körüli hölgy. A tüntetésről kérdezzük, nem mondhat semmit. Akkor esetleg a pécsi polgári körökről? Mindent a maga idejében, zárkózik el kategorikusan. Az élőlánc következő szeme egy igen dekoratív szőke lány, nemzetiszín zászlót lenget, szemmel láthatóan élvezi az arra járó autósok körében aratott sikerét. Nem tartozik polgári körhöz, töri meg készségesen a hallgatási fogadalmat. Nem lehetünk biztosak benne, hogy nem történt választási csalás, mondja, bár nem tudja pontosan, miféle csalásra is gyanakszik, arról pedig "fogalma sincs", mivel foglalatoskodhattak a szavazatszámláló bizottságok jobboldali tagjai, miközben az ellenfél ravaszul kiütötte vezetőik kezéből a kormányzás lehetőségét. Nem érti, miért fogadta el az új Országgyűlés közel egyhangúan Pintér Sándor beszámolóját a választás lebonyolításáról. Summa summarum, szerinte a Fidesznek "keményebben kellett volna fellépnie".
Megjelenik a pécsi szekció felügyeletével megbízott, rendkívül zilált ábrázatú fiatalember. "Ugye, nem mondasz semmit?" - reccsen a lányra, majd újabb veszélyt orront, és választ sem várva elviharzik. A sietség oka, hogy a Narancs vizuális különítménye néhány méterrel arrébb egy középiskolás demonstrálót örökít meg, utóbbi látható lelkesedése és a zaklatott tekintetű egyszemélyes gyorsreagálású hadtest rosszallása közepette. "Ne pózolj nekik!" - hangzik a feddés, mindhiába.
A 6-os út Szekszárd felé vezető szakaszán hattagú sejt őrködik: tagjai közül két húsz év körüli fiú Pécsváradról érkezett, ám ennél többre nem derül fény, mert egy marcona, platinaszőke, középkorú hölgy csendre inti társait. "Itt az a rend, hogy csak a szervezők nyilatkozhatnak, és a polgári körök nem arról híresek, hogy megbontják a rendet." "Nem irkafirkálunk!" - szólít fel a jegyzetelés beszüntetésére, majd a főút és a Bátaszékre vezető út kereszteződésétől néhány méterre felállított főhadiszállásra irányít minket.
Az agytröszt
elhelyezkedésére egy hatalmas, elakadásjelző háromszögre emlékeztető kompozíció hívja fel a figyelmet. Tóth József, a Kármentő Polgári Kör ügyvivője szerint a háromszög azt jelképezi, hogy "itt valami elakadt". Mármint a magyar társadalomban. A bonyhádi polgárok e zavar hatására idén januárban felélesztették 1994-ben alakult, 1996-tól polgári körként működő, ám a Tóth József által "a növekedés és a mozgás" időszakának nevezett Orbán-érában tetszhalott szerveződésüket.
A nyilatkozattétel jogával felruházott Szőts Bélával folytatott beszélgetésünket több ízben robusztus úriasszonyok érkezése szakította félbe. "Vagyunk valamennyien, vagyunk?" - vibráltak, miközben Szőts elmondta, hogy eredeti szándékuk szerint a múlt heti Erzsébet téri (?) demonstrációval egy időben tartották volna meg rendezvényüket, ám erről akkor Hende Csaba, a polgári köröket koordináló exállamtitkár lebeszélte őket. Most azonban minden akadály elhárult akciójuk elől, melyhez csatlakozott jó néhány környékbeli polgári kör is. A tüntetés céljai közül kiemelte a "valóban tiszta és ellenőrizhető választások" követelését és a választási törvény módosítását, mely növelné az egyéni választókerületek számát ("egyéniben nem került volna be az SZDSZ" - szögezte le).
Szőts Bélát elszólította a stratégiai tervezés kötelessége, ám jött Tóth József, akit a kör megalakításának körülményeiről kérdeztünk, mire ő a "kultúra" fogalmának értelmezésébe bonyolódott. Szerinte a kultúra isteni kinyilatkoztatáson alapszik, ő maga pedagógiai tanulmányai során szembesült a "kultúrák egymásba növéséről szóló bolsevik dogma" tarthatatlanságával. Meggyőződése, hogy a második világháború végéig a magyarság az isteni kinyilatkoztatáson alapuló társadalomban élt, melynek vezérlő csillaga "az igazság alapú tájékozódás" volt. Ennek utolsó jelét Tóth József az 1956-os forradalomban, "1789 óta az emberiség egyetlen, nem külső erők által mozgatott forradalmában" véli fölfedezni.
Az isteni kinyilatkoztatáson alapuló kultúrától történő elrugaszkodás iskolapéldája az Egyesült Államok történelme. Az amerikai nyilvánosságból "a pletykára, szenzációra épülő publicisztika" már az 1880-as években kiszorította "az emberformáló publicisztikát". Ennek következtében
"Amerika nem vált nemzetté"
Az ellenvetésre, mely szerint azért létezik amerikai nemzettudat, elnéző mosoly ül ki arcára; ne keverjük már a nemzettudatot a nacionalizmussal. Az amerikaiak nacionalisták, éppúgy, mint "az "szövetség népe"; a magyarokra ezzel szemben az "egészséges nemzettudat" a jellemző. A két fogalmat az különbözteti meg egymástól, hogy míg az előbbi az "atyaisteni", addig az utóbbi (a magyar) az "istenanyai" világképen alapul. Az "istenanya" kifejezésre egy aktivista felkapja a fejét, nem tudja, jól hallotta-e, viszszakérdez. Tóth úr magától értetődő természetességgel elismétli az iméntieket; aktivista fejet csóvál.
Búcsúzóul Tóth még figyelmezteti a médiamanipulátorokat, hogy jobb lesz vigyázniuk: a kultúrájától megfosztott, "állati sorba züllesztett" nép felkelését kockáztatják packázásukkal, aztán meg majd csodálkoznak, ha (idézi föl Bayer Zsolt nagyszerű vízióját) Budapesttől Nagykanizsáig minden fán kommunisták fognak lógni, persze csak képletesen.
A szellemi vezető világképe kevéssé éreztette hatását a demonstráció folyamán; nemhogy Budapesttől Nagykanizsáig, de még Bonyhád közelében sem került sor incidensre. A résztvevők a kétórás akciót követően Szőts Béla kocsmájában mondtak búcsút önként vállalt absztinenciájuknak, majd a jól végzett munka megnyugtató érzésével tértek meg otthonaikba.
Gavra Gábor
Szüret extra
Szemelvények a bonyhádi Kármentő Polgári Kör Polgári Kör című lapjából
"Itt érkeztünk egy lényeges támponthoz, nevezetesen az >>elcsavarintáshoz>őshazánkbanzopotámiában BAR-KUS = A KUS FIA, NIMR"D, ősapánk. Ha csavarintok egyet a nevén, burkus lesz, minden magyar továbbra is érti, de idegenek számára rejtve marad.
(...)
A mese rejteki jelentésrétege arról szól, hogy:
Hírét vették a Mennyben, hogy Mátyás Király az országát és népét a Teremtő Isten törvényei szerint kormányozza. Nagy Boldogasszony elküldte tehát követét, Nimródot, ősapánkat, ellenőrizze a dolgot.
Nimród ősapánk elvégezte az ellenőrzést, és úgy találta, hogy habár a nyáj már fekete szőrű, a hír igaz. Mátyás Király tehát a Mennyei Királyság felét kapta meg a >>burkus királytólnk tehát Istenkirály volt. Úgy is mondhatjuk, Táltos Király. Mátyás korában Magyarország újra Istenkirályság volt."
(Tóth József értelmezése a Mátyás király meg az igazmondó juhász című népmeséről. Polgári Kör 2002/3. szám; kiemelések az eredetiben)
