A függetlenek nem szólalhatnak fel napirend előtt, holott ez a fórum a napi politizálás leghatékonyabb helyszíne. Élő közvetítés, telt ház, miniszterek. Az azonnali kérdések között vagy az interpellációk sorában is csak akkor kaphatnak szót, ha már nincs több jelentkező valamely létező frakcióból, ami elképzelhetetlen. A törvényhozási folyamatból és az Országgyűlés ellenőrzési funkciójából is csak vajmi kevés, a szavazás marad osztályrészül számukra. Nem állíthatnak szónokot az új törvényjavaslatok vitájában, s ami még fájóbb, nem kapnak bizottsági helyeket. A Ház új működési elvében pedig különösen fontos szerep jut a bizottságoknak, hisz törvényjavaslatok, módosító indítványok sorsa dőlhet el üléseiken. Semmiféle parlamenti tisztség nem illeti meg a függetleneket (Füzessy például ezért kénytelen megválni parlamenti alelnökségétől - talán ettől kicsit felgyorsul majd a törvényhozás). Még jegyzők sem lehetnek.
Mindez anyagilag is jelentősen visszaveti a képviselőket. A bizottsági helyekért, tisztségekért, frakcióvezetésért az alapbéren fölül komoly pénzek ütötték a markukat. Kínos következménye a történteknek, hogy a nyári tiszteletdíjat mind előre felvették, így az Országgyűlés Hivatala nem tehet mást, mint hogy az őszi kifizetéseknél néhány hónap alatt levonogatja a nyárra adott többletet. (Mindez egyébként nem elhanyagolható szempontként jelent meg a vitákban, de annyira felgyorsultak az események, hogy a harag legyőzte az egzisztenciális aggályokat.)
Kívül tágasabb
A csatatér másik oldalán a pártból kiebrudaltak hevernek. Egyelőre elhalasztották, de napirenden van Keresztes Sándor, a KDNP tiszteletbeli elnökének kizárása, aki pedig a párt 1988-as alapításának egyik fő szervezője és az első elnök volt. (Mellesleg - a szintén fegyelmi eljárás alá vont Varga Lászlóval együtt - a "gyökerek" között emlegetett Demokrata Néppárt képviselője is volt, 1947-ben). Ajtón kívülre került már két volt miniszter: Surján László, aki 1990-től öt éven át vezette a keresztényeket, és Latorcai János, akit előbb (1994-ben) főpolgármesternek jelöltek, majd a KDNP országos választmányának élére választottak.
A politikai közéletben és a közvélemény által is tisztelt Isépy Tamás volt az első a lapáton. Példabeszédei néhol az őrület határára taszították a hallgatóságot, de mégis színes foltként marad meg a KDNP-re emlékezők memóriájában. Leitner Gábor, az egyik egyéni választókerületben megválasztott kereszténydemokrata képviselő maga jelentette be, hogy távozik a KDNP-ből. Kizárták Rapcsák Andrást, akit élete végéig örökös befutónak tartanak választókerületében, Hódmezővásárhelyen, ahol mellesleg sikeres polgármesterként is funkcionál. Nem véletlen, hogy az MDF és a Fidesz is szívesen fogadná soraiba. Rubovszky György kitoloncolása már nem is számított meglepetésnek, hiszen ő képviselte Giczy György ellenfeleit az elmúlt hét hónap KDNP-pereiben.
Giczy hiúsít
A fenti záróképpel végződő tragikomédiában már a cselekmény kibontakozása is számtalan mókás fordulattal szórakoztatta a politika iránt érdeklődő honpolgárokat. A választási kudarc után megújulást hirdető Giczy György pártelnök isteni sugallatra meghiúsította a Polgári Szövetség (PSZ) létrejöttét. A suttogás szintjén a politikai elemzők szoros összefüggést véltek felfedezni azon két tény között, hogy a PSZ kudarcáért nagyon hálásak voltak a kormánypártok, illetve hogy Füzessy Tibor KDNP-alelnök igen nagy hatással volt Giczyre a szövetségi politikában. A később parlamenti alelnökké emelkedett idős politikus (volt ügyész) titkos kapcsolatait azonban senki nem tudta bizonyítani, ezért ez a téma lekerült a napirendről, még a kabátlopási kategóriáig sem jutott el.
A két tábor között a csatározás akkor erősödött fel, amikor 1996 végén a KDNP tisztújító választmányi ülésének ideje közeledett. Giczy ügyetlen húzása a választmány decemberi összehívásával arra jó volt, hogy az éles vita jól elkülönítse a két tábort (Latorcai a választmány elnökeként csak januárra hívta össze a legfőbb döntéshozó testületet). Az ülés határozatait megsemmisítő bírósági per támogatói fémjelezték a belső ellenzéket. Az újabb pár hónapos felkészülés során egy percig sem volt kétséges, hogy a törvénytelen választás után hivatalosan is a teljes ellenzéki egységet képviselő Giczy lesz a pártelnök.
A teológus-újságíró politikus egy kiélezett politikai helyzetben könnyű áramlattal került 1995-ben a KDNP élére. Ambícióit nem titkolta, elhatározta, hogy egységbe kovácsolja a teljes jobboldalt a Fidesztől a kisgazdákig. A nonszensz határát súroló, ám kétségtelenül jól csengő gondolat maguk a kiszemeltek körében sem találkozott osztatlan lelkesedéssel. A Fidesz - különösen az FKgP elnökének féregirtó-beszéde után - mindig is a hárompárti szövetséget szorgalmazta, felejtve a kisgazdákat. Giczy azonban nem merte hajóját a hármak közé kormányozni, mert félt, hogy ezzel elvágja magát Torgyánnál, márpedig a kisgazdák farvizén is szívesen beevezett volna a hatalomba.
Évekig tartó ügyeskedésével sikerült teljesen elvágnia a kapcsolatot a Fidesszel: nem is titkolta, hogy ez a szándéka, amikor egyszerűen ledögkeselyűzte az ifjú demokratákat. A válasz nem maradt el: ma már nincs olyan vezető fideszes politikus, aki ne nyilatkozta volna valahol, hogy pártja semmilyen együttműködésre nem hajlandó a Giczy vezette KDNP-vel. Ma már egyébként az MDF is büdös: egy piszlicsáré ügyből Giczy casus bellit kreált, s ezzel hónapokra visszavetette a két párt esetleges választási együttműködését előkészítő tárgyalásokat. (Nyilván arra várnak, hogy a Fidesszel miben maradnak a demokrata fórum vezetői.)
Fél év
A másik oldalon sem rózsás a helyzet: az FKgP még mindig csak úgy tekint a KDNP-re, mint "anya édes gyermekére" (Torgyán), tehát az első fordulóban nem lesz sok segítség.
Az anyagi lehetőségeket borzasztóan szűkíti, hogy a KDNP-t kizárták az EUCD-ből, az európai kereszténydemokrata pártok szövetségéből. Ez persze, mint kiderült, nem teljesen hivatalosan történt, de olyan státust eredményezett a pártnak, amiből nehezebb taggá lennie, mint a Munkáspártnak. (Nagyon tetszetős, amikor az EUCD elnöke a MIÉP-pel fenntartott kapcsolatra hivatkozik a kizáráskor, miközben nyilvánvaló, hogy az európai konzervatívok elsősorban a kisgazdákról szerették volna leválasztani, s ezáltal a Fidesz és az MDF közelébe sodorni a KDNP-t. Mellesleg a Fidesz és az MDF is inkább a MIÉP-pel szeretnek riogatni, mert senkinek nem hiányzik, hogy Torgyán ráerősítsen a mérsékelt jobboldalt lejárató retorikára.)
A túlélési esélyek és stratégiák latolgatásakor nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a frakcióból kizárt és kilépett politikusok a házszabály szerint hat hónapig nem csatlakozhatnak más párt képviselőcsoportjához. Arra sem fogékonyak a frakciójuk bővítésének esélyét egyébként elszalasztani nem akaró ellenzéki pártok, hogy védőfalaik mögül tovább tüzeljenek egymásra a befogadottak, s emiatt a viszonttámadások okozta veszteséget együtt kelljen elszenvedniük. Így tehát könnyen lehet, hogy a nyári szünetre kialakult status quo a ciklus végéig fennmarad. Egyébként annak van csak némi esélye, hogy a 14 képviselő közül, akik passzívan váltak függetlenné, tehát egyszerűen megszűnt alóluk a frakció, néhányan beülnek a Fideszbe vagy az MDF-be. Vannak kísérletek egy új frakció megalakítására is függetlenek bevonásával, de erre még legalább fél évet várni kell.
Addig pedig a frakcióját elhagyó KDNP fej nélküli lovasként száguldhat tovább lefelé a népszerűségi listán, a papok és a hívek pedig tanakodhatnak, hogy Horn, Orbán vagy Torgyán neve áldassék ezután.
Gy. B.
