Aligha akad felnőtt szereplő ezen a porondon, aki ne azt mondaná, hogy a folyton átépítés alatt üzemelő magyar közoktatásnak végre állandóságra, nyugalomra lenne szüksége. Mivel azonban mindenki a maga filozófiájának megfelelő rendszerben szeretne nyugalmat, kénytelen felforgatással indítani, ha teheti. És mivel eddig mindegyik kormánykoalíciót ellenzékbe küldte a nép, egyik új közoktatási rendnek sem volt ideje megszilárdulni. Kérdés, vajon a következőnek lesz-e.
Első óra: pszichológia
Most az 1990. évi XXIII. törvénnyel módosított, 1985-ben hozott I. törvényt 1993-ban felváltó, LXXIX. közoktatási törvény módosítása van napirenden, amelyet előbb az 1995. évi LXXXV. kissé, majd az 1996. évi LXII. törvény alaposan kiforgatott a sarkából. Ha a római számok kiolvasásának megpróbáltatásait kiheverve a dátumokra pillantunk, láthatjuk, melyikük melyik kormány műve. Ezek sorába kerül hamarosan a most terítéken lévő verzió. A viták döntő részén túl vagyunk, az álláspontok lényeges változása kizárt, a kormánypártok és a MIÉP képviselőinek ujja már célba vette az igen gombot. A szocialista és szabaddemokrata képviselők nem tudhatják módosító indítványaikkal kilopni az új törvényből azokat a pontokat, amelyek miatt az egész procedúra zajlik, nem csempészhetik vissza az előző szöveg betűjét és szellemét. A parlament tehát várhatóan néhány héten belül elfogadja az 1993-as közoktatási törvény módosításáról szóló javaslatot, aztán nyári szünet.
Ezen a ponton kissé megbolondítja a képet, hogy a konfrontálódó álláspontok két legmarkánsabb képviselője, Pokorni Zoltán oktatási miniszter (Fidesz - MPP, magyar-történelem) és Horn Gábor (SZDSZ, közgazdásztanár) ugyanabból az istállóból, a rendszerváltás korának egyik úttörő képződményéből, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetéből nőtt ki. Kettejük külön meccse sajátos ízt ad a vitának, szakmai terminológiával tűzdelt politikai szópárbajuk mögött sokkal nagyobb feszültség vibrál, mint egy átlagos kormánypárti-ellenzéki küzdelemben szokásos. Nem túl szórakoztató ez a szurkapiszka, s persze korántsem ez itt a lényeg, de hozzátartozik a történethez. Horn ritkán hagyja ki a lehetőségét, hogy bele ne szője mondandójába, annak idején egy oldalon küzdöttek a közoktatás rendszerének megújításáért, s hogy akkor Pokorni sok mindenről épp ellenkezőleg vélekedett, mint ma, lesz elszámolni valója saját lelkiismeretével. Miközben a miniszter előadta alighanem magyar rekordnak számító, 1 óra 24 perc 27 másodperces expozéját, Horn tegezve szólt be néha neki ("Ti becsülitek le!", mármint a pedagógusok szakmai kompetenciáját), Magyar Bálint (SZDSZ, az előző művelődési és közoktatási miniszter) felszólalása közben pedig, mintegy erősítésként, átkiáltott a jelenlegi miniszternek ("A Köznevelési Tanács a NAT-ot is elfogadta, Pokorni úr! Nagy többséggel!"). Erre Pokorni Zoltán a magáról kialakított, higgadt politikus képére rácáfoló éllel reagálván ("Nem örülök, ha valaki a szemembe néz, és hazudik!"), rövid időn belül másodszor ragadtatta így el magát ("Hazugság!" - méltatlankodta bele a jegyzőkönyvbe, midőn hivatali elődje szóvá tette a szerinte a jövő írásbeliségének alapjául szolgáló Sulinet-program ütemének csökkentését). Horn Gábornak az általános vitában elmondott beszédéhez nem fűzött hozzá semmit Pokorni, mert amikor erre egy május eleji pénteken, vacsoraidőben - az ellenzék szerint a téma jelentőségéhez méltatlanul késői órán, tátongó padsorok előtt, tévéadásidőn kívül - sor került, politikai államtitkára, Pálinkás József képviselte. Pálinkás az, aki munkába menet, a páternoszterből kilépve, nap mint nap kénytelen elhaladni többek között Fodor Gábor és Magyar Bálint előtt (az Oktatási Minisztérium második emeleti folyosójának falára kiszögezték az egykori miniszterek arcképét), de bezzeg a patinás gárda, Eötvös Józseffel az élén, Pokorninak jutott.
Második óra:
történelem
Az idézett beszólásokban felbukkant a törvénymódosítás érdemi részeire utaló néhány fogalom - a pedagógusok szakmai kompetenciájának megítélése a közoktatás egész struktúrájának, tartalmának szempontjából döntő jelentőségű, akárcsak a NAT (Nemzeti Alaptanterv), amelyet most olyan kezelésben részesítenek, hogy szülőatyja, Báthory Zoltán, az MTA pedagógiai bizottságának elnöke sem ismer majd rá, az Országos Köznevelési Tanácsnak pedig eddig kulcsszerepe volt a közoktatást érintő legfontosabb döntések meghozatalában -, de mielőtt fejest ugranánk e részletekbe, röviden a törvénymódosítás előkészítéséről.
Az ellenzéki pártok és a szakszervezetek egyaránt kritizálták a tárcát, amiért erőltetett menetben vitte a parlament elé a törvényjavaslatot. Ellenzéki felszólalók az 1996-os módosítást emlegették, hogy bezzeg akkor a pedagógus- társadalom nyolc hónapig rágódhatott rajta, az összes óvoda, általános és középiskola megkapta a törvénytervezet teljes szövegét, most háromoldalnyi rezümét kaptak a minisztertől a 40 (indoklással együtt 60) oldalnyi törvényjavaslat helyett, melyben még arra sem kérték őket, írják meg véleményüket. Sem az MTA pedagógiai bizottságát, sem a Magyar Pedagógiai Társaságot nem kérték fel a törvénymódosítási javaslat véleményezésére. A szakszervezeteknek pár nap alatt kellett ezt megtenniük (széles körű belső egyeztetés híján csak vezetőségeik reagálhattak). Mind a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ), mind a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) szóvá is tette ezt, pedig a változtatások irányával - ha nem is minden részletével - általában nemigen volt bajuk, sőt: Árok Antal (PSZ) és Molnár Péter (PDSZ, nem azonos az SZDSZ médiaszakértőjével) szerint javaslataik egy része be is került a végleges változatba.
Természetesen nem csupán az olthatatlan tettvágy vagy az egész pályás letámadás taktikájának kedvelése magyarázza az oktatási kormányzat sietségét. Ha még annak általánossá válása előtt le akarták fékezni a NAT-ot, tényleg igyekezniük kellett. A Nemzeti Alaptantervet ugyanis az 1998-99-es tanévben vezették be az általános iskolák 1. és - többek fenntartásai ellenére a - 7. osztályában. Ha semmi nem történik, 1999 szeptemberétől már a 2. és a 8. évfolyamon is a NAT alapján kellett volna tanítani, s akkor eléggé elúszik a hajó. A legújabb verzió szerint viszont idén szeptembertől 7.-ben és 8.-ban nem a NAT alapján oktatnak majd. Verhetik fejüket a falba az előző koalíció oktatáspolitikusai, amiért vállalták a hosszas egyeztetést, egyezkedést, mert ha csak egy évvel is gyorsabbak, akkor most nyárra már négy évfolyam fejez be NAT szerinti tanévet, ha meg norvég mintára kapásból az 1., 5. és 9. évfolyamon vezetik be, hat. Akkor a Fidesz-kormány valamivel talán nehezebben teszi félre a NAT-ot. De megtette volna úgy is, az fix.
Harmadik óra:
pedagógia
Igen nagy részt három betű körül dúl a mostani háborúság. A NAT történetéről simán lehetne írni három kötetet, már maga a Nemzeti Alaptanterv is ujjnyi vastag. Sokévnyi vajúdás után a 130/1995. (X. 26.) Kormányrendelet mellékleteként látta meg a napvilágot. Fogantatása pillanata egy 1972-es MSZMP-határozat lehetett, amely indítványozta, meg kéne változtatni a szélsőségesen centralizált tantervi rendszert. Valami ilyesmit vetett fel a Magyar Tudományos Akadémia is. A 80-as években tanulmányok íródtak a témáról többek között Báthory Zoltán tollából, akit másokkal együtt 1989-ben Glatz Ferenc miniszter megbízott egy új tantervi rendszer kidolgozásával. A NAT legelső változatáról Andrásfalvy Bertalan minisztersége idején rendeztek szakmai fórumot, készültek Baranyi Károly- és Kálmán Attila-féle változatok, az 1993-as közoktatási törvény már jövő időben emlegette a NAT-ot, végül a Báthory-féle 1995-ös verzióra rábólintott az ilyen alapvető kérdésekben akkor még egyetértési (= vétó) joggal rendelkező Országos Köznevelési Tanács, s kormányrendeletté kerekedett. E testület jogosítványainak jelenleg folyó visszanyesegetésére még visszatérünk, de előbb próbáljuk meg röviden összefoglalni a NAT lényegét, hogy megérthessük, mihez képest fordul milyen irányba a mai kormányzat által preferált oktatási rendszer.
Báthory Zoltán elmondása szerint a 70-es évek óta nemzetközi és hazai felmérések egybehangzóan mutatják, mekkora hiányosságok vannak a tanulók olvasásmegértési képességével, írás-, fogalmazás- és beszédkészségével. E kommunikációs készségek és képességek jobb megalapozása végett alkották meg a Nemzeti Alaptanterv 6 + 2 + 2-es felépítését, vagyis azt, hogy a magyar közoktatásban hagyományos 8 osztályos alapképzést 10 évre bővítvén, az "elemi iskola" időtartamát 4-ről 6 évre nyújtják, amit egyébként a gyerekek értelmi, érzelmi, akarati fejlődésével is indokoltak. Ugyanennyit, 6 évet szán erre az angolszász kultúrkör, a mediterrán (benne a francia) 5-öt, a német (nevezhetjük porosznak is) és így a kelet-európai 4-et. Ehhez térünk vissza majd most, ha életbe lép a törvénymódosítás, egyrészt hagyománytiszteletből, másrészt - Báthory szerint egyébként megdőlt - szakmai érvek alapján, harmadrészt az esélyegyenlőségre hivatkozva: azt elkerülendő, hogy a gyerekeknek 6. után, tehát 12 évesen kelljen új iskolát keresniük, felvételizniük vagy messzire utazniuk, kollégiumba kényszerülniük, ha lakóhelyükön csak 6 évfolyamos iskola lenne. E kellemetlenségeket persze nem a könnyen bűnbakká tehető NAT idézte elő, a középiskolák expanziója, a hagyományos iskolaszerkezet átalakulása régi folyamat, a hat- és nyolcosztályos középiskolák megjelenése tíz éve kezdődött. Magyar Bálint szerint a 8 osztályos alapképzés visszaállítása készteti korai specializálódásra a 14 éves gyerekeket, szemben a 10 osztályra készült NAT-tal, ami 16 éves korban teszi ezt; Pokorni szerint pont fordítva van, a 8 osztályos alapképzés óv meg a korai szelekciótól - nem fogják meggyőzni egymást.
A NAT másik jellegzetessége, hogy ugyan tartalmazza a megszokott tantárgyakat is, de ezeket - a változó kor ismeretanyagát hordozó tárgyakkal együtt - úgynevezett műveltségi területekbe sorolja (például az ember és természet nevűhöz tartozik a természetismeret, a fizika, a kémia, a biológia és egészségtan), és nagy szabadságot ad az intézményeknek, hogy ennek alapján saját pedagógiai elképzeléseiknek megfelelően és az iskola felhasználóihoz igazodva alakítsák ki helyi tanterveiket. Az egyes műveltségi területeken, a 6., 8., és 10. évfolyam végére elérendő, egységes követelményeket a NAT úgy határozza meg, hogy ezek teljesítéséhez a kötelező órakeret 50-70 százaléka elegendő legyen, a többi az önálló, kreatív értelmiséginek tekintett pedagógusra van bízva.
Kezdettől fogva sok kritika érte a NAT-ot. A Fidesz országos választmányának Koncepció vagy vízió? című nyilatkozata 1995 februárjában leszögezte: az, hogy a tananyag felére vonatkoznak a követelmények, "nem az iskolarendszeren belüli átjárhatóságot és a közoktatás integrálását, hanem a különbségek növelését és a rendszer szétesését eredményezi", a 6 + 4 + 2 évfolyamos szerkezet pedig "felmérhetetlen károkat okozna", a kistelepülések 8 évfolyamos általános iskolái 6 osztályos "népiskolákká" zsugorodnának, hetedik-nyolcadikos iskolások ingázni vagy kollégiumba kényszerülnének, a középiskolák szűk kapacitása miatt túl korán dőlne el, ki járhat a "teljes értékű" középiskolába, s kinek marad a csak 10 osztályos alapintézmény.
Nem lehet állítani, hogy nem szóltak idejekorán. Pokorni Zoltánnal az élükön a párt ifjú oktatáspolitikusai, mint Révész Máriusz (matek-fizika) vagy Sági József (magyar-tört.) ugyanezeket szegezik szembe a NAT-ot megmenteni próbálók és a 70-es évek tanügyi rendszeréhez való visszatérés rémképét felvetítők érveivel, mint amilyen a már említett Horn-Magyar tandem vagy a szocialista Jánosi György (népművelés-szociológia), Csizmár Gábor (műszaki tanár, ex-úttörővezető), Szabados Tamás (történelem-orosz). És mivel most övék a többség, az fog történni, hogy törvényileg megerősítik a 8 + 4 évfolyamos iskolarendszert, s felélesztik az 1993-as törvényben is szereplő kerettanterveket, melyek a tantárgyakra vonatkozó tudásanyag 80-90 százalékát központilag meghatározván, 10-20 százalék szabadságot engednek majd az intézményeknek. Azoknak a pedagógusoknak az örömére, akik jobban szeretik, ha meg van mondva nekik fölülről.
Erre mondja Báthory Zoltán, hogy hiába hangoztatják kormányzati oldalról, hogy a NAT érvényben marad, olyan alapvető változásokat visznek végbe rajta, hogy lényegében érvényét veszti: a 6 + 2 + 2 helyett visszajön a 8 + 4, műveltségi területek helyett visszajönnek a tantárgyak, a pedagógus autonómiáját hazavágja a kerettanterv. Ugyanerre mondja Balczó Zoltán (MIÉP, műszaki főiskola), hogy tessék egyenesen beszélni: "Ez a törvénymódosítás messze több, mint a NAT korrekciója. A teljes közoktatás szakaszolását megváltoztatja, a MIÉP pont ezért támogatja."
Negyedik óra: politológia
A kerettantervvel nemcsak az a bibi, hogy Báthory szavaival "felháborítóan fölösleges szintet" képez, hanem az is, hogy úgy fog törvénybe kerülni, hogy nem tudni, pontosan mit is tartalmaz. A jogalkotásról szóló törvény ugyan előírja, hogy a törvényhez kapcsolódó, a benne rejtező ördögöt részletesen leíró rendeleteket a törvénnyel együtt kell beterjeszteni, de az előző kormányzatokhoz hasonlóan a mostani sem tartja be ezt. Sehol nincsenek a kerettantervek, értelemszerűen ugyanott találni az őket tartalmazandó rendeleteket is. Erre mondják a mostani változtatás ellenzői, hogy biankó felhatalmazást kap az oktatási miniszter, és ezt azért már mégsem kéne. Erre felelik a másik oldalon, hogy amikor a NAT bekerült az 1993-as törvénybe, még javában dolgoztak rajta, csak két évvel később lett kész.
Van azonban egy lényeges különbség. A NAT addig nem válhatott jogszabállyá, amíg rá nem bólintott a miniszter szakmai döntéselőkészítő szerve, az Országos Köznevelési Tanács. Amelynek - miként Horn Gábor szokta hangoztatni - az 1993-as törvény előkészítése idején a még azonos, ellenzéki térfélen focizó Horn-Pokorni ék erőfeszítései ellenére sem sikerült vétójogot adatni az MDF-többséggel, ezt csak az MSZP-SZDSZ-koalíció vitte véghez 1996-ban abból a liberális elvből kiindulva, hogy a pedagógus szakma a legfontosabb szakmai kérdésekben erős kontrollt gyakorolhasson az óhatatlanul politikusként tevékenykedő miniszter fölött. ("A Köznevelési Tanács és a Közoktatáspolitikai Tanács a közoktatás szakembereinek és az oktatásügyben érintett társadalmi csoportoknak demokratikusan megválasztott testületei, elfogadhatatlan ezen testületek lefokozása, jogkörük és szerepük csökkentése" - fogalmazott 1995 februárjában a fentebb már idézett Fidesz-papír, nyilván nem a párt oktatási kabinetjét vezető Pokorni Zoltán ellenére; akkor feltehetően épp az SZDSZ vezette tárca szerette volna hátrább szorítani e testületeket.) Máig emlegetik a NAT védelmében, hogy azt még az MDF-kormányzat idején kinevezett Köznevelési Tanács fogadta el. A mostani törvénytervezet megfosztja e testületet egyetértési (tehát vétó-) jogától, s visszaállítja az 1993-as törvényben szereplő, gyengébb véleményezési jogkört. Pokorni Zoltán a parlamentben bejelentette: a Köznevelési Tanács ebbe önként belement.
Ezzel kapcsolatban Hoffman Rózsa, a Köznevelési Tanács alelnöke elmondta, "a tanács nem örömmel, de tudomásul vette, nincs módja megakadályozni, hogy az egyetértési jog véleményezési joggá alakuljon", annyit bírtak elérni, hogy ne pusztán javaslattevő joguk lehessen (a törvénytervezet korábbi változatában ez állt), hanem véleményezési. Hoffman Rózsa szerint egyébként a tanács vétójoga egyrészt kilóg a magyar közigazgatási rendszerből, másrészt e testület tagjai is csak emberek, azaz minden irányba befolyásolhatók, őt megnyugtatja, ha a javaslattevő, véleményező szerep tényleg érvényesül, s helyesli a miniszter jogkörének megnövekedését - ha már egyszer felelős a közoktatásért. (Az ellenzék persze nem bízik eleve a miniszter jó szándékában, javaslatokra nyitott fülében, s ebben egyetért a liberális kritikával Balczó Zoltán, a MIÉP oktatáspolitikai illetékese is.)
Hoffman Rózsa annak idején, bár a NAT-ban megfogalmazott korszerű műveltségi tartalmakat helyesnek tartotta, a szerinte túl tág, túl laza NAT ellen szavazott, hiányolta a valamivel keményebb paraméterek mentén szabályozó közbülső lépcsőt, a kerettantervet, amely a tantervalkotás sajátos szakmájában nem feltétlenül járatos pedagógusokat segíti helyi tantervet kidolgozni. Azt is a NAT hibájának tartotta, hogy noha szerinte is súlyos érv a széles körű funkcionális analfabetizmus az alapképzés négyről hat osztályra való kiterjesztése mellett, ám a NAT és az iskolaszerkezet nem lett összehangolva.
"A mostani kormány úgy döntött, nem az iskolaszerkezetet igazítja a NAT-hoz, hanem a NAT-ot, illetve a tartalmi szabályozást az iskolaszerkezethez" - nevezi józan döntésnek az erőteljesebb központi szabályozás irányába ható változtatást Hoffman Rózsa, aki egyébként az első 8 osztályos középiskola, a budapesti Németh László Gimnázium egykori igazgatójaként meggyőződésből ellenzi, ha egy oktatási rendszer uniformizálni akar, és nagyon fontosnak tartja, hogy megmaradjanak az úgynevezett eltérő tanrendű iskolák, de ezekben is szükségesnek véli a kerettanterveket. A törvényjavaslat nem szüntetné meg az eltérő tanrendű középiskolákat (még szép; viszont - s ezzel még Hoffman Rózsának is vitája van - egyedi engedélyeztetésükkel szubjektív elemet visz a rendszerbe), s nem kötelezi őket 4 évfolyamos képzésre: a 4 évfolyamos középiskolai képzés biztosításának kötelezettségét az önkormányzatokra testálja. Ez egybeesik a PDSZ országos választmányának álláspontjával is: "A 8 + 4-es szerkezet megerősítése azt kívánja, hogy minden tanulónak legyen lehetősége bekapcsolódni a 4 évfolyamos gimnáziumi képzésbe, de ennek nem lehet eszköze a 8 és 6 évfolyamos gimnáziumok kötelezése 4 évfolyamos osztályok indítására."
Ötödik óra: pénzügyek
Ezzel a tanügyi csomaggal lazán meg lehetne tölteni az egész MaNcsot, bírták is volna a kollégák, ha egyetlen n leütése nélkül megússzák pünkösdöt, de hát ez mégsem megy, így a cikk vége felé már csak arra jut hely, hogy vázlatszerűen megemlítsünk néhány fontosabb kérdést, amelyet a törvénymódosítás fölvet.
Itt van mindjárt az oktatás minősége, ami ugyebár a pedagóguson áll vagy bukik. Ezzel kapcsolatosan sok vita lesz még egyrészt a pedagógusok bérezéséről (a mai kormányzat eltörölte a Magyar Bálint által bevezetett minőségi bérpótlékot, nagy piros pontot szerezvén a Pedagógusok Szakszervezeténél, amely ilyen alacsony fizetések mellett mindig elfogadhatatlannak tartotta az erős differenciálást), másrészt az intézményekben folyó munka ellenőrzéséről. Az előző kormányzat - a szocialista ántivilág rossz emlékű, tanfelügyelői rendszere és az MDF-kormányzat által preferált Tankerületi Oktatásügyi Központok (TOK) helyett - az úgynevezett kimeneti szabályozásban gondolkodott, leegyszerűsítve annak a mérésében, hogy mit tudnak bizonyos évfolyamok végén a gyerekek. Most a TOK-hoz hasonló valami tér majd vissza az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont képében, de hogy pontosan mi, azt éppúgy nem tudni, ahogy a kerettantervek részletei sem ismertek. A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete szerint e szervezet jogosultságának csak az intézmények működésének és nevelési-oktatási programjának ellenőrzéséig szabadna terjednie, az egyes pedagógusokig nem.
A sok kritikával fogadott változtatás mellett akad néhány pontja a törvénytervezetnek, amelyet ha fenntartásokkal és módosításokkal, de elfogadhatóbbnak találnak a bírálók is. Ilyen például, hogy a jelenlegi 80-ról 90 százalékra emelik azt a számítási arányt, amelynek alapján az önkormányzatok az iskolák fenntartására szóló normatív támogatást kapják a központi költségvetésből - ellenzéki vélemények szerint ebben is rejlik valami csapda, nem lesz az a pénz annyival több, de ezekbe a financiális részletekbe már tényleg nem mászunk bele.
Elsőre szintén jól hangzik az oktatási ombudsman intézményének felállítása - a kritikák szerint azonban e funkciót tökéletesen ellátja az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, másrészt pedig ha már önálló oktatási ombudsmanról beszélünk, az nehogy már a miniszter alá tartozzon.
Hatodik óra: közgazdaságtan
Annak, hogy a javaslat kimondja, "általános iskolában felvételi vizsga nem szervezhető", csak üdvös hatása lehet. Az viszont ugyanilyen biztos, hogy a törvénymódosítás legvitatottabb része, a NAT annulálása/továbbfejlesztése (nem kívánt rész törlendő) alaposan oldalba billenti a pedagógusképzést és a tankönyvkiadást. A tanítóképző főiskolák a NAT-nak megfelelően átálltak a 6 évfolyamos általános iskolai követelményekre felkészítő tanítóképzésre, a tanárképző főiskolák is bevezettek a NAT-ban megjelenő új tárgyakat, történtek kisebb változások a tanárképző egyetemeken is, a pedagógus-továbbképzési programok viszont egyértelműen igazodtak a NAT-hoz. Most majd igazodhatnak vissza. És kezdhet újra alkalmazkodni a tankönyvbiznisz is, amely logikus módon ráált a NAT-kompatíbilis művekre (kezdődött mindez magával a Nemzeti Alaptantervvel, melyet a Művelődési és Közoktatási Minisztérium megbízásából a Korona Kiadó jelentetett meg 1995-ben, még az előtt, hogy egyik vezetője, Szalainé Kuncze Magdolna összeveszett volna társával, Vilhelm Józseffel, új kiadót alapított, majd a két cég egy irodalomtankönyv megjelentetése fölött vitába keveredett, amelyet Magyar Bálint miniszter - jogerős bírósági ítélet szerint - jogszabálysértő határozattal döntött el, és akkor a kiadók neve körüli jogvitáról meg a házkutatásokról nem is szóltunk; de ez itt mellékszál). Most majd fektethetik energiájukat, pénzüket kerettanterv-kompatíbilis művek írásába, kiadásába, a NAT-os darabokat pedig raktározhatják, hátha egy más eredményt hozó parlamenti választás után újabb oktatáspolitikai fordulat áll elő.
Szőnyei Tamás
