Az ország különböző részeiről kaptunk információt tanároktól arról, hogy az elmúlt évekkel ellentétben változott az oktatás területén a minden év október 1-je és 19-e között kitöltendő egyik statisztikai táblázat. Ennek lényege: a 2022-ig készített októberi statisztika is alkalmas volt arra, hogy a pedagógushiányról reális képet lehessen kapni. Ennek az a magyarázata, hogy az érintett statisztikai táblában nem csak a pedagógus álláshelyek számát kellett megadni, hanem az ebből betöltetlen álláshelyek számát is. Az idén azonban a második cellát egyszerűen kivették onnan. Mint köztudomású, az elmúlt hetekben és hónapokban éles vita alaklt ki a kormány és a pedagógus szakszervezetek között arról, hogy voltaképpen hányan hiányoznak a közoktatásból. Ezzel a „bűvészmutatvánnyal” viszont nem lesz adat arról, hogy egy-egy oktatási intézményben mennyi a betöltetlen álláshely, így viszont az idei évben az országos helyzetre sem lehet majd megmondani, hogy hány betöltetlen pedagógus álláshely van a közoktatásban.
Nevük mellőzését kérő tanárok érdeklődésünkre elmondták, az intézményvezetők által kitöltött statisztikákról van szó, amelyet minden tanév megkezdése után a második hónapban küldenek el fenntartóiknak, a tankerületeknek. S ahogy az előbbi posztból is kiderült, ez az előző évig reális képet mutatott, mert abban feltüntethették a betöltetlen álláshelyek számát is. A betöltetlen álláshelyek nem azt jelentették, hogy emiatt elmaradtak az órák vagy a különböző szaktantárgyak foglalkozásait nem tartották meg. Erre jellemzően óraadókat fogadtak, vagy megbízási szerződéssel foglalkoztattak kollégákat, esetleg nyugdíjas tanárokat hívtak vissza részmunkaidőre. Ám ettől még betöltetlen volt az álláshely, hiszen az órákat nem teljes munkaidőben és státuszban foglalkoztatott tanár tartotta meg.
A helyzet még ennél is kacifántosabb egy kicsit. Több intézményvezető egybehangzóan elmondta, bármilyen furcsa és abszurd, nem tudják, hogy az általuk vezetett intézményben mekkora az engedélyezett álláshelyek száma. Ezt az adatot, mint féltve őrzött kincset a tankerületek őrzik, s informális hatalmukat is fitogtatva saját, érintett intézményeiknek sem adják ki, nem közlik velük. Ezt a végletekig központosított rendszerben azért tehetik meg, mert a tankerülethez tartozó összes intézmény munkáltatója egy személyben a tankerület vezetője.
„Ha szarkasztikusan akarnék fogalmazni, akkor az előző évekkel ellentétben elegánsan kivették annak az adatnak a kitöltését, hogy hány betöltetlen álláshely van az adott intézményben. Így pedig, ha jókora trükkel vagy csalással – mindenki nevezze úgy, ahogy akarja –, eltüntetik ezt a fontos adatot. Egyszersmind a statisztikai csalás fegyverével próbálnak meg végső érvet találni az oktatásnak arra a nagyon fontos vitapontjára, hogy valójában van-e, s ha igen, mekkora a tanárhiány ma Magyarországon” – mondta egy dunántúli intézményvezető portálunknak.
Két héttel ezelőtt hírül adtuk, hogy a legnagyobb szakmai érdekvédelmi szervezet, a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) szerint több mint 34 ezer tanár hiányzik az oktatásból. Ugyanannek a tanárszakszervezetnek az elnöke, Totyik Tamás úgy nyilatkozott lapunknak még augusztus második felében, tehát a tanévkezdés előtt, hogy várhatóan öt-hatezer pedagógus távozhat a közoktatásból.
Rétvári Bence belügyminisztériumi államtitkár az utóbbi hetekben többször nyilatkozott a tanárhiányt illetően. Szeptember közepén azt válaszolta egy LMP-s képviselő írásbeli kérdésére, hogy nincs pedagógushiány. A múlt héten az ATV-ben úgy fogalmazott, e hét közepén lehet megállapítani, hányan adták be összesen a felmondásukat. Hozzátette, a pályát elhagyó pedagógusok száma jelenleg százalékos arányban sem fejezhető ki.
A statisztikai trükk vagy csalás témaköre kapcsán több tanár beszélt a Narancs.hu-nak a tanárokat érintő státusztörvényben rögzített, nemrég lejárt határidőről is. Korábban többször megírtuk, hogy szeptember 15-29-e között kellett jelezni, a pedagógusoknak, ha nem kívánnak az új státuszban dolgozni, ez esetben a jogviszonyuk megszűnik. Általános tapasztalat a vidéki Magyarországon, hogy más hasonló munkahely hiánya, így alapvetően mindennapi egzisztenciális félelmek miatt nagyon kevesen „választották”, hogy nem írják alá az új szerződésüket. A fővárosban és annak kiterjedt agglomerációjában némiképp más a helyzet. (Erre Totyik Tamás is utalt a már említett interjúban.) Ám néhány alföldi és dunántúli tankerület biztosra akart menni; voltak olyanok, ahol egyenként hívták be a tanárokat, s – minimum fenyegetéssel – felérően azt helyezték kilátásba, ha nem írják alá a szerződésüket, akkor azzal kell számolniuk, hogy hosszú évekre előre az egész térségben nem fognak tanári állást kapni. Ez az „érv” sok esetben hatott.
A statisztikai táblázat betöltetlen álláshelyek miatti változása kapcsán a Klebelsberg Központhoz fordultunk kérdéseinkkel; amint megérkezik a válasz, közreadjuk.
FRISSÍTÉS
„A kérdésben szereplő adatbázist nem a Klebelsberg Központ kezeli, ezért illetékesség hiányában nem tud nyilatkozni” – válaszolta felvetésünkre a Klebelsberg Központ Stratégiai és Kommunikációs Főosztálya.
Írtunk az Oktatási Hivatalnak is, ahonnan ezt a választ kaptuk: „Tájékoztatjuk, hogy a kérdés jogszabályalkotói hatáskörbe tartozik; benne az Oktatási Hivatal nem illetékes.”
