Interjú

„Naiv nem vagyok, idealista igen”

Jámbor András, a Szikra Mozgalom elnöke, a Párbeszéd országgyűlési képviselője

Belpol

Kiengedték az előzetesből a Szikra aktivistáját, akit erőszakos bűncselekménnyel gyanúsít a rendőrség. A mozgalom reméli, hamarosan megdől a gyanúsítás is, kérdés, mit lehet kezdeni az ügyet kezelő propagandasajtóval. És mit lehet tenni ellenzéki mozgalmárként az utcán? És a parlamentben?

Magyar Narancs: Egy héttel ezelőtt engedték ki az előzetes letartóztatásból a Szikra Mozgalom egyik aktivistáját a rendőrök, akit továbbra is azzal gyanúsítanak, hogy részt vett több ember ellen elkövetett, brutális támadásban. A támadásokat a rendőrség szerint szélsőjobboldali személyek ellen indították, akik az 1945-ös budai kitörést akarták megünnepelni (lásd erről keretes írásunkat). Hogyan került az aktivista a rendőrség radarjára?

Jámbor András: Mi is csak azt tudjuk, ami a sajtóban megjelent, vagyis az aktivistánk lájkolt egy bejegyzést a Facebookon, illetve a ruhája hasonló volt, mint az egyik támadásban részt vevő egyén ruhája. A nyomozó hatóság ebből vezette le a megalapozott gyanút, s ennek alapján őt előállították, majd előzetes letartóztatásba helyezték. A napokban megszüntették ezt a kényszerintézkedést, mert a felmerült új bizonyítékok után az ügyészség nem tartja szükségesnek. Reméljük, nemsokára megszüntetik majd a gyanúsítást is, és kiderül mindenki számára, hogy rossz.

MN: De hogyan került ő a rendőrség látóterébe? Korábban részt vett tüntetéseken, begyűjtötte a rendőrség, mert rálépett az aszfaltra?

JA: Ezt tőlük, az eljáró hatóságoktól kell megkérdezni. De nem szabad összemosni az antifasizmussal azt a fajta erőszakos cselekményt, amit itt magyar és külföldi állampolgárok ellen elkövettek. Ezeket a cselekedeteket mi is elítéljük. Az a tüntetés, amelyik a Várban zajlott a kitörés napi megemlékezés örvén, nem kapott engedélyt – ahol egyébként arra emlékeznek emberek, hogy golyófogóként használta a magyar katonákat a náci Németország hadügyi vezetése. Ezzel szemben az ellentüntetés bejelentett, jogszerű demonstráció volt, amelynek nincs köze ahhoz az eseménysorhoz, ami Budapest utcáin megvalósult. A kormánypropaganda most azzal próbálkozik, hogy ezeket összemossa. Az a legabszurdabb, hogy a Magyar Nemzetben jelennek meg olyan írások, hogy az antifasizmus elítélendő dolog – abban a Magyar Nemzetben, amelyet Pethő Sándor annak idején antifasiszta lapként alapított meg. Márai Sándortól Tamás Gáspár Miklósig, vagy akár mondhatjuk Bajcsy-Zsilinszky Endrét is, a magyar antifasizmus hagyományai nem arról szólnak, amit itt most a kormánypropaganda magyarázni próbál.

MN: A kormánypropaganda kommunikációjában szó szerint nem az antifasizmus a probléma, pont azt mondják, hogy az antifa mint szélsőbaloldali, furcsa eszközöket is alkalmazó és nehezen körvonalazható csoport mossa össze a saját tevékenységét az egyébként abszolút támogatandó antifasizmussal.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.