Interjú

„Naiv nem vagyok, idealista igen”

Jámbor András, a Szikra Mozgalom elnöke, a Párbeszéd országgyűlési képviselője

Belpol

Kiengedték az előzetesből a Szikra aktivistáját, akit erőszakos bűncselekménnyel gyanúsít a rendőrség. A mozgalom reméli, hamarosan megdől a gyanúsítás is, kérdés, mit lehet kezdeni az ügyet kezelő propagandasajtóval. És mit lehet tenni ellenzéki mozgalmárként az utcán? És a parlamentben?

Magyar Narancs: Egy héttel ezelőtt engedték ki az előzetes letartóztatásból a Szikra Mozgalom egyik aktivistáját a rendőrök, akit továbbra is azzal gyanúsítanak, hogy részt vett több ember ellen elkövetett, brutális támadásban. A támadásokat a rendőrség szerint szélsőjobboldali személyek ellen indították, akik az 1945-ös budai kitörést akarták megünnepelni (lásd erről keretes írásunkat). Hogyan került az aktivista a rendőrség radarjára?

Jámbor András: Mi is csak azt tudjuk, ami a sajtóban megjelent, vagyis az aktivistánk lájkolt egy bejegyzést a Facebookon, illetve a ruhája hasonló volt, mint az egyik támadásban részt vevő egyén ruhája. A nyomozó hatóság ebből vezette le a megalapozott gyanút, s ennek alapján őt előállították, majd előzetes letartóztatásba helyezték. A napokban megszüntették ezt a kényszerintézkedést, mert a felmerült új bizonyítékok után az ügyészség nem tartja szükségesnek. Reméljük, nemsokára megszüntetik majd a gyanúsítást is, és kiderül mindenki számára, hogy rossz.

MN: De hogyan került ő a rendőrség látóterébe? Korábban részt vett tüntetéseken, begyűjtötte a rendőrség, mert rálépett az aszfaltra?

JA: Ezt tőlük, az eljáró hatóságoktól kell megkérdezni. De nem szabad összemosni az antifasizmussal azt a fajta erőszakos cselekményt, amit itt magyar és külföldi állampolgárok ellen elkövettek. Ezeket a cselekedeteket mi is elítéljük. Az a tüntetés, amelyik a Várban zajlott a kitörés napi megemlékezés örvén, nem kapott engedélyt – ahol egyébként arra emlékeznek emberek, hogy golyófogóként használta a magyar katonákat a náci Németország hadügyi vezetése. Ezzel szemben az ellentüntetés bejelentett, jogszerű demonstráció volt, amelynek nincs köze ahhoz az eseménysorhoz, ami Budapest utcáin megvalósult. A kormánypropaganda most azzal próbálkozik, hogy ezeket összemossa. Az a legabszurdabb, hogy a Magyar Nemzetben jelennek meg olyan írások, hogy az antifasizmus elítélendő dolog – abban a Magyar Nemzetben, amelyet Pethő Sándor annak idején antifasiszta lapként alapított meg. Márai Sándortól Tamás Gáspár Miklósig, vagy akár mondhatjuk Bajcsy-Zsilinszky Endrét is, a magyar antifasizmus hagyományai nem arról szólnak, amit itt most a kormánypropaganda magyarázni próbál.

MN: A kormánypropaganda kommunikációjában szó szerint nem az antifasizmus a probléma, pont azt mondják, hogy az antifa mint szélsőbaloldali, furcsa eszközöket is alkalmazó és nehezen körvonalazható csoport mossa össze a saját tevékenységét az egyébként abszolút támogatandó antifasizmussal.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)