Alánok, kovácsok, diplomaták - A Magyar Művészeti Akadémia nemzetközi missziója

  • Hamvay Péter
  • 2015.02.21 19:40

Belpol

Bemutatjuk, hogyan szállítja a szinte kormányhivatalként működő MMA a külügynek a hivatalos magyar kultúrát, miközben saját tagjait tolja előtérbe a legtöbbször tisztán protokolláris eseményeken.

„Az önmagunkból való kilépés és körültekintés saját magunk meghatározása szempontjából is elengedhetetlen. A könyvtárban nemcsak a mi akadémiai tagjaink könyveinek kell meglenniük, hanem a művészeti területek nemzetközi áttekintését segítő köteteknek. E nélkül nem fog kialakulni az az öntudat, hogy a Magyar Művészeti Akadémia tagjaként beletartozunk az európai kultúrába.” Ezt Keserü Katalin művészettörténész, az MMA tagja mondta a szervezet őszi közgyűlésén, ahol tiltakozásul lemondott alelnöki jelöléséről, és azt is szóvá tette, hogy saját tagozatának 2015-ben egyetlen nemzetközi projektje egy kovácstalálkozó lesz (erről bővebben lásd a magyarnarancs.hu cikkét: MMA-közgyűlés: Gyümölcsszedéstől kovács­találkozóig). Arra voltunk kíváncsiak, hogy a 2011 óta mintegy 20 milliárd forinttal, valamint a felújított Pesti Vigadóval, a budai Hild-villával és egy Andrássy úti palotával (az egykori ­MÚOSZ-székházzal) kistafírozott MMA nemzetközi aktivitása mekkora volt eddig.

fekete György és az első székely bélyeg

Fekete György és az első székely bélyeg

Fotó: MTI

Az akadémia által rendelkezésünkre bocsátott és a máshonnan beszerezhető, nyilvános dokumentumok áttekintése után úgy tűnik, hogy a köztestületi státusz megszerzése és a kiemelt támogatás folyósításának kezdete óta saját kezdeményezésű külföldi programja alig volt az MMA-nak. Alig tudott vagy akart saját nemzetközi csatornákat kiépíteni, a nem túl intenzív külföldi aktivitás java a külügy és a Balassi Intézet bábáskodása mellett jött létre. Programjainak nagy része formális, a diplomáciai reprezentáció része. Költéseik nehezen követhetők, de az világos, hogy a tagság itt is jól jár.

Diplomáciai küldetés

Az MMA elnöksége 2012. június 26-i ülésén fogadta el a köztestület nemzetközi stratégiáját. A két és fél oldalas (!) dokumentum azonban hosszú távú elképzelések helyett néhány konkrét feladatot tartalmaz csupán a következő évre, évekre. A regionális, határon túli magyar területekkel való kapcsolattartásban három lehetőséget említ a dokumentum, ebből kettő diplomáciai esemény. A 18 országot tömörítő Közép-európai Kezdeményezés 2013-as magyar elnökségével kapcsolatban megjegyezték: „Vállalhatná az MMA kísérőrendezvények vagy más, kisebb művészeti bemutatkozással összekötött diplomáciai események lebonyolítását a Pesti Vigadóban.”
A visegrádi országok 2013 júniusától 2014 júliusáig tartó magyar elnökségének alkalmából pedig „a Pesti Vigadó adhatna helyszínt egyes konferenciák, kerekasztal-beszélgetések megrendezésére, különös tekintettel a kulturális témájú megbeszélésekre”. Létre is hozott az MMA egy „saját tulajdonú” kiállítást, amely a V4 működését mutatja be, és amit a külügyminisztérium segít­ségével egyebek mellett Szentpéterváron, Santiago de Chilében, Fokvárosban, Pretoriában, Buenos Airesben és Mexikóvárosban is bemutattak, nyilván a helyi követségeken. A kiállításokról nem találtunk az MMA könyvtárában semmilyen dokumentumot. Látogatottsági adatokat sem ezekről, sem más programokról nem kaptunk.

Máskor magától a külügytől érkezett felkérés, például „a moldáviai magyar diplomáciai testület kezdeményezésére idén tavasszal és ősszel bemutatkozó tárlatot” terveznek a Moldáviai Nemzeti Szépművé­szeti Múzeumba, illetve moldáv művészeket hívnak meg Budapestre. Így jutott el a szkopjei nagykövet meghívására Kucsera Tamás Gergely főtitkár és küldöttsége Macedóniába, ahol a Hamza Gyűjtemény és a Jász Galéria fotókiállítását nyitotta meg, amelynek „részét képezték a Külügyminisztérium angol nyelvű Liszt Ferenc-, Bartók Béla- és Kodály Zoltán-portrékiállításai”. A tavalyi nemzetközi szereplés egyik csúcspontja – legalábbis Fekete György elnök őszi közgyűlésen elmondott beszéde szerint – egy ízig-vérig protokolláris esemény, az UNESCO párizsi székházában bemutatott Hagyomány és lelemény című kiállítás és az itt adott koncert volt. Emellett sikeresen rákapcsolódtak a Magyarország díszvendégségével megrendezett Hirosimai Nemzetközi Animációs Filmfesztiválra, ahová három akadémikust sikerült kijuttatni. Támogattak egy vonatkozó kiadványt is, ami azonban nem volt fellelhető a könyvtárukban.

Talán csak a Kassa Európa Kulturális Fővárosa programba kapcsolódtak be saját kezdeményezésre. „Ennek nyomán az akadémia számos civil és művészeti szervezettel kapcsolatba került, így a magyar nyelvű Thália Színházzal és a Kassai Kelet-szlovákiai Mú­zeummal, és a számos, kisebb magyar kulturális programot szervező Rovás Akadémiával” – közölte a Naranccsal az MMA. Ez utóbbit a Rovás Akadémia vezetője, Szabó Ottó is megerősítette: „Prutkay Péter, Stefanovits Péter és Haris László MMA-tagok kiállításának leszállítására, installálására, bontására és a terembérletre kért összeggel támogattak minket, aminek köszönhetően több saját programunkat is meg tudtuk valósítani.” A Kelet-szlovákiai Múzeumban január 25-én zárt az Orbis Pictus – Tükrök a világról című tárlat, amely a Magyar Művészeti Akadémia tagjainak munkáiból válogatott. A fentiek költségeiről lapzártánkig nem adott információt az MMA.

Római vakáció

Az MMA bekapcsolódott a Magyar–Olasz Kulturális Évad rendezvényeibe is. A külügy jó partnert talált az MMA-ban, amely tucatnyi programmal emelte az eseménysorozat fényét. Az Olasz Intézettel közösen Magyar írók Olaszországban címmel rendeztek konferen­ciát, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségével együttműködve Pentatónia – Magyar ruhák tárlata címmel a milánói történeti múzeumba vittek kiállítást. A római Magyar Akadémián valósult meg Az idő lát­képei című tárlat három jeles MMA-tag, Jankovics Marcell, Gyulai Líviusz és Orosz István mintegy harminc grafikájával.

Az olasz kapcsolatokhoz kötődik az a minden elemében jellemző történet, ahogy az MMA közelebb került néhány ösztöndíjas helyhez. 2012 júniusában papírra vetett nemzetközi stratégiájukban kitérnek a nagy múltú Római Magyar Akadémia képzőművészeti ösztöndíjaira, amely 30 vagy 60 nap római tartózkodást és az idei kiírás szerint maximum 656, illetve 833 ezer forint alkotói támogatást jelent. Az MMA stratégiája észrevételezte, hogy a „Magyar Ösztöndíj Bizottság a pályázatokat elbíráló testület”, ezért javasolta, hogy „az MMA – jogszabály-módosítást követően – delegáljon tagot a Magyar Ösztöndíj Bizottságba”. Mégpedig azért, hogy az intézetben „ismét értékes, színvonalas művek szülessenek”. Ez a nemes elképzelés még abban az évben, a kormány 407/2012. számú, „a Magyar Művészeti Akadémia kultúrstratégiai szerepének megerősítéséről” szóló rendeletében testet öltött. Azóta a Magyar Ösztöndíj Bizottság 10 tagja közül egyet immár a testület delegál. Erre a rendelet szerint a következő év, vagyis 2013. január 31-ével sor is kerülhetett, Dévényi Sándor építész valószínűleg már ekkor elfoglalta a pozíciót. A pontos időpontot az MMA sajtóosztálya nem tudta megmondani.

Az MMA külföldi aktivitásának fő irányát a Balassi Intézet által összefogott külföldi magyar kulturális intézetek képezték és képezik mai is, bár Hammerstein Judit, a Balassi új főigazgatója a Narancsnak elárulta: jelenleg nincs formális együttműködés az MMA-val. Továbbra is nyitottak viszont a közös programokra, és a testület mecénási szerepére is számítanak.

„A Balassi Intézettel történt elvi együttműködési megállapodás szerint a Collegium Hungaricumok (valójában a magyar kulturális intézetek – H. P.) éves programjaihoz illeszkedve, azokba beépülve, az MMA felajánlhatná a közös kiállítások, hangversenyek (esetleg egymást is kiegészítő) rendezvények megszervezését” – fogalmazták meg elképzeléseiket már 2012-ben. Nem a levegőbe beszéltek. Az olasz évad számos eseménye mellett kijutottak a Pozsonyi Magyar Hétre, ahol a záró koncertet az MMA-tag Záborszky Kálmán vezetésével a Zuglói Filharmónia celebrálhatta. Az akadémia közlése szerint szintén a Balassi Intézet segítségével jutott el „a Vigadóban megrendezett Makovecz-kiállítás Berlinbe és Belgrádba”. Valójában arról volt szó, hogy sikerült Makovecz 50 szabadkézi rajzát bemutatni a berlini műszaki egyetem (TU) építészeti múzeumában. Belgrádban 30 rajz volt látható, de ott nem sikerült helyi szakmai intézményben, közös szervezésben megvalósítani a kiállítást, így meg kellett elégedni a magyar kulturális intézet galériájával. Meg sem próbálták Makovecz életművét megmérni egy külföldi kurátor bevonásával, mindkét kiállítást a mester egy-egy tanítványa – a berlinit Csernyus Lőrinc, a belgrádit Turi Attila – rendezte. Idén a Lendvai Művelődési Házba szervezett kiállításon folytatódik az MMA alapítójának megismertetése a világgal. A Balassi Intézet közlése szerint a berlini és a belgrádi Makovecz-kiállítás költségeit nagyobb részben közvetlenül az MMA finanszírozta, de hogy a többi esetben hogyan osztották meg a költségeket, arról nem kaptunk választ egyik féltől sem.

Ferencz Győzőt, a Magyar Tudományos Akadémia önálló társult intézménye, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia főtitkárát is megkérdeztük, milyen az ő nemzet­közi stratégiájuk. Mint mondta, nekik meg sem fordult a fejükben, hogy diplomáciai vagy kultúrdiplomáciai csatornákat használjanak, mert szerinte nem ez a feladatuk. Ehelyett a világ más művészeti akadémiáival igyekeztek kapcsolatokat kiépíteni, de a 11-12 millió forintos éves támogatásból nem telik a nemzetközi tagdíjakra, konferenciákra, utazásokra, illetve a partnerek meghívására. A külföldi művészeti akadémiai kapcsolatokat a jelenlegi helyzetben mégis kiemelten fontosnak tartják, és szűkös kereteik ellenére is fejleszteni próbálják. Ennek vannak a nyilvánosság számára is látható jelei, ilyen például a minden év szeptemberében megrendezett Seamus Heaney-emlékbeszéd, amelyre tavaly és idén is nemzetközi hírű ír költőket hívtak meg.

Az MMA, bár forrása lenne rá, nem említett külföldi akadémiákkal közösen létreho­zott projekteket. Nemzetközi stratégiájukban ugyanakkor szerepel, hogy szeretnének tag­jaivá válni az Union Académique Internatio­nale-nak, az Akadémiák Nemzetközi Szervezetének. A brüsszeli székhelyű UAI olyan nem­zeti akadémiákat egyesít, amelyek főként humán-, illetve társadalomtudományi tevékenységgel foglalkoznak. Az MTA rendes tagja a szervezetnek. Azt az MMA is látja ugyanakkor, hogy a „bölcsészeti, filológiai profilú akadé­miák közé az MMA-nak igen nehéz lenne betagozódnia”. Így legfeljebb a megfigyelői státuszt célozza meg.

Vlagyikavkaz visszavár

A köztestület könyvtárában kikértük az MMA külföldi szerepléseiről szóló katalógusokat. Az összes külföldi tárlatról csupán három katalógust őriznek. Az UNESCO székházában megesett kiállításról még szerepelnek magyar szerzők tanulmányai három nyelven, az indiai és a szlovákiai kiállításról készült kiadvány inkább csak egy rövid bevezetővel ellátott képes album. Asztalunkra tették viszont a 2011-ben botrányt keltő, a pekingi Szépművészeti Múzeumban megvalósult kiállítás katalógusát. Bár az akkor még nem köztestület MMA is közreműködött a kiállításban, azt részben állami pénzből egy magángaléria, a Forrás Galéria szervezte Szőcs Géza akkori kulturális államtitkár bábáskodása mellett. A Forrás Galériával, melynek számos MMA-s művész az ügyfele, most is virágzóak a kapcsolataik, tavaly áprilisban az észak-oszétiai Vlagyikavkazban Magyarok, alánok, jászok címmel rendeztek együtt tárlatot. 2013-ban egy indiai kiállítás-sorozatuk is volt, amit Orbán Viktor diplomáciai útjához igazítottak.

Az MMA oroszlánrészt vállalt a 2014 májusában tartott XII. Nemzetközi és Országos Kovácsművészeti Konferencia, Komplex Kiállítás és Népművészeti Bemutató előkészítésében is. Még ennél is fontosabb lesz talán a Milánói Világkiállításon való részvétel, a magyar szereplés zökkenőmentességéről ismét csak Szőcs Géza gondoskodik. Az MMA nagy örömmel közölte a Naranccsal, hogy az MTA irányítása alatt létrejött Fény Nemzetközi Éve Programbizottság munkájába is meghívást kaptak.

Neked ajánljuk