Megbénított önkormányzat Orosházán (is)

Állandósult betartás

Belpol

Az októberi váltás óta sem alpolgármestert, sem bizottságokat nem sikerült választani Orosházán. Nincs megegyezés a szervezeti és működési szabályzat kapcsán sem. Az alaphelyzet máshonnan is ismerős: az ellenzéki polgármester mögött nincs testületi többség.

Orosházán hagyománya van annak, hogy az önkormányzati választáson az ellenzék nem tud megegyezni a közös indulásban. 2019-ben ezért győzhetett újra polgármesterként Dávid Zoltán (Fidesz–KDNP) mindössze 154 voks különbséggel úgy, hogy a két ellenzéki induló együttes szavazatszáma messze túlszárnyalta a nyertesét. Ennek ellenére a 2024-es helyhatósági választáson az ellenzék újból külön próbálkozott a munkája eredménytelensége és sorozatos pályázati balhéi (lásd: Fekete vonat, Magyar Narancs, 2023. február 15.) miatt gyenge reputációval rendelkező fideszes városvezető legyűrésével. Ráadásul a két orosházi ellenzéki csoport – a Válaszd Orosházát!–DK–Momentum–MSZP–Párbeszéd–Zöldek és a Közösen Orosháza Városáért – egymást jelentette fel a helyi választási bizottságnál a kampányszabályok megsértésének vádjával. A Közösen Orosháza Városáért szervezet polgármesterjelöltje a helyben jól ismert, de ellenzékiként az elmúlt választások mindegyikét elbukó Szabó Ervin volt, aki mögött ezúttal szerényebb mértékű összefogás állt össze. Az ellenzék másik ága új szereplőt, a 2019 óta önkormányzati képviselőként ténykedő biztosítási szakembert, Raffai Jánost jelölte a városvezetői posztra.

Előjáték

Június 9-én Raffai János az összes szavazat alig 36 százalékával előzte meg a kormánypárti Dávid Zoltánt, ráadásul úgy, hogy csak a számlálás legvégén billent a javára a mérleg. A képviselő-testületi választás hasonlóan szoros eredményt hozott.

A 14 fős grémiumban 6 hely jutott a Fidesz–KDNP-nek, 5 – Raffait is beleértve – a sokszereplős jelölőszervezetnek, 2 a Szabó Ervin-féle Közösen Orosháza Városáért csoportnak, míg 1 a Mi Hazánknak. A testület eredetileg 15 fős, de Raffai nemcsak a városvezetői címet nyerte el, hanem az egyéni körzetében is győzött. A kétszeres győzelem miatti veszteséggel furcsa helyzet alakult ki az önkormányzati testületben.

Az alakuló ülést október 11-én tartották, amelyen Raffai a város lecsúszásának megakadályozásáról és az elvándorlás megállításáról beszélt, továbbá fordulópontnak nevezte a kezdődő önkormányzati ciklust. A valóság kijózanító volt: a képviselőknek a napirendi pontokban sem sikerült megegyezni, így nem választottak sem alpolgármestert, sem bizottságokat, nem fogadták el a képviselő-testület működését meghatározó szmsz-t és nem állapították meg a polgármester tiszteletdíját sem – ez utóbbit amúgy mindmáig sem, így az ellenzéki városvezető két hónapja fizetség nélkül dolgozik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.