Kultúrharc könyvek ellen

Amerikából bejön a zene

Belpol

A „politikai korrektség” meg a „genderterror” baloldali-liberális ármány, amely súlyosan korlátozza a szólás és a gondolat szabadságát – állítja a jobboldal. Ám az Egyesült Államokban épp a szélsőséges konzervatívok tiltanak be könyveket, szobrokat, kifejezéseket. Mint a legtöbb republikánus toposzt, a Fidesz ezt is átvette, s épp a napokban futott neki megint a gyakorlatba való átültetésének.

„Amióta élek, nem volt kitéve még ekkora fenyegetésnek a nyugati országokban a véleménynyilvánítás és a publikálás szabadsága” – mondta idén májusban Salman Rushdie indiai születésű brit-amerikai író, bírálva azokat a kiadókat, amelyek a politikai korrektségre, mai érzékenységekre hivatkozva több évtizedes olvasmányokat, egyebek közt Roald Dahl és Ian Fleming regényeit is cenzúrázzák. Rushdie szavait minden oldal felkapta: a felvilágosultabb azért, mert mégiscsak olyan ember látja baloldalról veszélyben a szólásszabadságot, akit nem sokkal korábban épp a szabad véleménye miatt akartak megölni radikális iszlamisták, a konzervatív részleg pedig igazolva érezte saját küzdelmét, amiért egy „nem közülük való” is „elismerte”, mekkora károkat okoznak a woke, a political correctness (pc) és az egyéb divatos mozgalmak.

Rushdie kritikája nem alaptalan. Az idén nagy felháborodást keltett, hogy Dahl gyerekkönyveinek kiadója megváltoztatott néhány – a testsúlyra, a mentális egészségre, a nemre és az etnikai hovatartozásra vonatkozó – szövegrészletet. A Puffin Books a „modern” olvasók számára igyekezett „elfogadhatóbbá” tenni a Charlie és a csokoládégyár, valamint a Matilda című könyveket, hogy „Dahl csodálatos történeteit és karaktereit ma is minden gyerek élvezhesse”.

Hasonló botrány kerekedett Agatha Christie klasszikusai miatt is: eltávolítanak pár sértő kifejezést az új kiadásokból, különös tekintettel az olyasfajta részekre, mint például amikor a gyarmatokra utazó szembesül az „indiaiak vakítóan fehér fogaival”. Érdekes, hogy Agatha Christie igen korán belefutott e problémába, hiszen a Ten Little Niggers című könyve az Egyesült Államokban már 1940-ben is csak And Then There Were None címmel jelenhetett meg, mivel az ottani kiadó elképzelhetetlennek tartotta a „nigger” szó nyilvános használatát. Nagy-Britanniában 1980-tól fut ezen a címen, Magyarországon a 2020-as újrakiadás óta nem Tíz kicsi néger a címe, hanem Mert többen nincsenek. Jellemző módon 1980-ban nem lett különösebb visszhangja, hogy a brit kiadó átírt egy sértő hangzású címet, azóta pedig mindkét variáns a kánon része.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Az Amerika–EU-vámalku tovább nyomhatja a magyar gazdaságot

Noha sikerült megfelezni az EU-t fenyegető amerikai vám mértékét, a 15 százalékos általános teher meglehetősen súlyos csapást mérhet az európai gazdaságokra, így a magyarra is. A magyar kormány szerint Orbán Viktor persze jobb megállapodást kötött volna, de a megegyezés az orosz gázimportra is hatással lehet. 

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.