Kultúrharc könyvek ellen

Amerikából bejön a zene

Belpol

A „politikai korrektség” meg a „genderterror” baloldali-liberális ármány, amely súlyosan korlátozza a szólás és a gondolat szabadságát – állítja a jobboldal. Ám az Egyesült Államokban épp a szélsőséges konzervatívok tiltanak be könyveket, szobrokat, kifejezéseket. Mint a legtöbb republikánus toposzt, a Fidesz ezt is átvette, s épp a napokban futott neki megint a gyakorlatba való átültetésének.

„Amióta élek, nem volt kitéve még ekkora fenyegetésnek a nyugati országokban a véleménynyilvánítás és a publikálás szabadsága” – mondta idén májusban Salman Rushdie indiai születésű brit-amerikai író, bírálva azokat a kiadókat, amelyek a politikai korrektségre, mai érzékenységekre hivatkozva több évtizedes olvasmányokat, egyebek közt Roald Dahl és Ian Fleming regényeit is cenzúrázzák. Rushdie szavait minden oldal felkapta: a felvilágosultabb azért, mert mégiscsak olyan ember látja baloldalról veszélyben a szólásszabadságot, akit nem sokkal korábban épp a szabad véleménye miatt akartak megölni radikális iszlamisták, a konzervatív részleg pedig igazolva érezte saját küzdelmét, amiért egy „nem közülük való” is „elismerte”, mekkora károkat okoznak a woke, a political correctness (pc) és az egyéb divatos mozgalmak.

Rushdie kritikája nem alaptalan. Az idén nagy felháborodást keltett, hogy Dahl gyerekkönyveinek kiadója megváltoztatott néhány – a testsúlyra, a mentális egészségre, a nemre és az etnikai hovatartozásra vonatkozó – szövegrészletet. A Puffin Books a „modern” olvasók számára igyekezett „elfogadhatóbbá” tenni a Charlie és a csokoládégyár, valamint a Matilda című könyveket, hogy „Dahl csodálatos történeteit és karaktereit ma is minden gyerek élvezhesse”.

Hasonló botrány kerekedett Agatha Christie klasszikusai miatt is: eltávolítanak pár sértő kifejezést az új kiadásokból, különös tekintettel az olyasfajta részekre, mint például amikor a gyarmatokra utazó szembesül az „indiaiak vakítóan fehér fogaival”. Érdekes, hogy Agatha Christie igen korán belefutott e problémába, hiszen a Ten Little Niggers című könyve az Egyesült Államokban már 1940-ben is csak And Then There Were None címmel jelenhetett meg, mivel az ottani kiadó elképzelhetetlennek tartotta a „nigger” szó nyilvános használatát. Nagy-Britanniában 1980-tól fut ezen a címen, Magyarországon a 2020-as újrakiadás óta nem Tíz kicsi néger a címe, hanem Mert többen nincsenek. Jellemző módon 1980-ban nem lett különösebb visszhangja, hogy a brit kiadó átírt egy sértő hangzású címet, azóta pedig mindkét variáns a kánon része.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.