Árpád bejövetele - Habony főtanácsadó előző élete

  • Nagy Gergely Miklós
  • 2016. július 17.

Belpol

Orbán két hete sokadszorra jelentette ki, hogy ő nem illetékes annak a megválaszolására, kicsoda Habony Árpád. Pedig Habony cégei már az első Orbán-kormány alatt is temérdek állami megbízáshoz jutottak.

A Vár egyik műemlékké nyilvánított épületében több tucat művészettörténész és múzeumi szakember gyülekezett 2000 novemberének utolsó napján. A C3 Kulturális és Kommunikációs Központ szervezte vitára érkezők egyszerre voltak kíváncsiak és szkeptikusak. Az estétől távol maradó Rockenbauer Zoltán vezette kulturális tárca ugyanis Demján Sándorral együtt úgy tervezett felhúzni egy új múzeumot, hogy arról nem kívánt különösebb szakmai diskurzust folytatni, ez pedig – gondoljunk csak az új Nemzeti Színház körüli viharokra – akkoriban nagyobb hullámokat vert, mint manapság. A múzeumi szakma által kezdeményezett várbeli vita erről a projektről szólt, a tárcát képviselők és a projekt vállalkozói együttesen próbálták meggyőzni az egybegyűlt kétkedőket arról, hogy a múzeum igenis jó ötlet. Az egyik ilyen vállalkozó Habony Árpád volt.

Árpád itt már befutott

Árpád itt már befutott

Fotó: MTI

 

Az akkor 32 éves Habony a ccc+bogner képviseletében jelent meg. Az osztrák–magyar cég a minisztériumtól kapott megbízást arra, hogy az új múzeum technológiai (terek, világítás, klíma) részét kidolgozza. A vita azonban veszekedéssé fajult, a megjelentek végül azzal vádolták Habonyékat, hogy lényegében nem is értenek ahhoz, amit csinálnak. „Habonyék azzal nyitottak, hogy szerintük hogy fog kinézni a múzeum” – emlékezik vissza az eseményen részt vett forrásunk. „De nem úgy építünk múzeumot, hogy előbb tervezzük az épületet, aztán rakunk bele valamit. Hanem fordítva: kitaláljuk, mi legyen benne, aztán jöhetnek a falak.”

Habony nyugtat

Az est után több szakmai szervezet közös állásfoglalást adott ki: „Kiderült, hogy a minisztériumnak nincs a múzeumra vonatkozó koncepciója. A legnagyobb felháborodást a múzeumépítési elképzelés teljes szakszerűtlensége váltotta ki. A feladattal megbízottakról kiderült, hogy elképzelésük sincs arról, mi a múzeum, (…) pusztán a beruházás anyagi és technikai problémáival foglalkoztak a tartalmi kérdések helyett.” A Népszabadság tudósítása szerint a ccc+bogner képviselői, „Varga Koppány és Habony Árpád (…) meglehetős részletességgel vázolták föl a beruházásokat és a sikert, mint olyat illető filozófiájukat; a konkrét kérdésekre azonban nem különösebben válaszoltak”. A Mozgó Világ ezt írta: „A ccc+bogner munkatársainak magabiztos fölénybe csomagolt felkészületlensége felingerelte a kezdetben kíváncsi és segítőkész jelenlévőket.” A 4M (Modern Magyar Művészeti Múzeum) projektet végül nem a szakma kritikái, hanem a 2002-es kormányváltás torpedózta meg. Igaz, csak részben; a baloldali-liberális kormány alatt átadott Művészetek Palotájában a Ludwig múzeumtechnológiáját a ccc+bogner csinálta, igaz, Habony ekkor már a Fidesznek dolgozott, és lezárta életének az alábbiakban bemutatandó szakaszát.

Lakások, cégtemető

Habony Árpádnak a földhivatali nyilvántartás szerint több ingatlantulajdona volt. A II. kerület Lipótmezei út 12. alatt egy lakás tulajdonostársa 2000 és 2004 közt, míg Újpesten a Julianus barát utca 18. szám alatti házat 2000-től 2004-ig birtokolta felerészben. A XV. kerületi Páskomliget utca 19. szám alatt 2002 és 2007 között birtokolt – szintén B.-vel – felesben egy lakást, ide je­gyez­ték be a Színes Tinták Bt.-t is. Ez a cég évek óta nem termel bevételt, 2013-ban székhelyt váltott, miután „átköltözött” a Szinyei Merse Pál utca 10.-be. Ez a cím az ország egyik legnagyobb cégtemetőjét takarja, ahova nemrég több mint ezer cég volt bejegyezve – köztük Orbán Viktor tanácsadójáé.

Eddig úgy rögzült a magyar sajtóban, hogy Habony első vállalkozása a ccc+bogner volt. Pedig volt egy korábbi cége, amelybe a keresetét kendóoktatással kiegészítő vállalkozó 1995 augusztusában szállt be. Ez a cég csak akkor tűnik föl, ha végignézzük a cégnyilvántartásban a Habony lakhelyeire bejegyzett cégek sorát. A Színes Tinták nevű Habony-cég első székhelye egy újpalotai panel földszinti lakása, ahova egy bizonyos Faber Ligni is be volt jelentve. A cégbíróságon kikért papírok egyértelműen bizonyítják, hogy a Faber Lignit két sop­roni restaurátor alapította ’94-ben, de mivel nem ment jól az üzlet, egy könyvre és papírra szakosodott restaurátor hölgy beajánlotta ismerőseinek élettársát, Habonyt, hogy ő majd szerez megbízásokat a kis társaságnak.

Az ekkor a húszas éveiben járó vállalkozó a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában (a Kisképzőben) 1987-ben szerzett díszítőszobrász végzettséget, majd egy ismerője szerint abból élt, hogy Romániából hozatott be használt bútorokat, amelyeket felújított, majd haszonnal továbbadta őket Nyugatra; de szerinte Habonyt nagybátyja, a józsefvárosi kínai piacot üzemeltető vállalkozó, Szetlik Ferenc is rendszeresen támogatta anyagilag. A Faber Ligniben Habony nem a bútorrestaurátori munkába folyt bele, hanem a tárgyalások, munkaszerzés, kapcsolattartás lett a feladata. Akkori üzletfelei azt mondták róla, „jó volt a beszélője”, és hogy „az a típus, aki bármikor bárminek eladja magát. Ügyes ember, aki jó benyomást tesz a másikra”, „jól használja kapcsolati tőkéjét”. Egy akkori üzletfele szerint „lehetett tudni róla, hogy lobbanékony személyiség, néha túlreagál dolgokat. Több névjegykártyája volt, olyan is, amin, mondjuk úgy, nem pontosan volt jelölve a végzettsége, kicsit fel lett stilizálva. Nála amúgy sem volt ritka a túlzás”.

Képünk illusztráció

Képünk illusztráció

Fotó: MTI

 

Habony tevékenysége megdobta a cég forgalmát, ám 1996-ban mégis kilépett – élettársa pedig belépett tulajdonosnak. A vállalkozó azonban – aki az ezután felfutó másik két cégével, a ccc+bognerrel és a Museumsystemsszel volt elfoglalva – a Faber Lignivel sem szakított. Egy székelyudvarhelyi újság 2000-es cikke szerint a „Museumssystems Kft. (+ Faber Ligni Kft.) ccc+bogner csoport magyarországi képviselői, Habony Árpád és B. (nevét mi töröltük, mert nem közszereplő – a szerk.) az elmúlt héten jártak városunkban a Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtárában, ahol (…) a gyűjtemény régi könyveinek preventív konzerválását kezdték meg”. A Habony-cégek egyik profilja a konzerválás és a régi könyvállományok fertőtlenítése volt. „A csapatmunkának köszönhetően három nap alatt 170 festetlen bőr- és pergamenkötésű könyvet sikerült megtakarítanunk a por, zsír és egyéb szennyeződéstől.” A cikkben felsorolják Habonyék korábbi megbízásait, eszerint a „debreceni Déri Múzeum, a Kossuth Lajos Tudományegyetem Könyvtára, a debreceni Tiszántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtára, a budapesti Magyar Nemzeti Múzeum, a budapesti Vakok Intézete, a Hadtörténeti Múzeum és Intézet, a Csíki Székely Múzeum, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum és a Mikó Kollégium könyvtára vagy a marosvásárhelyi Teleki és Bolyai Téka állományaiban végeztek hasonló munkát”. Ezek alapján úgy tűnik, Habonyék komoly tényezővé váltak e területen a ’90-es évek végére. (Ebben szerepe volt annak a Soros Alapítvány támogatta kurzusnak, amelyet B. is elvégzett. Az 1987 és 1990 közötti könyv- és papírrestaurátor-képzést a Soros Alapítvány 7 millió forinttal dotálta.) B. 2002-ben kiszállt, a Faber Ligni ezután átállt a vendéglátó vonalra. Az új tulajdonosok Habony szülei lettek, akik Újpesten nyitottak büfét, ám többnyire a nullszaldó se lett meg. 2006-ban közel 6 millió forintnyi tartozással terhelve megkezdődött a végelszámolás, és 2012-ben Habony első cégét törölték a nyilvántartásból. Utólag világos, hogy a Faber Ligni fontos hely volt a későbbi kapcsolatok szempontjából.

Állami megbízások

Habony ugyanis miután beszállt a cégbe, a Hajógyári-szigeten, a Novus Művészeti Iskolában bérelt termeket a munkákhoz. Az intézményt ekkor Habony jó ismerőse, Kádár Miklós Mihály vezette, aki a Kisképzőben épp akkor volt keramikus szaktanár, amikor Habony érettségizett; de ő volt az is, aki a 80-as évek végén oroszlánrészt vállalt a kendó hazai alapjainak megteremtésében – Habony is épp ekkor kezdett kendózni.

Egy akkor ott dolgozó forrásunk szerint a Hajógyári-szigeten Kádár igazi alternatív művészcsoportot szervezett maga köré. Ebbe belefértek a különböző művésztanárok és az ott fellépő Tereskova éppúgy, ahogyan a festőnek vagy szobrásznak készülő diákok vagy épp Habony Árpád. Az OKJ-s képzéseket adó Novusban tanított Szurcsik József grafikus és Varga Koppány művészettörténész is, akiket Habonnyal Kádár hozott össze. A ccc+bognert 1997 októberében jegyezték be Habony, Varga és Szurcsik tulajdonaként, hozzájuk csatlakozott negyedikként az osztrák művészettörténész-vállalkozó Dieter Bogner, aki a cég profilját nagyban meghatározta. Bécsben a 90-es években indult egy olyan kurátor-továbbképzés, ahol több magyar is megfordult – ezt a kurzust Bogner szervezte. Varga is járt oda, neki szerepe volt abban, hogy Bogner – akinek Ausztriában volt már egy múzeumtechnoló­giá­val foglalkozó vállalkozása – alapított egy magyar leányvállalatot is. Az első Orbán-kormány egyik tisztségviselője szerint Bognernek „a mozgatható és alakítható belső terek, a jó megvilágítás, a klíma legalább olyan fontos, mint a látogatók kiszolgálása, egyáltalán a szolgáltatási részleg, a büfé, a ruhatár, közlekedő jó kialakítása. Ő úgy vélte, hogy egy jó múzeum megtervezése külön szakma, és hogy az intézmény formája éppúgy fontos, mint a tartalma.” Ez a szemlélet akkor még új volt Magyarországon.

A ccc+bogner egyik első munkája a Hadtörténeti Múzeumtól kapott megbízás volt: egy kiállítás vitrinjeit kellett úgy átalakítani, hogy azok páratartalmukat megőrizzék. Debrecenben már tervezésre kérték őket, mivel közös könyvtárt szántak a megyének, a városnak és az egyetemnek – a projektből végül semmi nem lett. A ccc+bognernek bár voltak kapcsolatai állami intézményekkel a Horn-kormány alatt is, a szekér igazán az első Orbán-kormány alatt lódult meg. Ekkor kezdődött a cég és az Országos Műemlékvédelmi Hivatal közötti együttműködés, ami akkor vált intenzívvé, amikor Cselovszki Zoltán lett a vezető, s a terület átszervezése után Kulturális Örökségvédelmi Hivatalra (KÖH) keresztelték át az intézményt. (Cselovszki és Habony a pestszentlőrinci Havanna-lakótelepről ismerték is egymást.) Cselovszki frissíteni akart, és ebben partnert talált Vargában, és főleg Habonyban, aki a tanácsadója is lett. Az újragondolt, majd 2001 tavaszán elfogadott örökségvédelmi törvény jelentős részben a ccc+bogner munkája, Cselovszki – aki ezúttal nem akart nyilatkozni – korábban úgy emlékezett, hogy az „új koncepciót sikerült másfél év alatt törvénybe öntenünk, amihez kellett Habony munkabírása, aki úgy ment előre, mint egy tank, és egyszerre segített a KÖH-ben és képviselte az érdekeinket Orbán tanácsadójaként”. (Eszerint tehát Habony már 2001–2002 körül Orbán tanács­adója volt. Lásd: Mindenkivel jóban vagyok, Magyar Narancs, 2006. június 22.) Habonyék KÖH-ös munkái közül az egyik nagyobb falat a nemzeti kastélyprogram volt, amely szervezetileg a Műemlékek Állami Gondnokságához (MÁG) tartozott. A MÁG-nak több kastély volt a birtokában, ezek jó részével nem történt semmi, azaz funkciót kellett (volna) találni nekik. A ccc+bogner fél tucat kastélyra – köztük a dégire, a fertődire – dolgozott ki koncepciót felújításra, esetleges profilra. Habony cége készített tervet a Honvédelmi Minisztérium Várban álló romos épületére is, hogy ott gyerekmúzeum legyen – ez nem valósult meg.

Árpád szemet vet a bontott téglára a Sándor-palotában

Árpád szemet vet a bontott téglára a Sándor-palotában

Fotó: Czimbal Gyula / MTI

 

A ccc+bogner nagy dobása lett volna a korábban már említett, 2000-től futó 4M-projekt, amely a múzeumi szakma komoly ellenállását váltotta ki. Ebben nem elsősorban Habonyék voltak hibásak, hanem a minisztérium, amely előkészületlenül, ám annál gyorsabb tempóban vágott bele az ügybe. Habonyékat úgy bízták meg a múzeum csupán technikai részének kidolgozására, hogy a minisztériumnak nem volt konkrét elképzelése arról, tartalmilag mit akar. Utóbb felkérték Bellák Gábor művészettörténészt, hogy szakmailag alapozza meg a projektet, de a részletek kiszivárgása újabb vitát szült (például hogy a modern magyar művészet korszakhatárai miért ott lettek kijelölve, ahol, és egyáltalán mit akar ez a múzeum, múzeum lesz-e vagy csak kiállítótér stb.). A végeredményt ismerjük.

Árpád bekukkant a Várba

A 2002-es választás előtt Habony a Várban is fölbukkant. Akkori hírek szerint Orbán szemet vetett a palotára, és állítólag az OSZK-val voltak tervei – a könyvtárból ugyanis nagyon szép a kilátás, és fogadásokra is kifejezetten alkalmas lenne. Habony „a Magyar Építészeti Múzeumban tájékozódott a budavári palotaegyüttes 1945 utáni építéstörténetéről. Hogy pontosan mi célból, azt ott nem közölte, mindenesetre megkapta a szóbeli tájékoztatást és szakirodalmat”, amit magával is vitt (lásd: Miénk a vár, Magyar Narancs, 2002. március 21.). A kormányváltás keresztülhúzta ezt a tervet is – igaz, már látjuk, hogy csak átmenetileg.

A ccc+bogner megvalósult projektje lett az OMIKK (Országos Műszaki Könyvtár és Központ) elköltöztetése a Nemzeti Múzeum mögötti Károlyi-palotából, és a helyén létrehozott Diákcentrum és digitális könyvtár megtervezése – a felkérést erre az oktatási tárcától kapták Habonyék. Az Élet és Irodalomban Rév István, az OSA igazgatója tiltakozott ez ellen – nem sok sikerrel –, szerinte ugyanis „itt az elektronikus autópálya-építés esete forog fenn, a Simicska-modell imitációja, csak gyorsabban, elektronikusan és a feltűnést elkerülendő”. A történész úgy vélte, aggályos, hogy „a ccc+bognernek eleddig nem volt érkezése tapasztalatot szerezni a magyar elektronikus tartalomszolgáltatás területén”. Már a 2002-es kormányváltás után készítettek tervet az állami tulajdonban lévő Andrássy úti, egykori Divatcsarnok hasznosítására. Forrásunk szerint Habony afféle „kulturális plázát álmodott, nonstop nyitva tartó könyvesboltokkal, egy olyan helyet, ami nagyon élő és nagyon kortárs”. (Az épületet utóbb Matyi Dezsőnek adták el.) Ismerői az akkori Habonyt kreatív, nyitott gondolkodású vállalkozóként írták le, aki „külvárosi gyerek benyomását keltette, de autodidakta módon küzdötte fel magát az értelmiségi létbe”. Más szerint Habony „tárgyaláskor volt elemében. Erősen tárgyalt, gyenge pozícióból is jó helyzetet tudott kihozni. Amúgy a találkozókra felkészülten, pontosan érkezett”. Vállalkozóként olyannak írták le, aki kezdeményező, aki a dolgok elébe megy. „Árpád tud meglepőket mondani. Ezek elsőre vadnak is tűnnek, de aztán jó dolgok tudnak ebből kisülni. Akikben vannak gátlások, annak ilyen eszébe se jut.” Egy sajtós azt mondja, „Árpádnak remek érzéke volt, hogy egy-egy KÖH-ös projekt kapcsán mit kell az állampolgárok felé kommunikálni”. Azt is mondták, „Árpádnak megvan a képessége, hogy kilépjen a keretekből, és felborítsa a dolgokat. Ugyanakkor a struktúrákat nehezen viseli. És nem is csapatépítő alkat. Ahhoz kiszámíthatatlan, túl individualista”. Ismerője szerint jellemző volt rá a „ruhák, étterem, autó” életvitel. „Kocsiból mindig a legjobbal járt, amit még épp meg tudott magának engedni.”

Vitrinkirály

A 2000-es évek elején a ccc+bogner és a (szintén a Habony–Varga–Szurcsik hármas alapította) Museumsystems konferenciákon is részt vett, és az ügyvezető-tulajdonos Habony is előadásokat tartott. Egyet a Szent Koronáról, amelynek 2000-es Parlamentbe szállításakor ő volt a koronagondnok, cége, a Museumsystems a szállítás alvállalkozója a fővállalkozó frankfurti Glasbau Hahn mellett. Egy ismerője azonban megjegyezte: „túl lett spilázva ez a koronaőr dolog. Ezt igazából Árpád találta ki, mindig is szerette azokat a szerepeket, amelyek tekintélyt kölcsönöztek neki. De csak annyi történt, hogy alvállalkozóként ő tette oda a koronát, nem volt erre külön poszt.” Habony interjút is adott ekkor (ezt a hhrf.org-on fedeztük fel), amelyben elmondta, hogy először egy „különleges vitrint kellett készíteni, amely golyóálló üvegből van összerakva, és még a Richter-skála szerinti hétfokos földrengést is megbírja (sic!). A korona majdnem százszázalékos nitrogéngáz környezetben van, az oxidáció megakadályozásáért”. Habony a vitrin anyagára külön kitért, igaz, ez „részben államtitok, de annyit elmondhatok, hogy nagy elhárítóképességű, nemcsak a kézi, de a katonai fegyverek lövedékeivel szemben is”. És ezzel zárt: „számomra rendkívüli élményt jelentett, amikor kezembe vettem, és elhelyeztem a vitrinben a koronát.”

Árpád tette oda

Árpád tette oda

Fotó: MTI

 

Habonyék nem is szakadtak el ettől a vitrintől. Az Országgyűlés Hivatala – költéslistája szerint – bruttó 9,5 millió forintért 2008 februárjában, már a Gyurcsány-kormány alatt kötött szerződést Habony Máriával a koronavitrin állagmegóvására. Habony Mária a BrandLab nevű cégét képviselte, amelyben ugyan nem vállalt szerepet testvére, Habony Árpád, de a családot ismerő forrásunk szerint elképzelhetetlen, hogy Habony Mária ilyen jellegű munkát végzett volna. Elértük a BrandLab másik tagját, Görgényi Tamást, aki a hvg.hu szerint a Habony által irányított szövegírócsapat tagja volt a második Orbán-kormány alatt. Görgényi azonban már nem emlékezett a vitrines munkára, így arra sem, ki végezte azt. Hangsúlyozta, ő csak csendestárs volt a BrandLabben. (A céget később vette meg Jáksó László és Halkó Gabriella, de a Habony-szál akkor sem halt el: a cég kölcsönözte ki a Szépművészetitől azokat a képeket, amelyek egykor a Habony használatában lévő Szerb utcai lakásban lógtak.)

Jól keresett

Habony ezek mellett tulajdonosa volt még a Kibertár Kht. nevű cégnek 2003-ig (és felügyelőbizottsági tagja is), mivel az informatikára, oktatásra és kommunikációra szakososodott cégnek a ccc+bogner a többségi tulajdonosa lett egy vidéki számítástechnikai cég mellett. A Kibertár bevétele 2002-ben és 2003-ban is 4,2 millió forint volt, ez – a beszámoló szerint – a központi költségvetésből érkezett. Emellett a nyilvános adatok szerint az állami megrendeléseknek köszönhetően jól ment a Habony-cégeknek – igaz, tucatnyi közérdekű adatigénylésünkből nem derült ki, honnan mennyi pénzhez jutottak. A ccc+bogner ’97-ben még nem termelt bevételt, egy évvel később 8 milliót már igen. 1999-ben pedig 18, 2000-ben 41, 2001-ben 61, 2002-ben 53, míg 2003-ban 49,1 millió bevételük volt. A Museumsystems 2000-ben 14,5 milliós bevételt, 2001-re már 48,8 milliót, míg 2002-ben 14,1 milliót ért el. A cégekből 2003 tavaszán szállt ki Habony, mindkét vállalkozásbeli részesedését egy építész, Rostás Zoltán vásárolta meg összesen 1,75 millió forintért. A két cég pár év múlva negatív eredményeket ért el, a 2000-es évek második felében milliós tartozások miatt felszólításokat is kaptak, de a megadott címeken az APEH munkatársai a cégvezetők hűlt helyét találták. A cégeket a 2010-es évek elején törölték a nyilvántartásból.

Baán és a Habony-társak

A Szépművészeti igazgatója jó kapcsolatot ápolt a ccc+bogner munkatársaival. Baán László közigazgatási államtitkár volt az első Orbán-kormány alatt a kulturális tárcánál, állítólag ő ajánlotta a céget a 4M-projekt kapcsán Rockenbauer Zoltán miniszter figyelmébe. Miután Habony már nem volt tagja a ccc+bognernek, a cég az index.hu információi szerint besegített Baán sikeresnek bizonyult múzeumi igazgatói pályázatába. A Nemzeti Erőforrás Minisztérium interneten található táblázata szerint a ccc+bogner a „Szépművészeti Múzeum térszint alatti bővítésének PPP-konstrukcióban történő kivitelezését megalapozó megvalósíthatósági tanulmány készítése” érdekében 7,3 millió forintot kapott az államtól. Rostás Zoltán ma a Liget-projekt beruházási vezetője, valamint fb-tag lett a Szépművészeti Múzeum Szolgáltató Kht.-ben, majd a feladatkört átvevő Kultúra 2008 Nkft.-ben is. Ez a cég intézi a múzeum helyiségeinek kiadását – írta a 444.hu, miután kiderült, hogy Habony és Kaminski Fanny a Szépművészetiben tartotta esküvői bankettjét. Nemcsak Rostással jó a viszonya Baánnak, Varga Koppány a Liget-projektben az egyik (Interaktív Gyermekközpont) munkacsoport-vezető. Varga tervezte nemrég a Fradi Múzeum belsejét is.

Habony akkor már a második Orbán-kormány sikeres kommunikációjáért dolgozott – de hogy idáig eljutott, abban a ccc+bognernek is volt szerepe. A 444.hu írta meg, hogy Habony is részt vett annak a 2002-es megvalósíthatósági tanulmánynak az elkészítésében, amelyet később többször is átdolgoztak, és a 2024-es olimpia rendezéséért be­adott magyar pályázathoz is felhasználtak. Az anyagot még a Deutsch Tamás vezette Sportminisztérium rendelte a PricewaterhouseCooperstől, és ebben a ccc+bogner munkatársaként Habony is részt vett. Ugyanennek az évnek az őszén Schmitt Pál vesztesnek bizonyuló főpolgármesteri kampányába is belefolyt Habony. Az új metróval, Duna-híddal, Budapest-kártyákkal kampányoló, óriási ígéretekben utazó Schmitt kampányának jelentős részét végezték a ccc+bogner munkatársai: programot, beszédeket írtak, a brosúrák kreatív részét ők találták ki, és az is az ő feladatuk volt, hogy mit kommunikáljanak a választóknak; de Habonyék személyes felkészítést is tartottak Schmitt számára a nyilvános fellépé­sek előtt. Deutsch Tamás cáfolta a Narancsnak, hogy Habony részt vett volna a 2002-es őszi kampányban.

Forrásunk szerint 2003-tól egyre inkább lekötötték a Fidesznek teljesített feladatok – a kulturális projektekből ezért szállt ki –, a pártban ugyanis üresedés volt a kreatív oldalon: a 2002-es vereség után az addigi spin doctor, Wermer András kegyvesztett lett. Habonyék munkái hamar meggyőzték a pártvezetést, így a Fidesszel akkor még kitűnő kapcsolatot ápoló Magyar Nemzet 2003-ban már arról számolt be, hogy Habony vezeti a párt új kommunikációs csapatát. „Árpádot lépésről lépésre találta meg egyre több munka a Fideszben. Politikai kommunikáció, marketing, szöveges és vizuális megjelenés, lassan mindenbe belefolyt. A 2004-es uniós kampányban már meghatározó szerepe volt, de nemcsak kifele dolgozott, hanem azzal is foglalkozott, hogy egy kongresszuson mi legyen az üzenet a tagság felé.” Egy 2004-ben készült fotón azt látjuk, hogy a Fidesz egyik elnökségi ülésén Orbán balján Áder János ül, a jobbján pedig Habony. 2005-ben Győri Tiborral megalapítják a Nézőpont Intézet elődjét, az Europtimust azzal az ambícióval, hogy abból nő ki a Fidesz think tankje, amely a párt szellemi hátországát fogja erősíteni. Úgy tudjuk, a cégalapításban a francia Optimus tagjai is segítettek, a Fidesz az adatbázis-építési technikát a franciáktól tanulta. „Árpádot nagyon megtalálta ez a világ. Az ötletelés, a koncepciógyártás, a meccselések feküdtek neki. Ezért viszonylag gyorsan felhagyott a kulturális vállalkozói élettel, és új fejezetet nyitott.”

Habony-cég és a Belváros

A ccc+bogner az V. Kerületi Önkormányzatnak is készített tanulmányt, amely a kerületi ingatlanvagyon gazdálkodását vizsgálja – a dokumentum a Narancs birtokába került. A 61 oldalas anyag 2002–2003 körül készült, azaz nem kizárt, hogy elkészítésében Rostás és Varga mellett Habony is részt vett. (A kerületet 2002 és 2006 között a szocialista Steiner Pál vezette, de a KÖH éléről idekerült Cselovszki Zoltán is, aki 2002-től 2006-ig a Belváros Lipótváros Vagyonkezelő elnöke lett.) A tanulmány szerint a kerület ingatlangazdálkodása koncepciótlan, ezért nem hoz elég bevételt. A 138 milliárdra becsült ingatlanvagyonon ülő belvárosnak ezért átfogó projektekbe kellene kezdeni, hogy a bérleti díjakból felnyomhassa bevételét. A tanulmány szerint sok kiadott ingatlanért magasabb bérleti díjat kellene kérni, az önkormányzatnak hosszú távon felújításokkal, PPP-konstrukciókkal, közösségi projektekkel, tetőtér-beépítésekkel, parkolók, sétálóutcák, köztéri WC-k létesítésével kellene értékesebbé, így jobban kiadhatóbbá tenni ingatlanjait. A tanulmány több kritérium teljesülésekor engedne ingatlanokat eladni, szigorúan csak piaci áron. Azaz a ccc+bogner felelős, innovatív ingatlangazdálkodást javasolt, amelyben egyszerre érvényesül a kerület anyagi igénye és a helyi közösség érdeke, és amely nem az ingatlanvagyon felélésére, hanem megtartására koncentrált volna. Ennek ellenére a kerület később elkezdte – nemegyszer feltűnően alacsony árért – „értékesíteni” ingatlanvagyonát, és ebből aztán Habony rokonai is profitáltak. Az RTL Klub derítette ki 2014 decemberében, hogy Rogán Antal polgármestersége alatt egy olyan cégcsoport szerzett meg két belvárosi ingatlant kedvezményes áron, amelyben hamarosan Habony Árpád unokatestvérei is részvényesek lettek. Azt pedig mi írtuk meg (lásd: Belvárosi históriák, Magyar Narancs, 2014. május 22.), hogy Habony egy belvárosi tulajdonban lévő, műemlékvédelem alatt lévő házban gyakran megfordul, alighanem ott is lakik. Cikkünk megjelenése után nem sokkal Habony eltűnt a Szerb utca 9. környékéről.

 

 

Neked ajánljuk