Interjú

„Az állam valójában kivonul”

Rékassy Balázs orvos, egészségügyi menedzser a kormányzat egészségügyi terveiről

Belpol

Október elején szivárogtak ki a kormány egészségügyireform-elképzelései. A csomag fokozott állami szerepvállalással számol, erőteljes centralizációt vetít előre, és számos túlzó szabályozást is tartalmaz. Rékassy Balázzsal a tervezet főbb pontjait beszéltük át.

Magyar Narancs: Szakmai körök szerint borítékolható volt, hogy a kormány a választások után hozzányúl az egészségügyi rendszerhez. Önt meglepték a tervek?

Rékassy Balázs: Kezdem a pozitív részével: örülök a fejleményeknek, hiszen eddig egyik kormány sem igazán akart foglalkozni az egészségüggyel. Ehhez képest az, hogy itt már jogszabályi változtatások terveinél tartunk, amely mögött egy erősödő állami rendszer koncepciója sejlik fel, már reményre ad okot. Kásler Miklós minisztersége alatt gyakorlatilag semmi nem történt ezen a területen, Takács Péterről, az új egészségügyi államtitkárról viszont elmondhatjuk, hogy valóban ért az egészségügyhöz, és látszik, hogy akar tenni valamit. Pintér Sándor miniszter pedig tapasztalt és határozott politikus, aki végig tudja vinni az akaratát. Másrészről viszont mivel a belügyi tárca kezében van az irányítás, a javaslatokon is érződik a Belügynél jól megszokott katonás rend – centralizáljunk és állítsunk minden sarokra egy rendőrt, aki majd megmondja, hogy mit kell csinálni. Ez a hozzáállás az egészségügy világában, ahol magasan kvalifikált, jó értelmi képességekkel rendelkező, saját, szabad döntésekhez szokott munkavállalók vannak, nem fog működni. Az elmúlt évek egészségpolitikai semmittevésének hála a magánegészségügyben mára egy olyan vadkapitalizmus alakult ki, amelyet nagyon nehéz központilag, erőből szabályozni.

MN: Egyelőre a Medicalonline.hu által kiszivárogtatott tervekről tudunk csak. A Magyar Orvosi Kamara (MOK) első körben nehezményezte a szakmai egyeztetés hiányát. A Belügyminisztérium szerint viszont nincs erre idő, mert az átalakítás „sürgős elfogadásához kiemelkedő közérdek fűződik”.

RB: Nem hiszem, hogy indokolt ez a sietség, ha azt nézzük, hogy harminc éven át nem nagyon foglalkoztak az egészségüggyel. Azt persze értem, hogy minden kellemetlen és nehéz lépést a politikai ciklusok elején kell meghozni. Úgy tudom, a kiszivárgott anyag egy belső tervezet volt, amely tárcaközi egyeztetés előtt állt. Egyetértek a kamarával, szükség lenne egy koncepcióra és egyeztetésre, vitára – de nemcsak velük, hanem számos más szakmai szervezettel is.

MN: A kiszivárgott anyagból melyek azok az elemek, amelyeket szakmailag indokoltnak tart?

RB: Egyetértek azzal, hogy nem fenntartható a jelenlegi széttartó intézményi struktúra, hiszen nincs megfelelő számú orvosunk, ezzel szemben túl sok ellátóhelyünk, kórházunk van. Vannak olyan ellátási típusok – ilyen az alapellátás –, amelyeket decentralizálni kell, tehát oda kell figyelni, hogy minden lakosnak legyen háziorvosa. Bizonyos területeken azonban szükséges a centralizálás, nem lehet minden kórházban speciális műtéteket végezni; ezeket centrumkórházakba kell központosítani.

MN: A javaslatcsomag alapján nekem úgy tűnik, hogy a belügyi tárca most nem tesz mást, csak egy kialakult problémára próbál valamilyen tűzoltásjellegű megoldást találni, azaz a szakemberhiány miatti gondokat próbálja tompítani a központosítással. De ettől nem lesz több orvos. Ráadásul nagy rugalmasságot vár el a tervezet, például az állami kórházak munkavállalóinak a tervek szerint a megyei, irányító kórházak lesznek a munkáltatói, a munkavégzés helye pedig változó is lehetne. Az indoklás szerint így a társkórházakban is biztosítva lenne a humán erőforrás rotációja. De ez nem épp a munkaerőhiányt növeli majd?

RB: De igen. Egy rendőrrel meg lehet tenni azt, hogy ma a II. kerületbe küldik utcai járőrözésre, holnap viszont tüntetésre, de nem hiszem, hogy egy orvost könnyedén lehetne arra utasítani, hogy holnap a Veszprém megyei kórházban, jövő héten meg a zirci szakrendelőben dolgozzon. Biztosan lesznek olyanok, akik azt mondják, köszönik szépen, ebből nem kérnek, és inkább elmennek a magánellátásba dolgozni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.