Magyar Narancs: Szakmai körök szerint borítékolható volt, hogy a kormány a választások után hozzányúl az egészségügyi rendszerhez. Önt meglepték a tervek?
Rékassy Balázs: Kezdem a pozitív részével: örülök a fejleményeknek, hiszen eddig egyik kormány sem igazán akart foglalkozni az egészségüggyel. Ehhez képest az, hogy itt már jogszabályi változtatások terveinél tartunk, amely mögött egy erősödő állami rendszer koncepciója sejlik fel, már reményre ad okot. Kásler Miklós minisztersége alatt gyakorlatilag semmi nem történt ezen a területen, Takács Péterről, az új egészségügyi államtitkárról viszont elmondhatjuk, hogy valóban ért az egészségügyhöz, és látszik, hogy akar tenni valamit. Pintér Sándor miniszter pedig tapasztalt és határozott politikus, aki végig tudja vinni az akaratát. Másrészről viszont mivel a belügyi tárca kezében van az irányítás, a javaslatokon is érződik a Belügynél jól megszokott katonás rend – centralizáljunk és állítsunk minden sarokra egy rendőrt, aki majd megmondja, hogy mit kell csinálni. Ez a hozzáállás az egészségügy világában, ahol magasan kvalifikált, jó értelmi képességekkel rendelkező, saját, szabad döntésekhez szokott munkavállalók vannak, nem fog működni. Az elmúlt évek egészségpolitikai semmittevésének hála a magánegészségügyben mára egy olyan vadkapitalizmus alakult ki, amelyet nagyon nehéz központilag, erőből szabályozni.
MN: Egyelőre a Medicalonline.hu által kiszivárogtatott tervekről tudunk csak. A Magyar Orvosi Kamara (MOK) első körben nehezményezte a szakmai egyeztetés hiányát. A Belügyminisztérium szerint viszont nincs erre idő, mert az átalakítás „sürgős elfogadásához kiemelkedő közérdek fűződik”.
RB: Nem hiszem, hogy indokolt ez a sietség, ha azt nézzük, hogy harminc éven át nem nagyon foglalkoztak az egészségüggyel. Azt persze értem, hogy minden kellemetlen és nehéz lépést a politikai ciklusok elején kell meghozni. Úgy tudom, a kiszivárgott anyag egy belső tervezet volt, amely tárcaközi egyeztetés előtt állt. Egyetértek a kamarával, szükség lenne egy koncepcióra és egyeztetésre, vitára – de nemcsak velük, hanem számos más szakmai szervezettel is.
MN: A kiszivárgott anyagból melyek azok az elemek, amelyeket szakmailag indokoltnak tart?
RB: Egyetértek azzal, hogy nem fenntartható a jelenlegi széttartó intézményi struktúra, hiszen nincs megfelelő számú orvosunk, ezzel szemben túl sok ellátóhelyünk, kórházunk van. Vannak olyan ellátási típusok – ilyen az alapellátás –, amelyeket decentralizálni kell, tehát oda kell figyelni, hogy minden lakosnak legyen háziorvosa. Bizonyos területeken azonban szükséges a centralizálás, nem lehet minden kórházban speciális műtéteket végezni; ezeket centrumkórházakba kell központosítani.
MN: A javaslatcsomag alapján nekem úgy tűnik, hogy a belügyi tárca most nem tesz mást, csak egy kialakult problémára próbál valamilyen tűzoltásjellegű megoldást találni, azaz a szakemberhiány miatti gondokat próbálja tompítani a központosítással. De ettől nem lesz több orvos. Ráadásul nagy rugalmasságot vár el a tervezet, például az állami kórházak munkavállalóinak a tervek szerint a megyei, irányító kórházak lesznek a munkáltatói, a munkavégzés helye pedig változó is lehetne. Az indoklás szerint így a társkórházakban is biztosítva lenne a humán erőforrás rotációja. De ez nem épp a munkaerőhiányt növeli majd?
RB: De igen. Egy rendőrrel meg lehet tenni azt, hogy ma a II. kerületbe küldik utcai járőrözésre, holnap viszont tüntetésre, de nem hiszem, hogy egy orvost könnyedén lehetne arra utasítani, hogy holnap a Veszprém megyei kórházban, jövő héten meg a zirci szakrendelőben dolgozzon. Biztosan lesznek olyanok, akik azt mondják, köszönik szépen, ebből nem kérnek, és inkább elmennek a magánellátásba dolgozni.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
