Az ellenállás százötvenedik napjának margójára

  • Bárdos Deák Ágnes
  • 2014. szeptember 4.

Belpol

Szabadság téri tüntetőnk összegzi az elmúlt napok és az eddigi időszak eredményeit.

Százötven napja folynak a tiltakozások a Szabadság téren, számos aktivitás összehangolásával valósítva meg a fenntartható ellenállást.

Az egy hónap híján fél éve kezdeményezett tüntetéssorozaton a magát a Facebookon Tiszta emlékezettel a szabadságért, a demokráciáért névvel azonosító szervezői csoport és a kezdetben még „csak” kordonbontó aktivisták összefogásával kivitelezett akciók, majd a közéleti szereplők és művészek fellépésével felturbózott programok mellett megjelentek az Eleven Emlékmű – az én történelmem társadalmi önismereti/traumakezelő csoportjának körei is – párhuzamosan a Menetrend projekttel, amely az OSA Archívum blogjához kapcsolódott.

Miközben „a német megszállási emlékművet” gyáván, az éj leple alatt felállították, s ezzel egy időben a krétakörösök önreflexióra kényszerítő performansza kimozdította a demonstrációt a táblák-beszédek-szavalatok-mozgalmi dalok néhai iskolai ünnepségeket idéző világából, nem várt eredmény született: a szobor hivatalos átadása az ellenállók állhatatossága miatt elmaradt.

Augusztus 1-jét követően viszont kérdésessé vált a folytatás: a Tiszta emlékezettel csoport ugyanis felfüggesztette aktivitását. Ám az akkor már hónapok óta nap mint nap a placcon lévő tüntetők úgy döntöttek, új szervezőkkel és némi arculatváltással folytatják a dögmelegben is.

Fischer vezényel

Fischer vezényel

 

Folytattuk hát a szeszélyes nyárra hangolva, az eszement felhőszakadások, hőmérsékleti csúcsok és mélypontok hullámain szörfölve a tiltakozást – elsősorban a budapesti alternatív zenei szcéna és a kortárs irodalom épp nem nyaraló előadóinak, alkotóinak közreműködésével.

Civil aktivistáink által szervezett és kivitelezett, több nyelven zajló permanens tájékoztató kampányunk mellett egy magánadomány segítségével augusztus 13-án, a Berlint kettéválasztó fal előzményéül szolgáló szögesdrót felhúzásának évfordulóján összehoztuk a 99 luftballon flashmobot, hogy leleplezzük a német–magyar kulturális és politikai kapcsolatokat aláásó szoborállítót.

A Zene Ünnepén Fischer Ádám vezényletével sikerre vitt Örömóda előadásának közös élményét felidézni vágyók szeptember 2-án a karmesterrel – akit immár A Szabadságért, A Demokráciáért szervezői csoport hívott vissza – az élen ismét belevágtak az együtt éneklésbe. A Tavaszi szél vizet áraszt után elénekeltük a Szabadság-kórust a Nabuccóból.

Fischer Ádám pedig remélhetőleg végleg lelohasztotta a Szabadság téri emlékezőhely tárgyait célzó élcelődési kedvet, amikor kihelyezte a vészkorszakban meggyilkolt Rejtő Jenő egyik könyvét, a Láthatatlan légiót a többiek emlékezőkövei mellé. Másodszori, immár nyílt politikai kiállásával, a múlthamisítást elutasító rövidke beszédével pedig talán ő is segíthet lebontani „a művész nem politizál” szomorú mítoszát.

false

 

Fotó: Solt János

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.