Százötven napja folynak a tiltakozások a Szabadság téren, számos aktivitás összehangolásával valósítva meg a fenntartható ellenállást.
Az egy hónap híján fél éve kezdeményezett tüntetéssorozaton a magát a Facebookon Tiszta emlékezettel a szabadságért, a demokráciáért névvel azonosító szervezői csoport és a kezdetben még „csak” kordonbontó aktivisták összefogásával kivitelezett akciók, majd a közéleti szereplők és művészek fellépésével felturbózott programok mellett megjelentek az Eleven Emlékmű – az én történelmem társadalmi önismereti/traumakezelő csoportjának körei is – párhuzamosan a Menetrend projekttel, amely az OSA Archívum blogjához kapcsolódott.
Miközben „a német megszállási emlékművet” gyáván, az éj leple alatt felállították, s ezzel egy időben a krétakörösök önreflexióra kényszerítő performansza kimozdította a demonstrációt a táblák-beszédek-szavalatok-mozgalmi dalok néhai iskolai ünnepségeket idéző világából, nem várt eredmény született: a szobor hivatalos átadása az ellenállók állhatatossága miatt elmaradt.
Augusztus 1-jét követően viszont kérdésessé vált a folytatás: a Tiszta emlékezettel csoport ugyanis felfüggesztette aktivitását. Ám az akkor már hónapok óta nap mint nap a placcon lévő tüntetők úgy döntöttek, új szervezőkkel és némi arculatváltással folytatják a dögmelegben is.
| ||
Folytattuk hát a szeszélyes nyárra hangolva, az eszement felhőszakadások, hőmérsékleti csúcsok és mélypontok hullámain szörfölve a tiltakozást – elsősorban a budapesti alternatív zenei szcéna és a kortárs irodalom épp nem nyaraló előadóinak, alkotóinak közreműködésével.
Civil aktivistáink által szervezett és kivitelezett, több nyelven zajló permanens tájékoztató kampányunk mellett egy magánadomány segítségével augusztus 13-án, a Berlint kettéválasztó fal előzményéül szolgáló szögesdrót felhúzásának évfordulóján összehoztuk a 99 luftballon flashmobot, hogy leleplezzük a német–magyar kulturális és politikai kapcsolatokat aláásó szoborállítót.
A Zene Ünnepén Fischer Ádám vezényletével sikerre vitt Örömóda előadásának közös élményét felidézni vágyók szeptember 2-án a karmesterrel – akit immár A Szabadságért, A Demokráciáért szervezői csoport hívott vissza – az élen ismét belevágtak az együtt éneklésbe. A Tavaszi szél vizet áraszt után elénekeltük a Szabadság-kórust a Nabuccóból.
Fischer Ádám pedig remélhetőleg végleg lelohasztotta a Szabadság téri emlékezőhely tárgyait célzó élcelődési kedvet, amikor kihelyezte a vészkorszakban meggyilkolt Rejtő Jenő egyik könyvét, a Láthatatlan légiót a többiek emlékezőkövei mellé. Másodszori, immár nyílt politikai kiállásával, a múlthamisítást elutasító rövidke beszédével pedig talán ő is segíthet lebontani „a művész nem politizál” szomorú mítoszát.
| ||
