A Magyar Narancs csütörtökön megjelent legfrissebb számában bemutatjuk, milyen őszt hozott az óvodákba a koronavírus. Részletek a cikkből.
Noha Maruzsa Zoltán államtitkár szerint csökken a gyerekek körében a megfertőződések száma, az elmúlt napokban egyre több óvodából érkezett hír, hogy csoportokat vagy a teljes intézményt kell lezárni koronavírus-fertőzés miatt. Október 7-én 25 óvodában volt rendkívüli szünet, október 9-én már 39-ben, 12-én ismét csak 24-ben. Müller Cecília az Operatív Törzs október 6-i sajtótájékoztatóján közölt adata szerint az a trend, hogy a 14 éven aluli fertőzöttek száma alacsonyan marad (aránya a napi esetszámokban 4–5 százalék az elmúlt időszakban), csakhogy a kisgyerekeknél a koronavírus alig mutat tüneteket, nagyon ritka, amikor tesztelésig jut el valaki ebből a korosztályból.
„A kisiskolásoknál, óvodásoknál a koronavírus nem a felnőtteknél megszokott tünetekkel jár, náluk a láz, a köhögés, a hörghurutból származó súlyos légzéselégtelenség, az íz- és szaglásvesztés általában nem jelentkezik. Ha egyáltalán kialakul bármilyen tünet, az nagyon hasonló az ilyenkor ősszel gyakori ún. banális felső légúti megbetegedésekhez. Ezek alapján ezért szinte lehetetlen kiszűrnünk a koronavírussal fertőzött gyerekeket, a tesztelésük pedig ritka eset, az én praxisomban sem volt még rá szükség. A szülő sem kéri, inkább otthon tartja a gyereket 10 napig, és három tünetmentes nap után teszt nélkül is visszaengedhetjük közösségbe” – magyarázza Póta György, a Házi Gyermekorvosok Egyesületének elnöke, aki maga is 32 éve praktizál. Ám ha a gyerekek nagyon ritkán betegednek is meg súlyosan a koronavírustól, könnyen megfertőzik egymást, ami lehet akármi, influenza, bárányhimlő vagy éppen a koronavírus is. „Az óvoda mindig gócpont, ahogy minden gyerekközösség az, bármilyen fertőzésről legyen szó” – teszi hozzá.
[...]
| ||
A tavaszi és az őszi rendelkezések azt bizonyítják: a döntéshozók hajlamosak megfeledkezni arról, hogy az óvodák is a közoktatás részei. Az óvodapedagógusok szerint a káosz és a bizonytalanság már tavasszal elkezdődött. A kormány akkor egységesen bezárta az iskolákat, de az óvodákat és a fenntartóikat magukra hagyta a döntéssel és a felelősséggel. „Volt, ahol ügyeletet tartottak, volt, ahol kötelező szabadságra küldték a dolgozókat; voltak, akik otthon maradtak, de megkaphatták így is a fizetésüket. Ez még a fővároson belül, kerületenként is változott, ami komoly feszültségeket okozott” – mondja egy névtelenséget kérő budapesti óvónő. Ráadásul az iskolákkal ellentétben az óvodákat nyáron is folyamatosan nyitva kellett tartani. „Nyárra semmilyen ajánlást nem kaptunk, gyakorlatilag úgy ment le az egész, mintha semmi nem lett volna a vírusból” – teszi hozzá az óvónő. Végigdolgozták a nyarat, és a tavasz miatt szabadságos napjaik is alig maradtak. „Így kezdődött a szeptember: teljes bizonytalanságban és nagyon kifáradva, miközben mindenki tudta, hogy nem lesz könnyű az ősz, mert eleve nagyon kevesen vagyunk, sok pedagógus hiányzik az óvodákból” – magyarázza.
Az általánosan betartandó javaslatokat tartalmazó, szeptember 7-én kiadott intézkedési tervet is szinte csak az iskolákra szabták. Mindössze kétszer említi az óvodákat és akkor is olyasmiket javasol, amelyekről bárki, aki egyszer is járt magyarországi óvodában, láthatja: a betartatásuk nonszensz. A 1,5 méteres távolság biztosítása lehetetlen, az átlagban 20–25 fős csoportokban az altatáshoz kinyitott ágyak is csak szorosan egymás mellé helyezve férnek el. Nincs egységes protokoll, a kiadott eljárásrendben is az szerepel, hogy az általános ajánlásokon túli szabályokat az intézményeknek maguknak kell kialakítaniuk. „Megint minden felelősséget a fenntartókra és az intézményvezetőkre hárítottak” – jegyzi meg a lapunknak nyilatkozó óvónő.
A teljes cikk a friss Magyar Narancsban olvasható, amely csütörtöktől kapható az újságárusoknál vagy előfizethet rá itt.
Magyar Narancs
Kedves Olvasóink, köszönjük kérdésüket, a körülményekhez képest jól vagyunk, és reméljük, Önök is. Miközben hazánk a demokrácia érett, sőt túlérett szakaszába lép, dolgozunk. Cikkeket írunk otthon és nem otthon, laptopon, PC-n és vasalódeszkán, belföldön, külföldön és másutt, és igyekszünk okosnak és szépnek maradni. De mit hoz a jövő?
