A kisgazda pártelnök a múlt hét elején saját maga által és Pokol Béla főtanácsadó útján tett ajánlatot a Fidesznek, amit Orbán Viktor - magyar hangja: Deutsch Tamás - élből visszautasított. A történtekben nincsen semmi rendkívüli: mindkét fél a saját jól felfogott érdekeivel összhangban cselekedett.
Torgyán József már régen rájött arra, hogy a választások éjszakáján megint nem a Belgrád rakparti székházból közvetíti majd a tévé a legörömittasabb jeleneteket, és csak a korábban lesajnált, üzenetrögzítős pártnak nevezett Fidesz oldalvizein hajózva juthat a hatalom közelébe. A parlamenti ciklus félidejéig sikeresnek bizonyult, gátlástalan, elitellenes populizmus a választások közeledtével egyre kevésbé látszik hatékonynak. A centrum felé mozdulással, a kormányképességet bizonyítani hivatott visszafogott hangvétellel azonban az FKgP nem tudta növelni támogatói számát. Épp ellenkezőleg: megkezdődött a féregirtó nagygyűlésig (1996. március 14.) a hagyományos szavazóbázisához csapódott radikális hívek lemorzsolódása (lásd Maczó Ágnes távozása és mozgalomalapítása). A jobbközép centrumpozícióját időközben végleg elfoglalta a Fidesz, így Torgyán - ahogy mondani szokás - két szék közt a pad alá esett. A kisgazdák vezére Deutsch alelnök elutasító nyilatkozata után azt próbálta világossá tenni, hogy ő az erő pozíciójából tett ajánlatot a Fidesznek, ám ezt talán már saját maga sem veszi komolyan. Makacsságát bizonyítandó a hét végén még azt is elkotyogta: megegyeztek Orbánnal, hogy az első választási forduló után visszatérnek az együttműködés kérdésére. Ez vagy igaz, vagy nem: de még ha netán igaz is lenne, akkor sem lenne benne semmi rendkívüli.
Az erő velük van
A legtöbb közvélemény-kutatás tanúsága szerint - feltehetően elsősorban a kormányfő tőle szokatlan év eleji politikai baklövései miatt - a Fidesznek jó esélye van arra, hogy megszorítsa a sokáig biztos győztesnek látszó szocialistákat. A "fiatal jobbosok" (Horn Gyula kedvenc poénja) ettől vérszemet is kaptak: nyilatkozataik alapján az abszolút parlamenti többségre törnek. Ehhez viszont elsősorban nem arra van szükség, hogy a Fidesz listán megverje az MSZP-t, hanem arra, hogy egyéni jelöltjei taroljanak a második fordulóban. A másodlagos preferenciákat vizsgáló felmérések ebből a szempontból kecsegtetőek a párt számára.
A kisgazdákhoz fűződő viszony kényes kérdésnek számít a Fideszben. Hiába hangzik el minden héten, hogy a békés egymás mellett élés idilli állapotához képest szorosabb kapcsolat nem képzelhető el a két párt között, a kötözködő média és Torgyán József mégis folyamatosan napirenden tartják a kérdést. A Fidesz a második fordulóra gondolva nem küldheti anyjukba a kisgazdákat, mert nem akar kétfrontos harcot vívni: az esetleges választási győzelemhez a Torgyán-tábor szavazatainak jelentős részére is szüksége van.
Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy az ellenzéki pártok együttműködése kapcsán a Fidesz szólhat az erő pozíciójából. Deutsch Tamás nem köntörfalazott: a párt jelöltjei az első vagy a második helyen jutnak be a második fordulóba, így nem nekik, hanem a többieknek kell elgondolkodniuk a visszalépés lehetőségén. Értsd: ha a kisgazdák ellenzéki összefogást akarnak, akkor támogathatják a Fidesz-jelölteket. Persze az lenne a legjobb, ha csendben visszalépnének, hiszen egy második fordulóra szóló, átfogó megállapodás könnyen elriasztaná azokat a polgárokat, akik Horn helyett Orbánt választanák, de Torgyán nélkül. Hiába, szar dolog ez a választási stratégia! - hallatszik a sóhaj a Lendvay utcából.
Egy százalék:földszintes álmok
A szövetségkötések kora lejárt - mondta a már idézett Deutsch kampányfőnök. S ebben is neki van igaza: ami eddig nem nőtt össze, azt májusig már nem lehet összeboronálni. Hiába próbálkozik a sajtó pártelnöki csúcstalálkozóról szóló hírlapi kacsával, titkos találkozókról szóló, ellentmondásos, részben megcáfolt információk közlésével. A Magyar Narancs megbízható forrásokból úgy értesült, hogy nemrégiben valóban sor került egy találkozóra, még ha nem is pont azokkal a résztvevőkkel, nem is abban a témában, akikről és amiről egyes lapok írtak. A néhai Antall József szűkebb tanácsadói köréhez tartozó személyek (O´sváth György, Tar Pál) által szervezett megbeszélésen ismét felvetették azt a javaslatot, hogy a reménytelen helyzetben lévő kisebb ellenzéki pártok ne állítsanak országos listát, hanem politikusaikat az erősebb pártok listáin szerepeltessék. Az MDNP és a KDNP azonban továbbra is ragaszkodik a biztos bukást jelentő, önálló induláshoz, ami csökkenti a kormány leváltásának esélyét. Rossz nyelvek szerint arról van szó, hogy ezek a pártok nem az ötszázalékos bejutási, hanem az egyszázalékos finanszírozási küszöböt szeretnék elérni. (A választásokon egy százalékot elért pártok évente kapnak néhány tízmillió forintot a költségvetésből, ami a szervezet folyamatos vegetálásához éppen elegendő.) A meghiúsult egyezséget leginkább az MDF bánhatja, hiszen lehet, hogy éppen a kis pártok által elhappolt szavazatokon múlik az Országgyűlésbe való bekerülés.
Akárhogy is lesz, a választások után a Fidesz alighanem hozzákezd a régi antalli álom, a jobbközép erőket egységbe forrasztó pártunió megvalósításához. Az elmúlt napok eseményei is azt bizonyítják, hogy rögös út vezet a hőn áhított kétpólusú magyar váltógazdaság kialakulásához.
Kovách Márton
