Az SZDSZ legfontosabb tartalmi kampányígéretei a közigazgatási és államháztartási reformmal kapcsolatos programpontok voltak, közülük is elsősorban a kisebb és olcsóbb államot eredményező közigazgatási átalakítás, az egységes adókulcs és a több-biztosítós versenymodellen alapuló egészségügyi reform. Nehéz viszont következetes elvi álláspontnak tekinteni a fiskális szempontú racionalitást, az elosztórendszerek reformját, a jobb szolgáltatásokat nyújtó, olcsóbb államot, ha azok hangoztatását az SZDSZ
mindig csak
a választási kampányban tartja fontosnak. Az elmúlt négy évben a nyilvánosság fórumai ugyanis nem attól voltak hangosak, hogy a pártvezetés a Medgyessy-, majd a Gyurcsány-kormány pénzosztogatása és bürokráciaduzzasztása ellen tiltakozott.
Ráadásul az SZDSZ mára mintha megszűnt volna a jogállami normák következetes őrének lenni. Miután négy évig elszántan küzdött az Orbán-kormány antidemokratikus, az ellenzék parlamenti ellenőrző szerepét ellehetetlenítő normaszegő húzásai ellen, kormányzati pozícióba kerülve nem sokat tett e normák, köztük is elsősorban az ellenzéki jogosítványok szabad gyakorlásának újbóli megerősítése érdekében. Igaz, az SZDSZ állíttatta vissza a ciklus elején a hetenkénti ülésezést, de ugyanez a párt asszisztált később az utóbb alkotmányellenesnek bizonyuló salátatörvények beterjesztéséhez, az államfő által visszaküldött egészségügyi törvény azonnali újbóli elfogadásához, az ellenzék kezdeményezte rendkívüli ülésnap ellehetetlenítéséhez vagy épp a köztévé kuratóriumában az antidemokratikus helyzet rögzüléséhez. A Narancs kérdésére Pető Iván, az SZDSZ ügyvivője egyrészt elismerte, hogy eddig e normákat a szükségesnél minden kormány lazábban kezelte, ugyanakkor azokat szerinte nem fenyegette valós veszély. A salátatörvények problémáját "jogi esztétizálásnak, fikciónak" nevezte, az ellenzéki vitanap meghiúsítását pedig jogosnak, miután az szerinte "pusztán píárakció" volt, és elutasította a kormánypártok felelősségét a Fidesz-delegáltak nélkül felálló tévékuratórium ügyében is. Pető Iván szerint azért is nehéz a pártnak normakövető politikai gyakorlatot folytatni, mert a demokratikus normák maguk is flexibilisek, amit például a Legfelső Bíróság és az Országos Választási Bizottság egymásnak ellentmondó jogértelmezései is jeleznek.
Az esélyegyenlőség,
a társadalmi szolidaritás ügye a múltban az SZDSZ politikai arculatának egyik hagyományos, lényegi komponense volt. Igaz, a klasszikus liberális társadalompolitikai szemlélettől az ilyesmi idegen, az SZDSZ mégis jól tette, hogy nem vágta el e gyökereit, nem mondott le ez irányú célkitűzéseiről. Ráadásul az elmúlt négy évben a hátrányos helyzetűek integrációjára irányuló állami program jószerével csak a Magyar Bálint vezette Oktatási Minisztériumban zajlott. Csakhogy Magyar a személye körüli botrányok (házügy, "Mucuska"-affér) miatt szinte bizonyosan nem maradhat miniszter, és így az SZDSZ programjában a Magyarhoz kötődő oktatási reform folytatásának kérdése, úgy tűnik, másodlagossá vált. Ezért aztán nem lenne túlságosan meglepő, ha a következő ciklusban a párthoz nem fűződne fontosabb esélyegyenlőségi kormányzati program.
Az SZDSZ hivatalos célkitűzései közül a kiemelt fontosságúak most egyértelműen a költségvetés és a közigazgatás rendbetételére irányulnak, ám nem lehet nem észrevenni, hogy a második fordulót követően lazulni kezdett a pártvezetés korábban oly következetesnek tűnő álláspontja. Miközben a kampányban és a négypárti tévévitában Kuncze Gábor pártelnök leszögezte, hogy (például) az SZDSZ által elképzelt egészségügyi reform megvalósulása nélkül a párt nem fog koalícióra lépni a szocialistákkal, később a koalíciós tárgyalásokat érintő faggatózások elől kitérve már csak a "fontos kérdések" hajlíthatatlan képviseletéről beszélt. Miközben a Narancs kérdésére többen, köztük Kóka János is cáfolták, hogy a tárgyalások gördülékenyebbé tétele érdekében puhult volna az SZDSZ álláspontja, Pető Iván szerint illúzió a következetes liberális program képviselete a kormányban, és a koalíció megkötéséhez megfelelő rugalmasságra van szükség, ezért érthetők a fogalmazásbeli különbségek.
A javában zajló koalíciós tárgyalások miatt egyelőre nem tudható, hogy az említett rugalmasság milyen mértékű, illetve hogy a programban melyek azok az elemek, amelyekből az SZDSZ delegációja semmi esetre sem óhajt engedni. A párt prominenseivel folytatott beszélgetésekből azonban leszűrhető volt, hogy több párhuzamos elképzelés is van az elkövetkező évekre nézve. A pártban meghatározó szerepre aspiráló Kóka János például a Narancsnak kijelentette: ha a szociálpolitikában az elkövetkező években nem a rászorultság lesz a meghatározó, illetve ha félresiklik a szükséges reformok következetes véghezvitele, akkor feláll, és nem vesz részt tovább a kormány munkájában. E szükséges reformok konkrét mibenlétéről a tárgyalások miatt nem beszélt, de érzékeltette, hogy egységes kormányprogram van születőben. Az SZDSZ eszerint garanciákat kér és kap arra, hogy a reformszellem és a költségvetési szigor még azokban a minisztériumokban is jellemző lesz, amelyeket az MSZP irányít majd - s minderre Gyurcsány Ferenc személye lesz a garancia.
A párt vezetéséből és a frakcióból a kompromisszumképtelenségére való hivatkozással kiszorított Bauer Tamás szerint az SZDSZ-nek a pénzügyi, az igazságügyi és az egészségügyi tárcákhoz kellene ragaszkodni, épp az államháztartási reform, a demokratikus normák védelme, a közügyek, köztük a pártfinanszírozás rendbetétele, illetve az egészségügy átalakítása érdekében: szerinte most egyedül ezek garantálhatnák a markáns liberális politizálás kereteit, igaz, minderre vajmi kevés esélyt lát. Hasonlóan vélekedett lapunknak Fodor Gábor is, aki a jogállam védelme érdekében az igazságügyi tárca mellett/helyett a házelnöki poszt megszerzését is megfontolandónak tartja. Fodor szerint a pártnak emellett jelentős lehetőségei vannak a zöldügyek képviseletében is, és Gusztos Péter is úgy látja, hogy a környezetvédelmi szempontok erősítésével jelentősen bővíthető a párt támogatóinak tábora. Bauer szerint azonban a zöldek célkitűzései szükségképpen mindig az állam újraelosztó, piackorlátozó szerepét erősítik, ezért semmi keresnivalójuk egy liberális párt programjában.
Demszky Gábor a Narancsnak nyilatkozva a kisebb állam, az egykulcsos adózás bevezetése és az egészségügyi reform fontossága mellett érthető okból a bő egy héttel a választás előtt a főváros vezetése és a kormány által kötött "Budapest-szerződés" betartását is hangsúlyozta. A főváros ugyanis "hozta" a pártot a parlamentbe juttató 12,5 százaléknyi területi listás szavazatot, ám ez a támogatottság Demszky szerint könnyen elolvadhat, ha a budapestieknek beígért infrastrukturális és közigazgatási fejlesztések elmaradnak. "Már csak az ősz miatt is ki kell tartani mellette" - utalt a várható, de feltehetően népszerűtlen költségvetési stabilizációs intézkedések fényében arra, hogy ha a kormány most eláll a Budapesttel kötött megállapodástól, az jelentősen rontaná a koalíció fővárosi esélyeit az októberi önkormányzati választásokon.
"A legmozdulatlanabb párt ma az SZDSZ: fásult és fáradt" - foglalta össze a Narancsnak Fodor Gábor véleményét a pártjáról. Miközben az MSZP-ben a dinamikus kormányfő megjelenésével a rendszerváltás (sőt, talán a 60-as évek) óta a legjelentősebb személyi változások zajlanak, az épp mozdulatlanná dermedni látszó Fideszben a felszín alatt a jövőben akár az egész jobboldalt átstrukturáló mozgások vannak, az SZDSZ-nél
nem sok minden utal
változásra. A liberális párt fősodrát jó ideje a Kuncze Gábor - Horn Gábor - Pető Iván - Magyar Bálint négyes jelenti, és nemcsak azért, mert a párton belüli ellenzék (Fodor Gábor, Ungár Klára, Gusztos Péter, Béki Gabriella, Csőzik László stb.) nem egységes, hanem mert Kunczén kívül nincs még egy olyan integratív személyiség a szabaddemokraták közt, aki a pártot kifelé összeszedett politikai képződményként tudná megjeleníteni.
Ezért is keltett a párton belül és a liberális szavazók körében riadalmat Kuncze fáradtsága és tőle szokatlan, halvány szereplése a négypárti vitán. Miközben beszélgetőtársaink közül többen is tudni vélik, hogy Kuncze szíve szerint átadná a stafétát, mások ezt cáfolják. Pető Iván szerint érthető, hogy a kampány végére Kuncze elfáradt, továbbá neki is lehetnek gyengébb pillanatai, és azt sem tartja tragédiának, hogy a második forduló éjszakáján Gyurcsány Ferencet nagyobb ováció fogadta az SZDSZ sátrában, mint Kunczéékat. Ugyanakkor épp az egységét tartja a párt egyik fontos erényének. "Szerencse, hogy nem megosztott az SZDSZ - értékelt lapunk kérdésére Demszky Gábor is. - Nálunk van a legnagyobb rend és egység." A főpolgármester nem látja fáradtnak Kunczét, bár elismerte, hogy a kampány nagyon megterhelő lehetett a pártelnök számára. Szerinte Kuncze a vitán is jól szerepelt, folyamatosan tisztességesen helytállt: "Aki a pártban nem ezt mondja, az saját magát kívánja előtérbe tolni."
Ha van változás az SZDSZ-ben, az elsősorban Kóka Jánoshoz kötődik. Kókát egy ideje Kuncze lehetséges utódaként emlegetik. Kóka kapcsolata a miniszterelnökkel problémamentes, és a párt vezetésével, köztük az erős háttérember Horn Gáborral is jól együtt tud működni, továbbá a kampány során is az elvárható energiával vetette be magát a küzdelembe, ám az SZDSZ értelmiségi holdudvara és vidéki szavazói idegenkednek tőle. Ebben yuppie-s allűrjei, egy-egy szerencsétlen nyilatkozata és itt-ott megnyilvánuló szociális érzéketlensége feltehetőleg éppúgy szerepet játszott, mint az a Narancsnak is kifejtett véleménye, miszerint az SZDSZ-nek nyitnia kellene a nemzeti liberális szavazók felé, és hosszú távon mindkét irányban koalícióképessé kellene válnia.
"Nagy a különbség Gyurcsány Ferenc és a pártja között, mindenki látja, hogy mekkora" - utalt Demszky Gábor is arra, hogy a kormányfő szociáldemokrata programjának liberális elemei nem szűkítik, hanem a párt következetes politizálása esetén éppen hogy tágítják az SZDSZ cselekvési terét. Hasonlóan vélekedett a többi SZDSZ-es forrásunk is: szerintük Gyurcsány Ferenc az SZDSZ-től érezhetően balra áll, és társadalompolitikájában jóval több az etatista elem, mint a liberálisokéban. Megoszlottak viszont a vélemények az MDF parlamentbe jutásának jelentőségéről: míg van (például Gusztos), aki úgy véli, hogy az MDF ellenzékből kemény liberális kritikusa lesz a szabaddemokratáknak, a legtöbben az MDF új arculatát csak a párt píárjáért felelős Political Capital vegykonyhájában kifőzött múlékony arcpakolásnak tartják.
Miközben SZDSZ-es rendezvényen nagyon régen nem lehetett annyi lelkes fiatalt látni, mint a két forduló éjszakáján, a párt vezetőinek el kellene gondolkodniuk azon, hogy a szabaddemokraták mitől fognak hosszabb távon is vonzó alternatívát jelenteni a mai tizen-huszonévesek számára. Paradox módon az SZDSZ mostani választási sikerében a legfontosabb szerepet Orbán Viktor játszotta, és az általa megtestesített avítt, antiliberális törekvések. Ha azonban e diabolikus figura eltűnik a közéletből, vagy ami valószínűbb, újonnan felvett misztikus-ezoterikus mezében a partvonal közelébe focizza magát, az SZDSZ-nek is új ellenségkép, annak sajnálatos hiányában pedig esetleg új, mozgósító erejű program után kell néznie.
