A biztonsági őr észrevette őket és hívta a rendőröket, akik bevitték a gyerekeket az V. kerületi kapitányságra. A lányokat szabálysértési őrizetbe vették. Negyvenórai fogva tartás után kerültek bíró elé. Harmadik társuk nem volt jelen, mert előző nap olyan rosszul lett a fogdában, hogy mentővel pszichiátriai osztályra kellett szállítani.
Az eljárásra azért
kerülhetett sor, mert a közbiztonságért aggódó fideszes és kereszténydemokrata képviselők a nyár elején megszavazták egyrészt, hogy a szabálysértési értékhatár - húszezer forint - alá eső lopások elkövetőit is lehessen elzárással büntetni, másrészt pedig hogy akkor is foganatosítható legyen e büntetés, ha a tettesek fiatalkorúak. A Jobbik is egyetértett azzal, hogy különösebb fakszni nélkül vághassanak ezentúl sittre gyerekeket, szavazni csak azért nem szavazott, mert a Magyar Gárda tagjait a "törvény ... ugyanúgy falhoz állítja, mint a bűnözőket. Ezért nem vagyunk hajlandók ezekről a kérdésekről egyetlen szavazással vállalni a döntést" - ahogyan Balczó Zoltán fogalmazott akkor.
Akit elzárással büntethetnek, előtte bírósági döntés nélkül is úgynevezett szabálysértési őrizetben tarthatják, akár hetvenkét órán át. Érdemben semmi nem kényszeríti a hatóságot arra, hogy ezt az időt a lehető legrövidebbre fogja. A három tinit egyébként - mint egyikük édesanyja elmondta az RTL Klub Híradójának - öt-hat órán keresztül tartották fogva, mire egyáltalán kihallgatták őket. (Ez alatt az idő alatt készült ki egyikük.) A bíró megszüntette a szabálysértési őrizetet, a szankcióra később kerül sor.
Az előzetes fogva tartás e formája amúgy nem előírás, csupán lehetőség. "A rendőrség elzárással is sújtható szabálysértés esetén - ha tettenérésre kerül sor - az eljárás alá vont személyt gyorsított bírósági eljárás lefolytatása céljából őrizetbe veheti. A tettenérésre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni akkor is, ha a szabálysértés helyszínéről elmenekült elkövetőt a rendőrség az elkövetéstől számított 48 órán belül elfogja." A szabálysértési őrizet egyébként nem új intézmény, eddig is volt rá mód - ezek száma most, a két hete hatályba lépett módosítás nyomán látványosan megszaporodott (lásd keretes írásunkat). Némely eseteknél - erőszakos cselekményeknél, rendzavarásnál, garázdaságnál - indokolt is lehet. Ám a törvénymódosítást kritizáló szakértők szerint a szabálysértés nem véletlenül nem bűncselekmény. E csekély súlyú bűnelkövetéseknél az elzárás aránytalan szankció lehet, miként aránytalan lehet a szabálysértési őrizet fedőnevű kényszerintézkedés is.
A törvénymódosító javaslat indoklásának egy félmondata igencsak árulkodó: "jogi lehetőség lesz a tetten ért elkövető őrizetbe vételére, aminek önmagában is visszatartó ereje van". Vagyis a bírói döntés nélküli előzetes fogva tartást a törvényalkotói szándék a jelek szerint a szankció részének, de
minimum nevelő eszköznek
tekinti. A szabálysértési kódex módosítása - a közbiztonsági csomag részeként - főleg a tulajdon védelmének szigorítását célozta. A korábbiak mellett újabb cselekményeket is bevont az elzárással is sújthatók körébe, illetve ezek az esetek átkerültek a jegyzőtől a rendőrség hatáskörébe. A változtatás főként a falvakban élők biztonságérzetére, s ott is - szívesen fogalmaznak nagyjából így - a tyúk- és terménytolvajok, az illegális biciklihasználók, valamint magánlaksértők ellen irányult. Bár szólnak híradások ilyen esetek elzárással történő megtorlásáról, a két hét tapasztalatai összességében mást mutatnak. Például egy nyíregyházi áruházban négy fiatalkorú pár száz forint értékű csokit lopott, és az édességet helyben megették - hat nap elzárást kaptak. Vagyis eddig a leghatásosabban a bolti lopások elleni küzdelmet sikerült kriminalizálni, ami érthető: kamerák, biztonsági őrök felügyelik a terepet. "Mari néni", "Pista bácsi" kertjében viszont egyik sincs.
A szabálysértők megbüntetése a jelenlegi szabályozás szerint alapesetben két módon lehetséges: pénzbírsággal és elzárással. A fiatalkorúaknál a pénzbírság eleve nem nagyon működik, ily módon a szigorítás (az elzárás) kifejezetten ellenük irányult. A tervezet indoklásában ugyanis ez állt: "megszünteti fiatalkorúak esetén az elzárás büntetés kiszabásának tilalmát. A tilalom fenntartása azért nem indokolt, mert (...) fiatalkorúval szemben önálló jövedelem vagy vagyon hiányában pénzbírságot kiszabni nem lehet", ily módon az általuk elkövetett szabálysértésnél "a hatóságnak jelenleg alig van szankcionálási lehetősége". Lesz itt rend.
"A jogalkotó felelőtlensége"
Kerezsi Klára, az ELTE jogi karának docense, az Országos Kriminológiai Intézet igazgatóhelyettese
Magyar Narancs: Hogyan értékeli a módosítást, miszerint a szabálysértésért is elzárás jár?
Kerezsi Klára: A szigorítás költségigényes, kevéssé hatékony megoldás, és nem támaszkodik kriminológiai vizsgálatok eredményeire sem. Az ENSZ gyermekjogi konvenciója és más nemzetközi dokumentumok érvényesülése szempontjából is kérdéses. Sérti ugyanis a jogellenes cselekményt elkövető fiatalkorúak esetében azt az elvet, hogy szabadságelvonást csak végső esetben lehet rájuk kiszabni. Ma Magyarországon a szabálysértést elkövető fiatalkorúval szemben néhány tekintetben súlyosabb jogkövetkezmények alkalmazhatók, mint ha bűncselekményt követett volna el. A szabálysértési eljárásból például hiányzik a tettes-áldozat kiegyezés lehetősége.
MN: Felnőtteknél nincs ugyanígy?
KK: A fiatalkorúaknál sokkal több szempontot kell érvényesítenie az igazságszolgáltatásnak. 'ket a szocializálódásban segíteni és nevelni kell. A legújabb neurológiai kutatások eredményei szerint a felelős döntést elősegítő agyi struktúrák csak a huszonötödik életév körül alakulnak ki, ekkortól lesz képes az ember arra, hogy minden szempontot átgondolva hozzon döntést. Ennek az érési folyamatnak a meghosszabbodását jelzi a fiatalkori életszakasz kitolódása. Elfogadjuk, hogy a jobb helyzetű társadalmi csoportok fiataljai tovább keresik a helyüket: később állnak munkába, később kötnek házasságot és vállalnak gyermeket, és csak a harmincadik életévük táján integrálódnak a felnőtt létbe. A problémásabb szociális környezetben nevelkedő fiataloktól viszont már korai életéveikben is érettséget várunk: probléma nélkül illeszkedjenek be, felnőtt módon tartsák be a szabályokat, s ha nem így történik, mindig megfogalmazódik a büntetőjogi felelősség alsó életkori határának a leszállítása, a felelősségre vonás szigorítása. Szerintem ez azt jelenti, hogy a deviáns kiskorúakkal szemben tehetetlen gyermekvédelem és szociálpolitika a feladatait az igazságszolgáltatásra testálja.
MN: Az ítélkezési gyakorlatban számításba veszik, ha fiatal felnőttről van szó?
KK: Az európai országok többségében külön szabályok vonatkoznak a büntetőeljárásban a 18-23 évesekre. Azt ismerik el ezek a jogrendszerek, hogy az ebben a korban elkövetett bűncselekmények inkább hasonlítanak a fiatalkorúak által elkövetett cselekményekhez - tekintve azok motivációját, az elkövetés körülményeit, a kortárs csoport hatását -, mint a felnőttek elkövette cselekményekhez.
MN: Nálunk ez nem vetődött föl?
KK: A büntető törvénykönyv 2009-es módosítása előtt komolyan felmerült, hogy a büntetőjogi reformfolyamat részeként ki kell alakítani a fiatal felnőttek kategóriáját, de végül nem lett belőle semmi.
MN: Szinte gyerekek kerülhetnek apró ostobaságokért rács mögé, mint a bizsut elemelő lányokkal is történt.
KK: Ez a jogalkotó felelőtlensége. Paradigmaváltás következett be: nem megoldani kell a valódi problémákat, hanem még szigorúbban kell büntetni. Rossz eszköznek tartom.
MN: Szabálysértéseket kriminalizálnak?
KK: Pedig általában nagyon messze állnak ezek a cselekmények ettől. Még akkor is, ha céltudatosság van bennük. Tíz-egynéhány éves korra jellemző például az is, hogy sok fiatal képtelen anyagi szükségleteit elhalasztani.
MN: Milyen másutt a gyakorlat? Szabálysértésnél lehetővé teszik egyáltalán a szabadságelvonást?
KK: Ez nem egyszerű kérdés. Sok országban ugyanis nincs szabálysértés. Gyakran elhangzik az is érvként, hogy vannak helyek Európában, ahol sokkal alacsonyabb a büntetőjogi felelősség határa. Ami tény, de nem szabad elfeledkezni arról, hogy ott a fiatalok nem a felnőttekre is szabott igazságszolgáltatási folyamatba kerülnek, hanem, mint például Skóciában, a gyerekmeghallgatás rendszerébe. Ebben a kiskorúak szükségleteihez és jogaihoz illeszkedő rendszerben a tárgyaláson jelen van a szülő, a pártfogó, adott esetben a pedagógus, az ügyvéd, s közösen próbálják végiggondolni, mit kellene tenni a környezetnek, a gyereknek magának a jövőbeni jogsértés elkerülése érdekében.
