Nem lenne egyszerű feladat az egyes ellenzéki pártok ideológiájáról beszélni. A Fidesz felépítette centrális erőtér környékéről annyit lehetett tudni, hogy egy ideig a Jobbik volt, manapság pedig a Mi Hazánk a nagyon radikális jobboldal, a Fidesztől balra elhelyezkedő szervezeteket pedig nem a gondolatiságuk, hanem inkább egy-egy jellemző tulajdonságuk alapján különböztetjük meg. A DK Gyurcsány Ferenc pártja, a Momentum a fiatalok pártja és így tovább.
A kiábrándult fideszesek legendája
Ráadásul a NER úgy alakította a választójogi szabályokat, hogy 2018 végére összekényszerítette ellenzékét. Az egységet utóbbi azzal is demonstrálta, hogy nemigen lehetett egymástól megkülönböztetni a résztvevőit. Például Márki-Zay Péter előválasztási győzelme után az lehetett sokak érzése, hogy az összefogás valamiféle jobbközép alakulat. Márki-Zay feltűnésével ismét előkerült a „kiábrándult fideszesek” feltételezett tábora, amelyet majd jól becsatornáz az ellenzék, elsősorban is a felső vezetés és a kommunikációja szintjén nácitlanított Jobbik révén. Csak hát e misztikus szavazói tömeg soha nem létezett, ehhez képest a megszólításuk olyannyira fontos volt az ellenzéknek, hogy a közös programból egész passzusok repültek azért, nehogy sértsék a vágyott lemorzsolódott volt fideszes választókat. A végeredményt ismerjük. Pedig nem csak utólagos okoskodással állítható, hogy e jobbközép mítosz vonzereje eleve roppant gyenge az ellenzéki oldalon. Példa volt rá a maga jobbközépiségével és kiugrott fideszességével próbálkozó Pálinkás József, aki az előválasztási induláshoz szükséges 20 ezer aláírást sem tudta összeszedni, ahogyan a szintén jobbközépre belőtt Új Világ Néppárt nevű kísérlete sem győzte meg a „narratíva” szerint évek óta változásra váró, csalódott kormánypárti szavazókat (2022-ben meg is szűnt a szervezet).
A baloldal tulajdonképpen egyetlen helyen létezett: a Fidesz kommunikációjában. Abban ugyanis évek óta baloldal, esetleg szélsőbaloldal a teljes ellenzék, meg úgy általában mindenki, aki nem hisz a háttérhatalom, Soros György és a woke-terroristák ármánykodásaiban. Így lett a baloldal része Márki-Zay Péter vagy a hajdan zsidólistázást követelő jobbikos Gyöngyösi Márton is.
A pártok mentségére persze fel kell hozni, hogy ha valahol nincs független tájékoztatás, a legfőbb ügyész egy fideszes káder, a választási szabályokat pedig a napi érdekeinek megfelelően alakítgatja a kétharmados parlamenti többség, akkor ott a jogállam megteremtése evidens programpont, amit egyként követelhet jobbikos és DK-s is. Más kérdés, hogy a tavaly áprilisi választás után legalábbis kétséges, hogy érdekel-e még tömegeket Magyarországon a jogállam állapota, vagy az ellenzéki kampányban vezető témaként kezelt korrupció.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
