„A civilséget nem lehet betiltani, megszüntetni, erőből lenyomni. Ha megpróbálják, akkor mint a búvópatak, még nagyobb erővel tör a felszínre” – mondta Móra Veronika, az Ökotárs Alapítvány igazgatója egy múlt csütörtöki összejövetelen. A Norvég Civil Támogatási Alapot (NCTA) kezelő konzorcium négy tagja – az Ökotárs mellett az Autonómia Alapítvány, a DemNet és a Kárpátok Alapítvány – a hazai civil társadalom krémjével együtt ünnepelte, hogy az egy éve tartó kormányzati attak ellenére talpon tudtak maradni.
Lázár János – akkor még Miniszterelnökséget vezető államtitkárként – a 2014-es országgyűlési választások után írt levelet Vidar Helgesennek, a norvég kormány EU-s ügyekért felelős miniszterének. A nem éppen diplomáciai stílusban fogalmazott iromány azzal vádolta Norvégiát, hogy az NCTA pénzeit az LMP-közeli Ökotárs Alapítványon keresztül osztják ki Magyarországon, még azt is felvetette, hogy Helgesen biztosan örül a zöldpárt parlamentbe jutásának. A bújtatott pártfinanszírozás teóriája gyorsan megdőlt, az Ökotárs tisztázta, hogy volt LMP-s munkatársai évekkel korábban kiléptek a pártból, Schiffer András pedig jóval az LMP megalapítása előtt került kapcsolatba az alapítvánnyal. A kormányközeli média ezután balliberális, kormányellenes szervezetek részrehajló támogatásával kezdte vádolni a lebonyolító konzorciumot, Csepreghy Nándor helyettes államtitkár egy belső ellenőrzési jelentésre hivatkozva sikkasztás és szervezett csalás gyanújáról beszélt. A Miniszterelnökség májusban a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalt (Kehi) is ráküldte az NCTA-pénzekre, a hivatal októberben kiadott jelentése nyomán újabb nyomozások és vizsgálatok indultak a lebonyolító alapítványok és egyes támogatott szervezetek ellen (részletesen lásd: Ha megdobnak pénzzel, Magyar Narancs, 2014. június 19.; Állóháború, Magyar Narancs, 2014. július 3.).
Móra Veronikáék optimizmusa annyiban indokolt, hogy ezek az eljárások mindmáig semmilyen lényeges szabálytalanságot nem bizonyítottak rá az Ökotársra és partnereire. Sőt a Budai Központi Kerületi Bíróság januárban kimondta, hogy az Ökotársnál tavaly szeptember 8-án tartott házkutatás törvénysértő volt, mivel a rendőrség úgy foglalt le iratokat, hogy az NCTA-val kapcsolatos nyomozás hivatalosan el sem indult. Annak is örülhetnek a civilek, hogy a kormány erőfeszítései ellenére sem tudott beleszólni az NCTA-pénzek elosztásába. Ez a norvégok erőteljes fellépésének köszönhető: ahelyett, hogy Lázár kérésének megfelelően az Ökotársat váltották volna le, tavaly májusban a donor országok (Norvégia, Izland, Liechtenstein) a kormányzat kezelésében lévő alapok kifizetéseit függesztették fel. Magyarország a 2009–2014-es ciklusban 12 programterületen összesen 40 milliárd forint támogatást hívhat le a norvég alapokból, a kilenc felfüggesztett alap keretösszege 33 milliárd forint – azaz ennyibe kerülhet az országnak Lázárék ámokfutása.
Az is igaz azonban, hogy a különböző hatósági zaklatások sok kellemetlenséget okoztak a civil szervezeteknek, a lebonyolító alapítványok és egyes támogatottak előtt pedig a teljes megszüntetés távlati veszélye is felrémlik. Bár a lebonyolítók munkatársai a „norvégos civilek” között kialakult „véd- és dacszövetséget” hangsúlyozzák, a félelem jelei sem elhanyagolhatók, főképp a kisebb, vidéki szervezetek körében. Ez a kettősség a nyilvánosságban is megmutatkozik.
A kormányzati támadás a balhé mellett a civil szektor tevékenységére is ráirányította a szélesebb közvélemény figyelmét, de biztosan volt valamekkora hatása a kormánypárti médiumok lejárató kampányának is. Valószínű, hogy e kommunikáció nyomán a civil szféra megosztottsága is nőni fog, egyre kevesebb lesz a kommunikáció és az átjárás a Nemzeti Együttműködési Alapból támogatott civilek és a norvég pénzekre pályázók között.
Az állam megkerülésével
A meglehetősen rendszertelenül előadott kormányzati vádakat a 2014. október 15-én kiadott Kehi-jelentés lett volna hivatott összefoglalni és bizonyítani. A hivatal észrevételeinek komolyan vehetőségét persze több tényező is árnyalja. A Kehi hónapokon keresztül tette közzé saját honlapján a Hír Tv és a Magyar Nemzet norvégügyi cikkeit, simán felvállalta a „célpontban az LMP-s bírálók és a homoszexuális lobbi” jellegű alcímeket is. A norvég civil alapból is támogatott Átlátszó derítette ki továbbá, hogy az ügyben a Kehi egyik nyomozója Mabda Gábor volt, aki korábban a MIÉP színeiben önkormányzati és országgyűlési választáson is indult.
Mabda és társai három főbb pont köré csoportosították törvényességi aggályaikat. Bírálták az Ökotárs vezette konzorcium kiválasztását, pontosabban azt, hogy „az NCTA támogatásainak lebonyolítása az állami szervezetrendszer megkerülésével történt”. Utaltak arra a magyar kormány által is megfogalmazott panaszra, hogy a lebonyolítói pályázat második körére a hét jelentkezőből csak az Ökotársat hívták be a norvégok. Ennek oka az volt, hogy a pályázók közül csak az Ökotárs felelt meg az államtól való függetlenség és a támogatásközvetítői tapasztalat követelményeinek (a potenciális lebonyolítók között volt a Századvég és a CÖKA is). Az állam megkerülése pedig a civil finanszírozási mechanizmus lényegi eleme. Móra Veronika úgy emlékszik, hogy az előző (2004–2009-es) támogatási ciklusban még a kormányok felelőssége volt a civil pénzek szétosztása. A program félidejében azonban a támogatók túl alacsonynak ítélték a magyar civil szféra részesedését, ezért létrehoztak egy külön alapot, melynek kezelésére közvetlenül szerződtek az Ökotárssal. A magyar modell olyannyira bevált, hogy az új ciklusban a norvégok a többi támogatott országgal is hasonló szerződést kötöttek.
| ||
A Kehi szerint „az Ökotárs Alapítvány és konzorciumi partnerei tudatosan olyan döntéshozatali és bírálati mechanizmust alakítottak ki, amely alkalmas volt a pályázatok részrehajló elbírálására”. Mindezt azzal kívánják alátámasztani az auditorok, hogy a pályázatok értékelői az általuk adott pontszámokat többször utólag megváltoztatták, illetve az is előfordult, hogy a bírálóbizottság vagy a konzorciumi partnerek vezetőiből álló jóváhagyó testület felülbírálta az értékelést. Ugyanezt a körülményt a civil alapok norvég megrendelésre készült félidős elemzése is tartalmazza, csak éppen a pozitívumok között. A Creda Consulting jelentése szerint az értékelők kizárólag a hozzájuk befutott pályázatokat olvassák, ezért összehasonlításra és a felesleges duplikációk kiszűrésére a bírálóbizottságokban és a jóváhagyó testületben nyílik lehetőség – teljesen normális tehát a kialakult sorrend megváltoztatása.
A harmadik problémakör a projektek pénzügyi elszámolásával kapcsolatos. A Kehi a 63 vizsgált projektből 61 esetben talált szabálytalanságot, ezek a hivatal szerint a magánokirat-hamisítás, a hűtlen kezelés és a költségvetési csalás gyanúját is felvethetik. Erős Barbara, a DemNet stratégiai programigazgatója viszont azt hangsúlyozza, hogy a Kehi csak a konkrét projektek ismeretében ítélhette volna meg a költések jogosságát. A médiában nagy karriert befutott térdzoknibeszerzés például egy zoknibábprojekthez kellett, a garnélarák a projekttervben szereplő fogadáshoz, a tampon pedig veszélyeztetett nőknek kiosztott mentálhigiénés csomag része volt. Egyedül a Liberális Fiatalok elszámolásában szereplő sör- és cigarettaszámlát vonatták vissza a lebonyolítók még a Kehi észrevétele előtt, ezt első körben azért nem szúrták ki, mert az NCTA szabályzata szerint a keletkezett számlák minimum 10 százalékát ellenőrzik, és jellemzően a nagyobb tételekre koncentrálnak. Nun András, az Autonómia Alapítvány igazgatója ezzel együtt arról számol be, hogy a pénzügyi és tartalmi ellenőrzés kellően szigorú, a támogatottak 10-15 százaléka nem tudja lehívni a megítélt teljes összeget, kirívó esetekben szerződésbontás is előfordulhat.
Az alapítványok kezdettől vitatták a Kehi-vizsgálat jogalapját, mivel a norvég és a magyar kormány közötti nemzetközi megállapodás a brüsszeli Finanszírozási Mechanizmus Iroda hatáskörébe utalta az NCTA ellenőrzését. Ezért csak egyébként is nyilvános adatokat adtak át a hivatalnak.
A Kehi az együttműködés megtagadására hivatkozva a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnál (NAV) kezdeményezte a négy alapítvány adószámának felfüggesztését, a NAV erről tavaly év végén jogerős határozatot hozott. Az alapítványok bíróságon támadták meg a NAV döntését, a felfüggesztés a bírósági eljárás időtartamára nem lép érvénybe. Ha a bíróság jóváhagyná a NAV határozatát, az hosszabb távon a szervezetek adószámának törlését, működésük ellehetetlenülését eredményezné. Az érintettek hosszas pereskedésre számítanak. Az NCTA körüli mizéria az Ökotárs és az Autonómia működésében különösebb fennakadást nem okozott, a DemNetnek ugyanakkor egy EU-s projektben le kellett mondania főpályázói státuszáról, mert a kiíró Tempus Közalapítvány (az Emberi Erőforrások Minisztériumának háttérintézménye) kockázatosnak minősítette a szervezetet. „Ezzel munkát és pénzt is vesztettünk” – mondja Erős Barbara. Bata Boglárka, a Kárpátok Alapítvány ügyvezetője arról számol be, hogy a bizonytalan helyzet miatt több költségvetési forrást érintő pályázaton el sem indultak, mivel felfüggesztett adószámmal ilyen forrásokat nem igényelhetnének.
Jóllehet a kormányzati kommunikációban már a sikkasztás, a hűtlen kezelés, a jogosulatlan pénzügyi tevékenység és a költségvetési csalás vádja is elhangzott, az alapítványok vezetőit a szeptember 8-i házkutatás óta nem keresték a hatóságok, konkrét gyanúsítottat egyik ügyben sem neveztek meg. Az NCTA ügyében jelenleg a NAV bűnügyi osztályán zajlik nyomozás költségvetési csalás gyanújával, Sárközi Alexandra szóvivő tájékoztatása szerint az ügyészség május 15-ig hosszabbította meg a nyomozás határidejét. Információink szerint a közelmúltban hét támogatott szervezetnél „egyes adókötelezettségek teljesítésére irányuló vizsgálatot” is kedvezményezett az adóhatóság, ám arra a kérdésünkre nem válaszoltak, hogy ezek összefüggenek-e a bűnügyi nyomozással. Volt olyan forrásunk, aki szerint miután büntetőjogi értelemben nem sikerült fogást találni a szervezeteken, az egyetlen eszköz az adóellenőrzés maradt. Emellett a Kehi kérelme alapján további öt támogatottnál a Fővárosi Főügyészség december óta folytat törvényességi ellenőrzést.
A külföld markában
Tavaly májusban a támogató országok azért függesztették fel kilenc kormányzati alap kifizetéseit, mert a magyar kormány a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség megszüntetésével átalakította a finanszírozás intézményrendszerét, ám erről a norvég felet nem értesítette. Pontosabban – a norvég nagykövetség honlapján olvasható összefoglaló szerint – december 31-én szóltak a január 1-jétől hatályos átalakításról. Ezt a problémát a magyar kormány orvosolta, augusztusban a programterületek kezelését visszavitte a központi államigazgatásba, a Miniszterelnökség alá. A norvégok viszont a civil alappal kapcsolatos eljárások leállítását is a kifizetések újraindításának feltételéül szabták, mivel a szerintük illegitim Kehi-vizsgálatot újabb szerződésszegésként értelmezték. A kormányzati kommunikáció kezdetektől azt sugallta, hogy ez a vita nem veszélyezteti a 33 milliárdos keretösszeg kifizetését, mert ezeket a projekteket a hazai költségvetés az EU-s pályázatokhoz hasonlóan előfinanszírozza: a támogatottak a magyar költségvetésből hívhatják le a támogatást, az államkincstár csak később számol el a norvégokkal. Ez az utólagos elszámolás tavaly május óta bizonyosan áll, tavaly őszi cikkünkben ugyanakkor azt is bemutattuk, hogy a magyar költségvetés sem kezdte el a projektek előfinanszírozását (lásd: Lázár elkártyázta, Magyar Narancs, 2014. október 22.). Elbírált pályázatokat a kilencből három programterületen találtunk (Zöld ipari innováció, Kapacitásfejlesztés és intézményközi együttműködés, Ösztöndíjak), körülbelül 8 milliárd forint értékben, ám támogatási szerződést akkor még senkivel sem kötöttek. Azóta némiképp változott a helyzet: a zöld innovációs és a kapacitásfejlesztési terület egy-egy nyertes pályázója már arról számolt be, hogy tavaly év végén megkötötték a szerződéseket, és megindult a kifizetés is.
A „katasztrófavédelmi intézményrendszer helyi szintű kapacitásfejlesztése” nevű projektnek viszont továbbra sincs szerződése – tájékoztatott az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság.
A maradék hat programterületen nem találtunk pályázati eredményeket. Ekkora csúszás után valószínűleg Norvégia fizetési hajlandósága esetén sem lehetne a tervezett projekteket a 2016. áprilisi határidőre befejezni, a 33 milliárd jelentős része így is bennragadna. Ráadásul a norvégok az Ökotárs elleni elhúzódó eljárás végéig biztosan nem utalnak, és erősen kérdéses, hogy a magyar költségvetés tudja-e finanszírozni a norvég alapban meghirdetett energiahatékonysági, kulturális örökségvédelmi vagy éppen felzárkóztatási projekteket.
Bár a futó NCTA-ciklus négymilliárdos keretösszegének túlnyomó többségét már sikerült lekötni, a civilek sem lehetnek teljesen nyugodtak. Móra Veronika tájékoztatása szerint a donor országok és az Európai Bizottság tárgyalásainak lezárása után optimális esetben jövőre meg lehetne kötni a következő ciklus kormányközi megállapodásait. A magyar kormány szinte biztosan nagyobb beleszólást szeretne kapni az NCTA-pénzek elosztásába, ám ezzel a lebonyolítók szerint a civil szervezetek számára elérhető utolsó független alap is veszélybe kerülhet. Kérdés az is, letett-e a kormány a külföldi támogatást elfogadó civil szervezetek regisztrációjának ötletéről. Az Oroszországot idéző intézkedést maga Orbán Viktor vetette fel decemberben a Bloomberg hírügynökségnek adott interjújában, ám azóta csönd övezi a miniszterelnöki gondolatkísérletet. Hasonló tartalmú határozati javaslatot 2013-ban még a Jobbik fogalmazott meg a parlamentben, de akkor a fideszes többség a tárgysorozatba vételt is leszavazta. Borítékolhatóan óriási nemzetközi felháborodást okozna, ha újra felmelegítenék az „ügynök szervezetek” listázását, a civilekkel szembeni eddigi vizsgálatok is jelentős súllyal szerepeltek az Amnesty International és a Human Rights Watch legutóbbi országjelentéseiben. Ilyen radikális lépést éppen ezért nehezen tudnak elképzelni a norvég ügy érintettjei, bár akkor is meglepődnének, ha a büntetőeljárások elsikkadása után a kormány ellentámadás nélkül hagyná el a csatateret.
