Magyarország a kábítószerek fogságában

Csak a korbács

Belpol

Arról, hogy növekszik-e a drogfogyasztás Magyarországon, melyik kábítószeré, mennyivel, és hányak éle­tét teszi tönkre a szerhasználat, legfeljebb sejtéseink lehetnek. Az Orbán-kormányok módszeresen leépítettek minden ezzel és az ártalomcsökkentéssel foglalkozó intézményt és kezdeményezést, három éve pedig már drogstratégiája sincs az országnak.

Sokaknak esett le az álluk 2013 szeptemberében, amikor az Országgyűlés tárgyalni kezdte az új drogellenes stratégiát. Egyeseknek azért, mert akkor jöttek rá, hogy 2010 után ilyen nem is volt hatályban, a többieknek meg az Orbán-kormány azon célkitűzése miatt, hogy 2020-ra Magyarország teljesen kábítószermentes lesz. A mára feledésbe merült Tiszta tudat, józanság, küzdelem a kábítószer-bűnözés ellen című anyag főleg morális alapon ítélte el a droghasználatot (ez a NER nyelvén annyit tesz, hogy a probléma szót a bűn vagy bűnözés szavakra cserélték), ennek megfelelően nagy szerepet szántak az egyházaknak, és igyekeztek a lehető legkevesebbet foglalkozni az olyan mindennapos gondokkal, mint például a dizájnerdrogok már akkor is járványszerű terjedése.

Grandiózus tervek

E terv idén épp tízéves, és az országnak három éve megint nincs hatályos drogstratégiája. És nem azért, mert 2019 szilveszter éjjelén egy vállalkozó kedvű kormánypárti képviselő ünnepélyesen elszívta volna az utolsó füves cigit, hanem mert a kormány kezdettől ignorálta saját tervének az olyan megvalósíthatónak tűnő pontjait is, mint mondjuk a bűnmegelőzés vagy „a szervezett bűnözés közigazgatási vagy adminisztratív eszközökkel való visszaszorítása”.

2021-ben a Nemzeti Népegészségügyi Központ beismerte, hogy „a lejárt stratégia feladatainak egy része áthúzódik 2021 első félévére”. Tény, a kormánynak ezer más dolga volt: küzdeni többek között a migráció, Soros György, az LMBTQ-terror, a tízfős Antifa terrorcsoport, az óvodások erőszakos nemváltoztatása ellen. Nem csoda, ha mindemellett nem jut teljes figyelem arra, hogy a kelet-magyarországi szegregátumokban ismeretlen eredetű varázsdohányokkal és porokkal ütik magukat ön- és közveszélyessé.

Változás azért volt, csak éppen ellenkező irányú: a TASZ egyik 2021-es írása szerint a 2009-ben még egymilliárd forintos költségvetésből dolgozó ellátórendszer 2021-re már csak 300 millió forintot kapott, miközben Csehország 2017-ben is 25 milliárd forintnyi koronát költött a drogmegelőzésre, és a függők kezelésre. Eközben Rogán Antal propagandaminisztériuma csak 2023-ban 482,4 milliárd forintból sulykolja a Fidesz aktuális üzeneteit.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.