Magyarország a kábítószerek fogságában

Csak a korbács

Belpol

Arról, hogy növekszik-e a drogfogyasztás Magyarországon, melyik kábítószeré, mennyivel, és hányak éle­tét teszi tönkre a szerhasználat, legfeljebb sejtéseink lehetnek. Az Orbán-kormányok módszeresen leépítettek minden ezzel és az ártalomcsökkentéssel foglalkozó intézményt és kezdeményezést, három éve pedig már drogstratégiája sincs az országnak.

Sokaknak esett le az álluk 2013 szeptemberében, amikor az Országgyűlés tárgyalni kezdte az új drogellenes stratégiát. Egyeseknek azért, mert akkor jöttek rá, hogy 2010 után ilyen nem is volt hatályban, a többieknek meg az Orbán-kormány azon célkitűzése miatt, hogy 2020-ra Magyarország teljesen kábítószermentes lesz. A mára feledésbe merült Tiszta tudat, józanság, küzdelem a kábítószer-bűnözés ellen című anyag főleg morális alapon ítélte el a droghasználatot (ez a NER nyelvén annyit tesz, hogy a probléma szót a bűn vagy bűnözés szavakra cserélték), ennek megfelelően nagy szerepet szántak az egyházaknak, és igyekeztek a lehető legkevesebbet foglalkozni az olyan mindennapos gondokkal, mint például a dizájnerdrogok már akkor is járványszerű terjedése.

Grandiózus tervek

E terv idén épp tízéves, és az országnak három éve megint nincs hatályos drogstratégiája. És nem azért, mert 2019 szilveszter éjjelén egy vállalkozó kedvű kormánypárti képviselő ünnepélyesen elszívta volna az utolsó füves cigit, hanem mert a kormány kezdettől ignorálta saját tervének az olyan megvalósíthatónak tűnő pontjait is, mint mondjuk a bűnmegelőzés vagy „a szervezett bűnözés közigazgatási vagy adminisztratív eszközökkel való visszaszorítása”.

2021-ben a Nemzeti Népegészségügyi Központ beismerte, hogy „a lejárt stratégia feladatainak egy része áthúzódik 2021 első félévére”. Tény, a kormánynak ezer más dolga volt: küzdeni többek között a migráció, Soros György, az LMBTQ-terror, a tízfős Antifa terrorcsoport, az óvodások erőszakos nemváltoztatása ellen. Nem csoda, ha mindemellett nem jut teljes figyelem arra, hogy a kelet-magyarországi szegregátumokban ismeretlen eredetű varázsdohányokkal és porokkal ütik magukat ön- és közveszélyessé.

Változás azért volt, csak éppen ellenkező irányú: a TASZ egyik 2021-es írása szerint a 2009-ben még egymilliárd forintos költségvetésből dolgozó ellátórendszer 2021-re már csak 300 millió forintot kapott, miközben Csehország 2017-ben is 25 milliárd forintnyi koronát költött a drogmegelőzésre, és a függők kezelésre. Eközben Rogán Antal propagandaminisztériuma csak 2023-ban 482,4 milliárd forintból sulykolja a Fidesz aktuális üzeneteit.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.