Magyarország a kábítószerek fogságában

Csak a korbács

Belpol

Arról, hogy növekszik-e a drogfogyasztás Magyarországon, melyik kábítószeré, mennyivel, és hányak éle­tét teszi tönkre a szerhasználat, legfeljebb sejtéseink lehetnek. Az Orbán-kormányok módszeresen leépítettek minden ezzel és az ártalomcsökkentéssel foglalkozó intézményt és kezdeményezést, három éve pedig már drogstratégiája sincs az országnak.

Sokaknak esett le az álluk 2013 szeptemberében, amikor az Országgyűlés tárgyalni kezdte az új drogellenes stratégiát. Egyeseknek azért, mert akkor jöttek rá, hogy 2010 után ilyen nem is volt hatályban, a többieknek meg az Orbán-kormány azon célkitűzése miatt, hogy 2020-ra Magyarország teljesen kábítószermentes lesz. A mára feledésbe merült Tiszta tudat, józanság, küzdelem a kábítószer-bűnözés ellen című anyag főleg morális alapon ítélte el a droghasználatot (ez a NER nyelvén annyit tesz, hogy a probléma szót a bűn vagy bűnözés szavakra cserélték), ennek megfelelően nagy szerepet szántak az egyházaknak, és igyekeztek a lehető legkevesebbet foglalkozni az olyan mindennapos gondokkal, mint például a dizájnerdrogok már akkor is járványszerű terjedése.

Grandiózus tervek

E terv idén épp tízéves, és az országnak három éve megint nincs hatályos drogstratégiája. És nem azért, mert 2019 szilveszter éjjelén egy vállalkozó kedvű kormánypárti képviselő ünnepélyesen elszívta volna az utolsó füves cigit, hanem mert a kormány kezdettől ignorálta saját tervének az olyan megvalósíthatónak tűnő pontjait is, mint mondjuk a bűnmegelőzés vagy „a szervezett bűnözés közigazgatási vagy adminisztratív eszközökkel való visszaszorítása”.

2021-ben a Nemzeti Népegészségügyi Központ beismerte, hogy „a lejárt stratégia feladatainak egy része áthúzódik 2021 első félévére”. Tény, a kormánynak ezer más dolga volt: küzdeni többek között a migráció, Soros György, az LMBTQ-terror, a tízfős Antifa terrorcsoport, az óvodások erőszakos nemváltoztatása ellen. Nem csoda, ha mindemellett nem jut teljes figyelem arra, hogy a kelet-magyarországi szegregátumokban ismeretlen eredetű varázsdohányokkal és porokkal ütik magukat ön- és közveszélyessé.

Változás azért volt, csak éppen ellenkező irányú: a TASZ egyik 2021-es írása szerint a 2009-ben még egymilliárd forintos költségvetésből dolgozó ellátórendszer 2021-re már csak 300 millió forintot kapott, miközben Csehország 2017-ben is 25 milliárd forintnyi koronát költött a drogmegelőzésre, és a függők kezelésre. Eközben Rogán Antal propagandaminisztériuma csak 2023-ban 482,4 milliárd forintból sulykolja a Fidesz aktuális üzeneteit.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.